A zenészek a nagyobb hatás érdekében a koncertek során gyakran alkalmaznak olyan megoldásokat, amik korábban a hagyományos színházra voltak jellemzőek. Így például trendi az ún. vizuál – a zenéhez illesztett film, kép, grafika vetítése. Színház-e, ha az egész zenekar jelmezbe bújik? Koncert-e a koncert, ha megafonba énekelnek, ha táncosok kísérik az előadást, a dobos viccet mesél átvezetésként, vagy ha esetleg bohócok teszik ugyanezt?
LÁTVÁNYOS KONCERTEK…
A nyár nem múlhat el szabadtéri musicalek, koncertek, látványos zenés műsorok nélkül. Augusztusban például Roger Waters ismét elhozta a budapesti közönséghez a legendás Fal (The Wall) koncept előadását. A bemutató 30. évfordulójára szervezett turné során a rockhimnuszok még a 2011-es koncertnél is modernebb, döbbenetes látvánnyal kerültek színpadra. A rockandroll kedvelői annak örülhettek, hogy idén nyáron újragondolva ismét látható a klasszikus Hungária-számokból összeállított Hotel Menthol musical is. A Mamma mia! című közönségsiker pedig minden nyár slágere: ebben a zenés darabban a sztorit ABBA-dalokban „mondják el” a színészek.
E produkciók közös vonása, hogy mindegyik korábban megalkotott, „bejáratott” és népszerű zenére épül. Kipróbált módszer ez: fogjuk a slágereket egy laza mese köré, legyen a történet a zene által meghatározott. Ezzel egy teljesen új mű (film, musical) születik ugyan, viszont az ismert muzsika miatt a nézők szívéhez, és a sikerhez is egyenes út vezet.
…VAGY NAGYON ZENÉS SZÍNDARABOK?
A Fal filmváltozatát évekkel az azonos című album megjelenése után forgatták, és a mű a mai napig önálló életet él koncertként (lásd az idei show-t) és zenedrámaként is. Hasonlóképpen a Hotel Menthol először csak zeneként létezett, a jampi életérzést idéző musicalt csak a kilencvenes évek végén gyúrták a dalokra; ahogyan az ABBA-számok is köszönik szépen, sikerrel előadhatóak (és eladhatóak) a görögországi esküvő története nélkül is.
Koncert Vagy Színház?
A kérdés lényegtelennek tűnhet, pedig komoly jogi jelentősége van! Ha a zenék előadása színpadi átdolgozás nélkül történik, akkor a közös jogkezelő ad engedélyt a felhasználásra. Ilyenkor beszélünk az ún. kisjogos felhasználásokról. Gondoljunk egészen egyszerűen az élőzenés koncertekre: kiáll a zenekar, zenél és énekel, ehhez pedig a koncertszervező kér az Artisjustól engedélyt.
Ha viszont a zenéből színházi produkció készül (vagy ahogy a törvény fogalmaz: zenedrámai mű), akkor közvetlenül a jogosultaktól (szerzőtől, jogutódtól vagy azok ügynökétől) szükséges az engedélyt beszerezni – ez az ún. nagyjogos felhasználások köre.
KONCERT VAGY SZÍNHÁZ: HOL A HATÁR?
Általános érvényű meghatározásra nem vállalkoznék: a színházi elemek túlsúlya, a dramaturgia, a történet fontossága, a zenék megszerkesztettsége együttesen határolja el a színházi műsort a koncerttől. Elképzelhető, hogy a koncerten is követnek egy koncepciót, például a legújabb dalokkal kezdve haladnak vissza az időben, mutatva ezzel az együttes fejlődését. Ezen viszont már túlmutat, ha történetet is akarnak mesélni, mert ez már a színdarabokra jellemző. A határvonal országokként is különbözhet: előfordult, hogy egy külföldi közös jogkezelő kisjogosnak vélt egy hazánkban előadott megashow-t, ami a magyar szerzői jogi szabályok szerint egyértelműen zenedrámai mű volt, emiatt pedig a magyar jogkezelő nem adhatott engedélyt a felhasználásra. Ebben az esetben a külföldi jogosultnak közvetlenül kellett igényét érvényesíteni a magyarországi felhasználóval, azaz a műsor szervezőjével szemben.
NAGYJOGOS FELHASZNÁLÁS
a zenedrámai művek (opera, musical, rockopera, operett) színpadra vitele esetén a szerzők közvetlenül kötnek szerződést az előadás szervezőjével. ugyanez vonatkozik az ilyen művek keresztmetszetének előadására.
KISJOGOS FELHASZNÁLÁS
önálló dalok vagy opera-, musical- (stb.) betétdalok koncertszerű előadása esetén az előadás szervezője nem közvetlenül a szerzőnek, hanem az ő jogait képviselő közös jogkezelő (magyarországon: az artisjus) útján fizet jogdíjat.
FODOR KLAUDIA FRANCISKA
FOTÓ: SHUTTERSTOCK (EVERETT COLLECTION)
A cikk megjelent a Dal+Szerző magazin 7. számában: http://issuu.com/artisjus/docs/dsz007/41