„A futball világbajnokság már nem az, aminek Jules Rimet megálmodta. A sport csak a felszínen dominál, ami mögötte van, az messze túlmutat ezen, és a globális üzlet egyik mintapéldájává vált. És ennek köszönhetően a szerzői jogi diskurzusnak is részévé válik.” Mezei Péter vendégposztja (Szegedi Tudományegyetem, ÁJTK, docens) a 2014-es focivébé hajrájában.
Minden negyedik évben a világ kontinenseinek legjobb futballcsapatai összemérik állóképességüket, taktikai repertoárjukat, a labdarúgással kapcsolatos hagyományaikat, s megmérkőznek a FIFA világbajnoki trófeájáért. A labdarúgó világbajnokság a világ egyik legnézettebb sporteseménye, mely a harminckét válogatotton, valamint a számtalan további országból érkező bírókon és egyéb hivatalos résztvevőkön keresztül a világ országainak egy jelentős részét megmozgatja. (Melynél talán csak az Olimpia képes több érzést kiváltani az emberekből.) A program célja mindezeken felül a sportemberi alázat, az egymás iráni tisztelet és a megbékélés erősítése.
Persze messze nem csak ennyiről szól a játék. A labdarúgó világbajnokság a világ egyik legjelentősebb üzleti vállalkozása. Sepp Blatter, akit napjainkban leginkább vicces (vagy röhejes) megnyilvánulásairól ismerhetünk, nem is oly rég kiválóan meglátta a lehetőséget a sport monetizálásában. (Erről egyébként augusztustól a mozikban is megtudhatunk néhány részletet „A közös szenvedély” című Auburtin filmből.) Az 1994-es világesemény rendezési joga már ennek tudatában került odaítélésre az Egyesült Államok részére, mely eseményt – köszönhetően a mérkőzéseknek részben otthont adó gigantikus amerikai futball stadionok befogadó képességeinek – máig a leglátogatottabb tornaként tartanak számon.
Foci és szellemi tulajdon?
Ahol üzlet, ott a szellemi tulajdonvédelem igénye is megerősödik. Nem azért, mert a futball maga jogvédett „termék” lenne, hanem mert a hozzá kapcsolódó számtalan felület vagyoni értékkel bír, melyek a modern szellemi tulajdonvédelmi keretek közé tökéletesen beilleszthetők. Hivatalos logók és avatárok testesítik meg a torna arculatát. A játékosok mezeit, a frissítőt tartalmazó kulacsokat, a pálya mellett végig futó reklámfelületeket lépten-nyomon védjegyek díszítik. A televíziós csatornák több órás közvetítésekben számolnak be a mérkőzésekről, melyekre saját gyártású (vagy a FIFÁ-tól vásárolt hivatalos) dokumentumfilmekkel, beharangozókkal készülnek. A műsorok elmaradhatatlan részei a szakértői elemzések, melyekhez idén minden eddiginél kifinomultabb és látványosabb számítógépes animációkat hívtak segítségül. A játékosok statisztikáit egyre bonyolultabb programokkal előállított, egyre tartalmasabb adatbázisokból lehet megismerni. Hivatalos és nem hivatalos himnuszok születnek a világeseményre, melyek nem csak a televízió képernyőin csendülnek fel, hanem rendre új életet élnek a slágerlistákon. (És esetleg élnek tovább hivatalos szponzor-zeneként, mint tette azt K’naan „Wavin’ Flag” című dala, melynek szerzői jogaival a 2010-es torna óta a Coca Cola rendelkezik.) A futball tehát ezer szálon kötődik a szellemi tulajdonvédelemhez, mely a szerzői jogász számára számtalan érdekességgel szolgál. (A védjegy-, sport és reklámjogászok ennél is szerencsésebbnek mondhatják magukat.)
S ahol üzlet, sport (szenvedély) és szellemi tulajdonvédelem, ott szükségképpen előkerülnek a hivatalos jogszabályi kereteken túlterjeszkedő felhasználások. Négy éve ennek szellemiségében folytatott le egy kutatást négy szerzői jogász, s vizsgálta meg, hogy milyen szerzői jogilag releváns visszaélések jellemzik a sportszerető közönséget. Ha idén nem is ismételhettük meg e kutatást, a „Szerzői jog a XXI. században” című blogon publikált bejegyzésben folyamatos frissítés mellett gyűjtöttük össze a legérdekesebbnek tűnő híreket. Meglepő eredményre jutottunk.
Fejlődő országok
A feltételezés, miszerint az európai és az amerikai kontinensen a közvetítési jogok tisztázottak, következésképp itt nehezen kerülhetne sor illegális (tovább)közvetítésre, igaznak tűnik. A jelek szerint azonban a szerzői jog e területe az ázsiai és afrikai országokban még nem teljesen tisztázott. Kenya, Ghána, Ruanda, Thaiföld, India és Tajvan csak példák azokra az országokban, ahol a közvetítési jogokat hivatalosan megszerző, és azokért nem elhanyagolható összeget fizető televíziós társaságok intézkedést kezdeményeztek a mérkőzéseket illegálisan (tovább)közvetítő cégekkel szemben.
Illegális streaming
Hasonlóképp a feltételezés, miszerint a mostani VB lesz a legtöbbet „streamelt” esemény, ugyancsak igaznak bizonyult. A legális megtekintési módszereknek se szeri, se száma. Így például a nagy amerikai sportcsatorna, az ESPN előfizetői részére mobil vagy tablet applikáció segítségével is akadálytalanul lehetővé tette a mérkőzések követését, s ugyanez áll a magyar közvetítésekre is. Ugyanígy virágoznak azonban az illegális, internetes sportportálok, streaming gyűjtőoldalak is, amelyek lekapcsolása már évek óta prioritás a jogosultak körében. (Meg kell hagyni, az Egyesült Államokban rendre az ottani „futball” csúcseseménye, a Super Bowl idejére időzítve az online razziákat.)
Social media
Természetesen a webkettő sem maradhat ki a jogi adok-kapokból. A Vine applikáció fejlesztőit, mely szoftver hat másodperces animációk készítését és megosztását teszi lehetővé, a gólokat tartalmazó mini snittek eltávolítása iránti kérelmekkel bombázta meg a FIFA. A Twitter hasonló módon járt a felhasználók által közzétett hivatalos logók, emblémák és avatárok kapcsán: mindet törölni kellett. A sort pedig még hosszan folytatni lehetne.
Ha ebből az irányból nézzük, a futball világbajnokság már nem az, aminek Jules Rimet megálmodta. A sport csak a felszínen dominál, ami mögötte van, az messze túlmutat ezen, és a globális üzlet egyik mintapéldájává vált. És ennek köszönhetően a szerzői jogi diskurzusnak is részévé válik. Kiválóan igazolja ezt személyes tapasztalatom, melyet néhány napja egy angliai konferencián szereztem. Az információs és kommunikációs jog iránt érdeklődő nézőközönség figyelmének megragadására mi mást is találhattam volna, mint a futball világbajnokságot. Persze a tény, hogy ezt az Egyesült Államok Belgium elleni nyolcad döntős vereségének másnapján tettem, az amerikai kollégákból csak szomorúságot váltott ki. Egyikük nagy legyintés közepette megjegyezte: a fociszezon úgyis szeptemberben kezdődik.
SZÖVEG: MEZEI PÉTER / http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu
FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN / artisjus
Categories: Hírek
Leave a Reply