Ahogy arról egy korábbi cikkben is írtunk, most készül az ország első zeneipari jelentése a ProArt megbízásából. A munkában olyan kiemelt, a maga területén úttörő zenei vállalkozások is részt vesznek, mint az A38, a Sziget Kft., a Mood Media vagy a WMMD. Eddig több száz szerző és előadó töltötte ki a kérdőívet – mutatjuk az első eredményeket.
A ProArt megbízásából közgazdász szakértő készíti a hasonló nemzetközi szakmai kiadványokkal összevethető első magyarországi Zeneipari jelentést. Az Artisjus és az EJI több ezer zenei szerzőt, előadót kért fel a múlt héten arra, hogy a zenészek érvényesülési lehetőségeit, befektetéseit, jövedelmeit érintő kérdőívvel segítsék ennek a munkának az elkészítését. Az első három napban több százan töltötték ki a felmérést, amiből a mindennapi nehézségek ellenére egy optimista jövőkép kezd kirajzolódni.
Ma egy előadó átlagosan napi fél órát, vagyis havi 14,1 órát tölt próbálással azért, hogy színpadképes legyen a produkciója, és sokan körülbelül annyit fektetnek be demókba, hangszerekbe, videoklipekbe saját zsebből, mint amennyit megkeresnek a zenéléssel. Az élő fellépéseken meg nem térített költségek közül a legtöbben a zsebből fizetett utazásra panaszkodnak – ez sok vidéki zenekart el is vág a nagyobb közönséghez jutástól.
Zenei továbbképzésre viszonylag kevesen költenek, viszont hangszerek javítására és új hangszerekbe történő befektetésekre szinte mindenkinek szüksége van. Sok válaszadó jelenleg időben és pénzben is többet fektet be a produkciójába, mint amit keres vele, ezzel együtt a válaszadók többsége zenészi szakmai és anyagi érvényesülésének javulását várja az idei és a jövő évtől.
A válaszadók 59% százaléka gondolja azt, hogy idén vagy még inkább jövőre több érvényesülési lehetősége lesz, mint 2012-ben vagy 2013-ban volt, és ráadásul 57% azt is gondolja, hogy idén, vagy még inkább jövőre anyagilag is jobb évet fog zárni, mint 2012-ben vagy 2013-ban. A zenészek azonban megosztottak: sokan élik úgy meg, hogy 2012. óta folyamatos lejtmenetben vannak.
Minden második zenésznek tavaly jelent meg hangfelvétele, valamivel nagyobb számban lemezkiadói szerződéssel mint szerzői kiadásban, és negyedük jelen van az internetes forgalmat kínáló Deezer vagy Spotify szolgáltatáson. 55% tavaly bejegyeztette legalább egy új alkotását jogdíj vagy előleg reményében.
Az idők változnak. Azok a zenészek, akik ma is pályán vannak, többnyire a Kádár-rendszer cenzúrájában nem jutottak lemezszerződéshez. Az ötvenes-hatvanas évek óta pályán lévő válaszadóink nagy része 5-10 évet, vagy még sokkal többet vártak az első megjelenésre. Aztán 1989-1991 között sok mű felvételre került , és az első fellépéstől az első megjelenésig a kilencvenes években 5-6 évre, aztán még kisebb időre csökkent az első felvételig, igaz, eközben persze a lemezek közönsége drámaian változott.
Talán nem véletlen, hogy a legtöbb magyar zenész 2014-ben leginkább a színpadon – és a YouTube-on találkozik a közönségével! A mostani pályakezdők szinte már előbb mennek stúdióba, aztán jutnak fel a színpadra!
A felmérés készítői még sok szerzői és előadói történetet várnak az elkövetkező időben. A cél az, hogy több mint 500 válasz gyűljön össze, és így igazán reprezentatív eredmények szülessenek a magyar zenészek helyzetéről. Folytatása következik…!
A felmérésről bővebben itt lehet olvasni.