Nagy-Britanniában 111 ezren dolgoznak a zeneiparban, 60 százalékuk zenész, zeneszerző. Az élőzenéből, zenei exportból és egyéb területekből származó jövedelem nőtt, csak a rögzített zenéből származó csökkent tavaly óta. Másodszor mérték fel a teljes brit zeneipart. Az első magyar felmérés pedig most készül.

Measuring Music címmel elkészült a brit UK Music zeneipari szervezet második nagy jelentése. (A dokumentum innen tölthető le, összefoglaló olvasható róla itt és itt.) Eszerint a teljes brit zeneipar bruttó hozzáadott értéke az ország gazdaságához 2013-ban 3,8 milliárd font volt (1 500 milliárd forint), ami az előző évihez képest 9 százalékos növekedést jelentett. A zenei export 2013-ban 2,2 milliárd font értékű volt. Ehhez legnagyobb mértékben a zenészek és szerzők járultak hozzá (814 millió), a második helyen a zeneműkiadás van (562 millió).

Tanulságos, hogy a készítők mit vettek be a felmérésbe. Hat területre osztották a zeneipart, amelyeken összesen 111 ezren dolgoztak 2013-ban. Ebből 67 900 a professzionális zenész, zeneszerző, szövegíró. Az élőzenei szektorban 21 600-an dolgoznak, a producerek és a stúdiók munkatársai összesítve 9 600-an vannak. Az egyes csoportok és az ezek bruttó hozzáadott értéke a következő:

1. Zenészek, szerzők – 1 740 millió font

2. Rögzített zene (kiadók, online terjesztők, lemezgyártás, dizájn) – 618 millió font

3. Élőzene (szervezők, promóterek, ügynökségek, produkciós cégek, jegyeladás, helyszínek) – 789 millió font

4. Zeneműkiadók – 436 millió font

5. Zenei képviseletek (menedzserek, jogvédők, iparági szervezetek) – 80 millió font

6. Producerek, stúdiók – 102 millió font

A brit zeneipar egyes területeinek hozzájárulása a gazdasághoz (bruttó hozzáadott érték)

Az egyes területek közül a rögzített zene hozzáadott értéke 2 százalékkal csökkent, az itt foglalkoztatottak száma pedig 5 százalékkal. Az élőzene viszont 28 százalékos növekedést produkált (foglalkoztatottságban szintén ugyanennyit), a zeneműkiadás 8 százalékot (foglalkoztatottságban 20%).

Érdemes megnézni azt is, hogy milyen forrásokból származott a zenészek és szerzők jövedelme. 49 százalék a belépős koncertekből (a nem belépős, tehát pl. szponzorált eseményekből 2); 24 százalék zeneműkiadásból, 9 százalék a PRS for Music által begyűjtött jogdíjakból. 8 százalék jött a lemezkiadóktól, 4 százalék a nyilvánosság felé való közvetítés jogdíjaiból. Szponzorációból a szektor összjövedelmének 1 százaléka jött össze, és kb. ugyanennyi folyt be zenetanításból és a megrendelt zeneművekből. A riport készítői a „széles értelemben vett zeneipar” számos területét nem vizsgálták: a lemezboltok dolgozóit, a koncerthelyszínek büféi által termelt bevételeket, a hangszerek forgalmazását, a zenei sajtót stb.

A riport megjelenése alkalmából a készítő UK Music vezetője, Jo Dipple arra hívta fel a figyelmet, hogy erős szerzői jogi környezetre van szükség, és külön említette, hogy a legális zenei szolgáltatásoknak prioritást kell kapniuk a keresőprogramok találatai között. A kulturális miniszter Sajid Javid ezt nyilatkozta: „A zene az egyik legnagyobb brit sikertörténet. Nemcsak a gazdasági növekedéshez járul hozzá jelentősen, hanem ahhoz is, hogy a brit kultúra eljusson a világ minden szegletébe.”

A magyar zeneipar hasonló igényű felmérése most készül. A munkát vezető közgazdász, Antal Dániel így számolt be a Dal+Szerzőnek a haladásról, a felmérés fontosságáról, a hazai zeneipar helyzetét is tekintetbe véve:

Nagy-Britanniában a zeneipar szereplői, de a kormányzat és a statisztikai hivatal is sokéves szakmai munkával érte azt el, hogy ilyen pontos kimutatásokat tud készíteni a kreatív iparágak, és a hagyományos brit húzóágazatnak számító zene hozzáadott értékéről, foglalkoztatási hatásáról és a zenei befeketetésekről. Magyarországon, és Ausztriát leszámítva a környező országok egyikében sem állnak egyelőre rendelkezésre ehhez hasonló adatok. Jelenleg Magyarországon, Szlovákiában és Horvátországban próbáljuk elvégezni azt a szakmai munkát, ami a britekével összevethető számokat fog eredményezni.

Sok oka van annak, hogy zeneiparunk önismeretében, számszerűsítésében le vagyunk maradva az Egyesült Királyságtól. Egyrészt a britek zeneipari nagyhatalom, egy világszerte értékesíthető repertoárral és nagy háttériparral, ezért érthető, hogy hamarabb elkezdtek erről tudatosan gondolkodni. Ők elsősorban nem csak a hazai piacból, hanem az egész világpiacból élnek, ami a magyar zenére csak korlátozottan érvényes – még akkor is, ha a magyar zeneiparnak, a magyar filmiparhoz hasonlóan vannak nemzetközileg is versenyképes elemei. A brit zeneipar az egyik zászlóshajója az újra növekedésnek indult globális zeneiparnak – és sok jele van annak, hogy ebből a globális konjunktúrából a magyar szereplők is ki tudják venni a részüket, bár sajnos még nem állunk olyan tényszerű alapokon, ami a jó üzleti tervezést lehetővé tenné.

Közkeletű vélekedés, hogy a magyar zeneipar teljesítménye azért nem mérhető fel jól, mert nagy a fekete- és szürke gazdaság aránya, de véleményem szerint ez általában sok hazai ágazatra jellemző, és nem ez az igazi ok. A hazai állami statisztikai rendszer igazából csak az öt főnél nagyobb vállalkozásokat fedi le jól, a zeneiparban pedig a mikrovállalkozások, egyéni vállalkozások, vegyes, például hangtechnikus-részidős foglalkoztatott-előadóművész karrierek jellemzők. Vagyis más országokhoz hasonlóan sok-sok elemből kell összeraknunk a képet. Ezen a téren már vannak szakmai előzmények: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal a WIPO útmutatása alapján, makroszemléletben közöl a szellemi tulajdon alapú ágazatokról, így a zeneiparról is becsléseket. A Hétfa Consulting a Desgin Terminál megbízásából szintén végzett kreatív ipari becsléseket. Ezek az első becslések azonban még nem vetíthetők le zenészekre, zenekarokra vagy hangmérnökökre, színpadtechnikusokra, és nem vethetők össze a brit számokkal. De a következő hetekben az Artisjus, a Mahasz és az EJI kezdeményezésére lényegében minden szereplőt megpróbálunk többféle összeírással megkeresni; ellenőrizzük a különböző állami nyilvántartásokat, jogdíjfizetéseket, és igyekszünk egy pontosabb, realisztikusabb számmal előállni.

Megítélésem szerint azonban a magyar zeneipar ennél sokkal nagyobb, csak annyira széttöredezett, hogy a több ezer kis szereplő is nehezen igazodik el benne, ami egyébként nagy akadálya a céltudatos üzleti építkezésnek, a világpiacra való jobb bekapcsolódásnak, a specializációnak – bár a Sziget Kft, az A38 Hajó sikere, a magyar komolyzene és a jazz előadóinak állandó jelenléte a világ legjobb színpadain annak a jele, hogy mind a háttéripar, mind az előadóművészet terén igen jelentős erőforrásai vannak az országnak.

Szerző: RÓNAI ANDRÁS

Categories: Hírek