Miért adja egy magyar zenekar ingyen a lemezét? Milyen költségekkel jár ez, mit lehet tőle várni, kinek érdemes így terjesztenie a zenéjét? Körkérdésünkben az Irie Maffia, a Heaven Street Seven, a Blind Myself, a Cimbaliband, a Nobody Moves tagjai és Marge segítenek eligazodni az ingyenes lemezkiadás csak látszólag egyszerű világában.
A U2 az iTunes-felhasználóknak ajándékba adott lemeze alaposan felkavarta a kedélyeket. (Részletes elemzésünk itt olvasható.) Ha a U2 szintjén eddig ez nem is volt jellemző, egy nagyságrenddel kisebb, de már bőven befutottnak nevezhető zenekarok régóta adják ingyen egy-egy lemezüket, EP-jüket, esetleg egyes számokat. Ugyanez itthon is bevett gyakorlat, noha a hazai és az angolszász lemezipar helyzete miatt egészen más ennek a kontextusa. Olyan magyar előadókat kerestünk meg, akik legalább egy lemezükkel, EP-jükkel ezt csinálták. A Irie Maffiából Élő Márton, a Heaven Street Sevenből Szűcs Krisztián, a Blind Myselfből Tóth Gergő, a világzene egyik legütőképesebb csapatából, a Cimbalibandből Unger Balázs válaszolt. Marge az eurovíziós „kirándulását” évekkel megelőző ingyenes lemezéről beszélt; a szólóban is jónevű DJ, Andro pedig a leginkább Fluor producereként ismertté Pixával közös Nobody Moves formációjáról.
Megkérdeztük őket arról, hogy miért döntöttek az ingyenesség mellett, meghozta-e a várt hatást; érdeklődtünk a letöltés módjáról és arról, hogy mennyit költöttek promócióra. Végül megkértük őket arra, hogy foglalják össze: szerintük kinek érdemes ma Magyarországon ingyen adnia a zenéjét. Összefoglalóan mindegyik előadó sikeresnek nevezte az akciót: eljutott az emberekhez a zene, értesültek a zenekar irányváltásáról, megismertek egy új előadót. Ettől függetlenül legtöbben nem mondták azt, hogy mindenki mindig mindent adjon ingyen. Ma már ez a módszer önmagában nem jelent automatikus hírverést, ezért kell mellé kampány is, bár ezt általában kevesebből meg lehet úszni, mint régebben. Viszont ha valaki az idők szavát követve sok videót készítene, az már mélyebben a zsebébe kell, hogy nyúljon. A legnagyobb megfejtések a cikk végén találhatók, de tanulságos átböngészni az egészet.
MIÉRT INGYEN?
Az nem meglepő, hogy a megkérdezettek azért választották az ingyenes terjesztést, mert amúgy sem keresnek sokat a lemezeladásból, viszont azt várták, hogy így több rajongót érnek el, akik legalább jó minőségben jutnak a zenéjükhöz. Az egyes válaszok azért tartalmaznak érdekességeket. A Heaven Street Seven, amely az egyik első nagyobb magyar zenekar volt a téren, „a dolgok elébe” akart menni. Andro a minél nagyobb elérés mellett azt említette, hogy „nem szerettünk volna rossz érzést kelteni a rajongókban azáltal, hogy a zenéinket illegálisan töltik le”. Az Irie Maffia egy major kiadóval tárgyalt több hónapon át, „a végén bemondtak nekünk egy számot, hogy mennyit fektetnének az adott lemezbe, és ezért mekkora részesedést kérnek. A reakciónk az volt, hogy ‘ja? akkor inkább kitesszük ingyen'” – mesélte Élő Márton, aki szerint az ingyen letöltés nagyobb hírverést hozott, mint amennyit a kiadó biztosíthatott volna, pénzt meg „így se, úgy se keresünk”.
A Cimbaliband vezetője, Unger Balázs egy plusz szempontot is említett: „Az Ungerground EP-vel egy kisebb stílusváltáson ment át a zenekar. Ingyenesen letölthetővé tettük az első négy számot, hogy felmérjük vele, hogy mennyire tetszik a közönségnek az új stílus, és hogy jó-e az irány.” Mint mondta, „egy magunk fajta világzenei banda nem ‘kaszál’ nagyot lemezkiadásból, alapvetően az ebből származó bevételt klipekre, promóra, koncertekre szánjuk, tehát nem volt mit kockáztatni.” Marge első nagylemezét (And, 2010) adta ki ingyen, és így emlékszik vissza: „akkoriban nem voltam tisztában a lehetőségeimmel, a pályakezdők lendületével minél gyorsabban és hatékonyabban szerettem volna eljuttatni azokhoz az emberekhez, akiknek tetszhet. Azt gondoltam, hogy a lehetséges szimpatizánsoknak imponálni fog az ingyenes hozzáférés.” Ráadásul volt lehetősége arra, hogy önerőből finanszírozza ezt.
Megkérdeztük azt is, hogy mi szól az ingyenesség ellen. Szűcs Krisztián szerint van egy „erős és téves fogyasztói szemlélet, miszerint a zene alapadottság, ugyanúgy ingyen van, mint a levegő, és ez talán csak tovább erősíti”, ha a zenekar ingyen adja a lemezét. „Ugyanakkor ha egyáltalán nem próbálunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, az sem jó” – tette hozzá a HS7 frontembere. Andro azt mondta, hogy így „buktuk a kiadók által vállalt promóciót és terjesztést” – de hozzátette: „nem fektettünk túl sok energiát a kiadókeresésbe, talán türelmetlenek is voltunk, vagy nem volt elég önbizalmunk.” Ma már úgy látja, az igazi presztízst egy jónevű kiadó tudja csak biztosítani. Marge azzal indokolta, hogy újabb kislemezeit online, de fizetős formában adja ki, hogy „ha egy átgondolt promóción keresztül komolyabban veszem magam, a szakmának is lehetőséget adok arra, hogy komolyan álljon hozzám.”
MEGHOZTA-E A VÁRT HATÁST?
Csalódásról egyik előadó sem számolt be. Szűcs Krisztián arra figyelmeztetett, hogy „ez egész egyszerűen az előadó és a közönség közötti kommunikációs csatornák módosulásáról szól, és nem valami népszerűségnövelő csodaszer. Ezzel együtt a számok nyelvére lefordítva abszolút sikeres akciók voltak” – tette hozzá. Andro a mai napig lát az első album megjelenésekor készült, We Are Hardcore feliratú pólókat a fellépésein, pedig a lemez, amelynek ez volt a címe, már hároméves. Marge lemezének híre „szájról szájra terjedt, sok médium is felfigyelt rá” – bár az énekesnő hozzátette: „nehéz utólag megítélni, hogy mennyivel nagyobb publicitást kaptak volna a lemezeim, ha olyan kiadónál jelennek meg, mely a kezdetektől felelőséggel rendezi a Marge-projektek útját.” A Cimbaliband is „sikeres küldetésről” számolt be: az ingyenes EP „segített meghatározni a zenekar életében az új irányt, a több ezer letöltésből és a pozitív visszajelzésekből tudtuk, hogy jó úton járunk”. A zenekar Facebook-rajongóinak száma azóta duplájára nőtt, rengeteg koncertmeghívást a letölthető zenének köszönhettek, és a YouTube-on is az EP-n hallható Balatoni nyaraló a legnézettebb klipjük.
Rajtuk kívül többen is foglalkoztak a letöltések és a YouTube-nézettség hatásával. Tóth Gergő úgy látja, hogy bár nagyon hálás volt a közönség nagy része, „nálunk is elindult az a folyamat, hogy hogy már ingyen sem töltenek le zenét, mivel a YouTube-on hallgatnak dalokat újra meg újra.” Az Irie Maffia viszont kifejezetten úgy látta, hogy az ingyenes letöltés „a YouTube-nak rosszat tett. A Livin’ It Easy című szám csak itt volt hallható egy évig, ennek hatására millió feletti megtekintést produkált; a lemezmegjelenés után kijött klipeket viszont már jóval kevesebben nézték.” Ezzel együtt megérte nekik a megoldás: a két hetes ingyenes periódusban majdnem ötvenezren töltötték le az albumot. „Szerintem ez rengeteg, valamint nagyon hamar megszerették az emberek a számokat, az elmúlt két év koncert repertoárjának gerincét adta a Nagyon Jó Lesz lemez, sok szám kihagyhatatlan lett” – számolt be Élő Márton a hatásról.
A MEGJELENÉS FORMÁI
A HS7 több formát is kipróbált, a nagy hírportálhoz köthető, korlátozott letöltést, a honlapra kirakott EP-t, a hivatalos megjelenés előtti YouTube-streamet. A Blind Myself mostanában leginkább az utóbbira esküszik: „minden dalunkhoz készítünk, készítettünk videoklipeteket és vizuálokat, ami rettentő költséges, de sokkal komolyabb hatást fejt ki, mint egy sima audio fájl. Ezt a trendet fogjuk továbbra is követni. A Négyszögöl című lemezünket egyébként kiadtuk CD formátumban is. Extra dalokkal, egyedi pólóval együtt lehetett rendelni. Nagyon sikeres akció volt, annak ellenére, hogy az összes dal elérhető volt ingyenesen is” – számolt be Tóth Gergő egy talán meglepő sikerről.
Androék a Nobody Moves-lemezek terjesztésénél a Soundcloudot szánták fő pillérnek, a másodiknál már a zip fájl el is maradt. Egy ingyenes számnál próbálkoztak „like-kapuval”, vagyis azzal, hogy Facebook-lájkot kértek a letöltés előtt. „Utólag azt mondom, felesleges volt. Ha már kettővel többet kell kattintani, sokan elfáradnak félúton, és belátom, én sem szívesen lájkolgatok a Facebookon csak azért, hogy letölthessek egy zenét.” Sem Marge (aki egy letisztult, egyetlen fotót tartalmazó honlapot készített a lemezhez), sem a Cimbaliband nem kért lájkot, e-mailt. Az Irie Maffia viszont igen (ők egyébként magát a zenét saját szerverre tették). „A Facebook-oldalunk 20 ezer lájkkal gazdagodott. Ez igen sok pénzbe kerülne, ha hirdetéssel szeretnénk összehozni” – mondta Élő Márton. A két hetes időszak után minden fizetős és stream oldalon megjelent a Nagyon Jó Lesz; ezek közül leginkább a stream szolgáltatóknál van „mérhető hallgatósága” a zenekarnak, sok külföldivel.
KAMPÁNY, KÖLTSÉGEK
Ahhoz, hogy számot tevő hatást érjen el, még egy ingyenes lemez köré is kell kampány. A legkevésbé Marge élt ezzel: „2010-ben hiánypótló női előadónak számítottam, így nagyobb promóció nélkül is komoly visszhangja volt a lemeznek” – mondta. Neki a lemez elkészítésén kívül a honlap készítése, illetve az egyik dalhoz önerőből forgatott klip jelentett költséget. A Nobody Movesnak nincs sajtósa, a tagok a Facebookon csaptak hírverést, Andro emlékei szerint kb. tízezer forint értékben, valamint a borítóért fizettek – ennyi elég is volt, mert a rajongók nagyon várták a lemezeket.
Az Irie Maffia a lemezt a bemutató koncerttel együtt promótálta; illetve Élő Márton elárult még egy hasznos trükköt: „az ‘5000 lájk és ingyen kirakjuk lemezt‘ posztot nagyon sokan megosztották, és így több tízezer emberhez jutott el a hír”. A Heaven Street Seven első ingyenes lemezét több módon támogatta: „az ingyenes letöltéshez kialakított felületen volt egy felvezetőkampány, ezenkívül nyilván Facebook és némi klasszikus sajtókampány.” Ennek költségeiről Szűcs Krisztián azt mondta: „a kilencvenes évek hagyományos promóciós mechanizmusaira költött pénznek ez természetesen a töredékébe került.” A Cimbaliband vezetője említett konkrét összeget: „Talán kicsit szerencsés helyzetben vagyunk, mert a zenekarban három ember is szívesen foglalkozik a promócióval és a sajtóval, és akkor még időnk is volt rá. Így elég olcsón meg tudtuk oldani, 150 000 forintnál alig került többe a promó plakáttal, Facebook- és Google-hirdetéssel együtt. Szerencsére mára már külön sajtóst kell alkalmaznunk egy-egy eseményre, lemezmegjelenésre.”
A Blind Myself már említett YouTube-os megoldása erős promóciót biztosított. „Minden megjelenéshez kitaláltunk valami különleges dolgot, szerepelt klipünkben Kulka János, Mészáros Dóri, volt feat. Wolfie-val a Punnany-ból, szerepeltünk Fásy Ádám műsorában, stb. Ezek a vírusmarketing elemek jobban segítették a lemezanyag terjedését, mint egy sima sajtókampány. Kulcsfontosságú a folyamatos jelenlét a Facebookon is, a hirdetéseket is nyomni kell, különösen a zenekar eseményeinél. A lemez összköltsége stúdióval, klipekkel együtt több millió forint volt, amit koncertjeinkből, valamint kisebb támogatásokból (Artisjus stb.) termeltünk ki” – részletezte Tóth Gergő.
KINEK ÉRI MEG INGYEN ADNI A LEMEZÉT, ÉS KINEK NEM?
Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven): „Inkább az a kérdés, hogy ha sztenderddé válik az ingyenes terjesztés, akkor erre hogyan reagáljon az ember. Mi azt gondoltuk, hogy akciószerűen hozzáférhetővé tesszük a zenét, de nem korlátlan ideig. Elgondolkodtató egyébként, hogy pl. Németországban a torrentezés kivitelezhetetlennek elkönyvelt megszüntetése gyakorlatilag megvalósult. Persze ez már gazdasági, szociológiai és egyéb kérdéseket is felvet.”
Tóth Gergő (Blind Myself): „Mindenki maga döntse el. Egy kisebb bandánál szerintem már nincs hírértéke; ha a kutya sem kíváncsi rájuk, akkor ingyen sem fog kelleni a lemezük. Nyilván a U2 esetében ez most hatalmas hír, de egy bivalybasznádi ismeretlen metálcsapat nem fog ezzel Index címlapra jutni. Szerintem a digitális értékesítés fejlődése miatt nem feltétlenül érdemes már ingyen adni a zenét. A YouTube-megjelenést viszont élet-halál kérdésnek tartom. Erre kell a legjobban figyelni 2014-ben.”
Élő Márton (Irie Maffia): „Itthoni zenekaroknak is egyértelműen az ingyenes kiadás javasolt, pénzt úgyse fognak vele keresni. Itt tényleg az a nagy trükk, hogy hogyan juttatod el a leghatékonyabban az emberekhez. Viszont ha az ember DJ/producer [mint Élő Márton ELO néven, itt egy új mixe saját zenéiből], akkor eleinte feltétlen érdemes ingyenesen kiraknia a zenéit, eleinte csak simán a Soundcloudra. Majd ha már jobb neve van, és esetleg nagyobb zenei blogok is szóba állnak vele, érdemes a lájk-kaput alakalmazni. Mint gyakorlott zeneletöltőt engem pl. nem zavar, hogy olyan DJ-k oldalát kell lájkolni, akiknek a zenéjét egyébként is letölteném.”
Andro (Nobody Moves): „Én azt látom, hogy a nagyobb nevek is – akiknek főleg rendes, pénzért megvásárolható megjelenéseik vannak – tesznek ki néha ingyenes letöltésre zenéket, és nem csak editeket, mashupokat, bootlegeket, hanem önálló, teljes értékű zenéket is, amikbe valószínűleg több munkát tettek, mint egy bootlegbe, csak talán épp nem harapott rá egyik kiadó sem. Mi is sokat tanultunk a saját példánkból, ezért úgy gondolom, hogy aki csak ingyenesen pakol ki zenéket, azok egy idő után olyan gazdátlannak tűnnek, az igazi presztízst pedig – ahhoz, hogy külföldön is jegyezzenek – csak egy jó nevű kiadó tudja biztosítani. Ezek alapján érdemes átgondolni azt, hogy valaki csak ingyenesen teszi ki őket, vagy kizárólag kiadókon keresztül próbálja megjelentetni. Én minden előadó helyében vegyíteném a kettőt.”
Marge: „Szerintem olyan előadók tudják igazán kihasználni, akik megtehetik, hogy az általuk alkotott és különlegesnek ítélt ötleteiket kötöttségektől mentesen terjesszék.”
Unger Balázs (Cimbaliband): „Véleményem szerint a rétegzenékre, mint például a miénk, kifejezetten pozitív hatású az ingyenes terjesztés. Más kérdés egy nagyon népszerű könnyűzenei zenekarnál, ahol akár visszafelé is elsülhet a dolog. Valamint fontosnak tartom azt is, hogy az ingyenes terjesztés előtt már rendelkezzen a csapat egy masszív rajongói körrel, úgy sokkal biztosabb a hatás!”
„Az ingyenes megjelenéseknél talán még fontosabb, mint máskor, hogy a szerzők ne felejtsék el bejelenteni a dalukat az Artisjusnál, és a felvételt az EJI-nél és a MAHASZ-nál” – mondja Tóth Péter Benjamin az Artisjus kommunikációs igazgatója. „Ezekben az esetekben ugyanis minden más jövedelmi forrást meg kell találnia a produkciónak, hogy üzletileg is fenntartható legyen a projekt. A rádiós és televíziós jogdíjak, a koncertjogdíjak, a gépzenei és üres hordozó díjak pedig csak akkor jönnek, ha ezt a szükséges, minimális adminisztrációt nem felejtjük el.”
Szerző: RÓNAI ANDRÁS
Kapcsolódó anyagaink
U2-vírus egymilliárd fülbe – A U2 ingyenes lemezének fogadtatása
Ingyen U2-lemez félmilliárd embernek
Categories: Hírek
Leave a Reply