„Mióta anya lettem, a gyermekem az első számú főnököm. A zenekarozás egy szabadabb munkabeosztást enged meg, mint a színház, ami viszont egy rabszolgatartó műfaj. Ott úgy megy, hogy előző nap kapsz egy e-mailt délután 4 és 5 között, hogy másnap te próbálsz-e vagy sem, és ha igen, hánytól hányig. Kérdeztem is a többieket, hogy ők hogy oldják meg, hová teszik a gyereket, ha még előző nap sem tudják, hogy hívjanak-e babysittert… Nincs igazán jó megoldás, ezért mostanában nem vállalok színházi munkát. De sosem adnám fel a színészetet, úgy gondolom, ez lesz az, ami nekem örökké tart”