Kire hagyjam online zenei gyűjteményemet?

Egy éve körbejárta a világsajtót a hír: Bruce Willis beperli
a zeneipar óriásait. Történt ugyanis, hogy ügyvédjénél végrendeletet akart tenni, és ebben az iTunesról vásárolt dalgyűjteményéről is rendelkezni
akart – de nem tudott.

Bár végül kiderült, hogy a hír (feltehetőleg) kacsa, a körülötte támadt sajtóhullám egy nagyon fontos kérdésre hívta fel a figyelmet. Ha ugyanis név nélkül nézzük az esetet, akkor nagyon is valós problémával állunk szemben: örökölhetők, eladhatók, elajándékozhatók-e a legális online zeneáruházakból vásárolt dalok?

JogiEsetek_EverettCollection

MIT VETTÜNK A BOLTBAN?
Ha egy könyvet vásárolunk, a tulajdonosai leszünk néhány száz oldalnyi papírnak és a rajta lévő tintának – ennyi. Ezzel a könyvpéldánnyal innentől tulajdonosként bármit kezdhetünk: feltehetjük a polcra, kitámaszthatjuk vele az asztal lábát … vagy akár el is olvashatjuk. Miért ne?! Az azonban valószínűleg senkinek nem jutna eszébe, hogy a könyv megvásárlásával jogot szerezne arra is, hogy mondjuk, sikerfilmet forgasson belőle. Tehát nem a regény tulajdonjogát szerezzük meg, hanem a könyvpéldányét.
Ugyanez volt a helyzet a zenében is a bakelitlemezek és kazetták korszakában: a vevő nem jogokat vásárolt, csak magát a hordozót. Ahhoz, hogy ezt otthoni környezetben, egyedül vagy barátokkal meghallgassuk, a szerzői jog szerint nem is kell a szerző vagy a kiadó engedélye.

JOGKIMERÜLÉS
Az otthoni használat tehát rendben van. De mi a helyzet, ha megunjuk és eladnánk használt lemezeinket – vagy meghalunk? A szerzői jognak erre a problémának adott válaszát nevezik „jogkimerülésnek”. Azt a könyv-, DVD-, CD-példányt vagy éppen festményreprodukciót, amit egyszer már legálisan forgalomba hoztak, annak megvásárlója szabadon továbbadhatja, értékesítheti. Ez a gyakorlatban elsősorban azt jelenti, hogy az antikváriumok szabadon működhetnek, a náluk értékesített kiadványok jogtulajdonosai nem akadályozhatják meg az ott zajló kereskedelmet, mert terjesztési joguk az adott példány első értékesítésével „kimerült”.

MIÉRT MÁS AZ ONLINE VILÁG?
Amikor egy online zeneáruházból vagy e-könyv áruházból „vásárolunk”, látszólag ugyanazt tesszük, mint korábban a könyv- vagy lemezboltban: kinyitjuk a pénztárcánkat, és cserébe szabad otthoni használatra megkapjuk a mű egy példányát.
Ezúttal azonban már nem leszünk a letöltött fájlok tulajdonosai. Nem is lehetnénk, hiszen maga az értékesítő sem tulajdonjogot kapott ezekre a kiadóktól, hanem csak nem-kizárólagos terjesztési jogot. Emellett az is fontos, hogy a regisztráció során elfogadott felhasználási feltételekben kifejezetten el is fogadtuk, hogy nem leszünk tulajdonosok, hanem csak engedélyt kapunk bizonyos felhasználások elvégzésére – például a fájlok adott példányban való lemásolására, eszközök közti hordozhatóságára.
Ezért aztán, ha meghal valaki, végrendeletében nem tud rendelkezni a legális zeneboltokból származó gyűjteményével, hiszen nem is tulajdonolja azokat. Egyelőre marad az a megoldás, hogy mindenki gondosan felírja jelszavát, és halálos ágyán odaadja gyermekének.

HASZNÁLT SZOFTVER, HASZNÁLT ZENE ELADÓ
De nemcsak az öröklésnél van jelentősége ennek a kérdésnek. Mivel nem tulajdonoljuk, nem is tudjuk újraértékesíteni a legális zeneáruházakból származó zenei fájlokat. A könyv- és a zeneipar nem valamiféle gonoszság által vezérelve vette ezt az irányt. Míg a használt könyvek vagy bakelitek esetében mindig volt állagromlás, addig a zenei fájlok teljesen pontos helyettesítői az eredetinek. Miért venne meg bárki egy „új” fájlt, ha a vele pontosan megegyező „használt” olcsóbban, legálisan elérhető? Egy ilyen változás alapjaiban rengethetné meg az amúgy is gyenge lábakon álló legális zenei piacot.
Az, hogy a jogkimerülés alkalmazható lehet-e online környezetben, 2013 egyik legforróbb szerzői jogi kérdésévé vált. Az amerikai ReDigi nevű céget, amely használt iTunes-fájlok eladásával foglalkozna, nemrég marasztalta el egy amerikai bíróság, de ítéletében arra is utalt: ez a probléma nem bírósági, hanem jogszabályi rendezést igényelne. A ReDigi pedig terjeszkedik, így várhatóan hamarosan az európai jogrendnek is meg kell birkóznia ezzel a kérdéssel.

SZÖVEG: TÓTH PÉTER BENJAMIN
FOTÓ: SHUTTERSTOCK (EVERETT COLLECTION)

A cikk megjelent a Dal+Szerző magazin 6. számában: http://issuu.com/artisjus/docs/d_sz06_web/41



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: