Szeretnéd, hogy egy fontos ember meghallgassa a zenédet? Fizess neki!

Egy kezdő előadó egyik legnehezebb feladata, hogy elérje: a zenei élet meghatározó szereplői egyáltalán tudomást szerezzenek a létezéséről, meghallgassák legalább egy dalát, megnézzék egy klipjét. A másik oldalon a zeneipari szakemberek (a kiadók munkatársai, zenei szerkesztők, újságírók, bloggerek) befogadhatatlan mennyiségű új zenét kapnak. Vannak persze jó tanácsok arra, hogy ilyen körülmények között valaki felhívja magára a figyelmet (legyen egy jó sztorija, szedjen össze önerőből tekintélyes rajongótábort stb.) – ám ezek rengeteg munkával járnak, nem garantálják a sikert, és különösen nehéz megvalósítani őket, ha valaki nem olyan helyen él és zenél, ahol személyes kapcsolatokat tud építeni. Mi lenne, ha pénzzel olajoznánk meg a gépezetet? Erre tesz kísérletet a Fluence nevű szolgáltatás.

A Fluence összehozza a művészeket és a „kurátorokat” – bloggereket, szerkesztőket, menedzsereket, rádiós DJ-ket stb. Utóbbiak maguk állíthatják be az óradíjukat; a zenész a küldött dal hosszának megfelelően fizet nekik. A beszámolókból úgy tűnik, hogy egy-egy meghallgatásért általában 10-20 dollár közötti összeg jár. A Fluence efölött plusz 20 százalékot kér el. A profiljuk, szakterületük, érdeklődési körük alapján kiválasztott kurátorok vagy nyilvános, vagy privát visszajelzést adnak, amelyet az alkotó értékelhet, így kiszűrve azokat, akik nem adnak érdemi választ. Lehet követni az egyes kurátorokat, illetve ők egymásnak is ajánlhatnak műveket. A feliratkozott „ízlésformálók” között vannak már neves lapoktól, blogoktól, egyéb online felületektől, bár természetesen inkább rétegműfajokból: Drowned In Sound, Disco Naiveté, Popdust, Earmilk, DJ Booth stb. Az lehet kurátor, akit mások jelölnek, de lehet jelentkezni is.

Itt lehet például megnézni a Drowned In Sound alapítójának visszajelzéseit. A „kritika” rész legtöbbször alig több, mint hogy „tetszett a szám”; azonban majdnem mindig van egy-két javaslat arra, hogy kinek, hova érdemes e-mailt írni. A Fluence persze megosztja a maga sikersztorijait is a blogján, amelyek általában kb. úgy végződnek, hogy egy, az oldalon beküldött szám több Twitter-említést, netán blogbejegyzést is kapott, fontos(nak mondott) emberektől. Az, hogy a Glitch Mob sikerrel használta a felületet, kissé már kétséges történet: a maga műfajának (glitch-hop) legnevesebb formációjáról van szó, nem figyelemre áhítozó kezdőkről.

A béta verzióból nemrég nyilvánossá lett szolgáltatás természetesen nagy vitát váltott ki. A Digital Music News alapvetően pozitív ismertetője alatt egy kommentelő röviden így foglalta össze a kifogásokat: „Payola 2.0”. (A payola azt jelenti, hogy a kiadók fizetnek a rádióknak, hogy játsszanak bizonyos dalokat.) Egy, a 405 című oldalon megjelent dühös írás szerint a Fluence arra épül, hogy az „ízlésformálók” beárazzák, hogy „mennyit ér az ízlésük”, miközben a valóság a legtöbbször az, hogy semennyit. „Az oldal azokat a zenészeket zsákmányolja ki, akik elhiszik, hogy a siker a kritikusok kezébe van letéve” – írja a cikk, amely szerint amúgy a PR cégek kiiktatása a folyamatból szintén nem jó: vannak köztük rémesek, de igazán jók is, amelyek valódi kapcsolatokkal, komoly befolyással bírnak. Hasonlót ír az Aux: „minden olyan cég, amely azt állítja, hogy közönséget árul, valójában csak reményt ad el az elkeseredett, figyelemre éhes zenészeknek. A valódi befolyást nem lehet áruba bocsátani, és a hitelesség olyan, mint a szüzesség: ha elveszíted, soha nem szerzed vissza. És az egyik leggyorsabb módszer a hitelesség elvesztésére, ha pénzt fogadsz el azért, hogy bizonyos dolgokat jónak állíts be.”

A Faderen Emilie Friedlander hosszú cikke alapvetően azt a helyzetet vizsgálja, amelyben egy ilyen szolgáltatás létrejöhetett. „Ahogy ezt írom, próbálok nem odafigyelni arra, hogy hány e-mailem érkezik. Ha manapság egy zenei lapnál dolgozol, akkor folyamatosan kapod a leveleket, a nap 24 órájában. Ebbe a szakmába bele van építve a lelkifurdalás: a folyamatos érzés, hogy lehet, hogy pont most maradok le egy olyan zenekarról, amelyet igazán szeretnék, ha lenne időm mindent elolvasni.” A néhány, gyakran elmondott sikertörténet az interneten, önerőből befutott zenekarokról azt a látszatot kelti, hogy az interneten bárkiből lehet elismert, zenéjéből megélni képes művész. Eközben a leggyakrabban pont nem azok keresnek a zeneiparban (főleg a független színtéren), akik ténylegesen zenélnek.

A Fluence egyik vezetője, a korábban a Topspin online marketinggel foglalkozó céget alapító Shamal Ranasinghe azt mondja: nagyon kevés az olyan zenész, aki ne venne hirdetéseket, vagy ne fizetne meg PR-céget, miközben semmi garanciát nem kap arra, hogy ezzel tényleg eljut a potenciális közönségéhez. „A Fluence-szel az volt a célunk, hogy a lehető legátláthatóbb és tisztább módon jutalmazzuk azokat, akik a visszajelzésekkel segítik az alkotókat.” Szerinte egyszerűen nem igaz, hogy „legyen jó a zenéd, legyél jelen az interneten, és a siker utolér”. Mielőtt a rajongókat meg lehetne nyerni ezzel a bizonyos jó zenével, mindig ott van a kérdés, hogy hogyan fognak egyáltalán értesülni a létezéséről.

Mint Shamal Ranasinghe mondja, „a Fluence kiindulópontja a kurátorokat és az alkotókat összekötő, ingyenes szolgáltatás. De a mindkét oldalról kapott visszajelzések hatására beépítettük a kurátorok által beállítható óradíjak rendszerét. Az alkotók azt mondták: szívesen fizetnek, ha tényleges, használható visszajelzést, promóciót kapnak, úgy, hogy tudják, hogy amit alkottak, azt tényleg meg is hallgatták. A másik oldalon pedig lehetőséget láttunk arra, hogy az ízlésformálóknak egy kis pénzt juttassunk, annak alapján, hogy mások mennyire értékelik az ő idejüket és figyelmüket.” A Fluence „megváltoztatja a status quo-t” az alapító szerint; egyébként pedig nyitottak minden javaslatra. Az etikai kifogásokat eközben egy kissé fals módon intézi el: arra hivatkozik, hogy ha valakit zavar, hogy pénzt kap a figyelemért és időért, amit egy zenekarral tölt, akkor beállíthat 0 óradíjat, vagy a kapott pénzt fordíthatja jótékony célra is.



Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.