Legalább félmillió dollár befuttatni egy új előadót. Ki fektet be ennyit?

Sokan azt mondják, hogy manapság már nincs szükség a kiadókra, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz – ez a lényege a lemezkiadók nemzetközi szervezete, az IFPI által közzétett riportnak.

A Befektetés a zenébe című jelentés szerint még mindig a lemezkiadó az a zeneipari szereplő, amely egy még be nem futott előadó karrierjét komoly befektetéssel be tudja indítani. Miközben mindenki arról beszél, hogy az élőzenében van már a nagy pénz, látni kell azt is – írják -, hogy a koncertipar (vagy a kiadókon kívül bárki más) nem vagy alig invesztál új előadókba. Ahhoz, hogy valaki sikerrel turnézhasson, először is felvételekre, valamint ezek hatékony promóciójára van szüksége. Éppen ezért például a lemezszerződés nélküli brit zenészek 70 százaléka szeretne aláírni egy kiadóhoz.

A jelentés szerint egy újonnan leszerződtetett előadóba egy nagyobb kiadó általában 0,5-2 millió dollárt fektet (123-493 millió forint). Ennek legnagyobb része a promóció (200-700 ezer dollár), ezután jön a lemezfelvétel költsége (150-500 ezer), valamint az előleg (50-350 ezer), az albumhoz forgatott két-három klip (50-300 ezer), valamint a turné anyagi támogatása (50-150 ezer). A lemezkiadók ellen általában fel szokták hozni azt, hogy mindezeket az összegeket aztán levonják abból a pénzből, amit az előadó keres(hetne) – erre az IFPI így válaszol: „sok esetben a befektetés meg sem térül, és ennek kockázata a kiadót terheli”. A riport így fogalmaz: „nincs általánosan elfogadott adat arra, hogy a szerződtetett új előadók milyen arányban lesznek aztán kereskedelmileg sikeresek; az általános becslés szerint ez 1:5 és 1:10 között mozoghat.” (Tehát öt-tíz előadó közül egynél térül meg a befektetés.)

Az IFPI korábbi, hasonló jelentésében is kiemelte, hogy egyetlen más iparág sem fektet hasonló mértékben a kutatás-fejlesztésbe, mint a kiadók ennek zenei megfelelőjébe, az A&R-ba (artist & repertoire, előadók szerződtetése, pályára állítása). A gyógyszeripar 14,4 százalékos arányához képest a kiadók a bevételeik 15,6 százalékát fektetik új előadók felkutatásába és befuttatásába. 2013-ban, globálisan 4,3 milliárd dollárt (1059 milliárd forintot) fektettek A&R-ba, marketingbe és promóciába, ami a teljes lemezipari bevételek 27 százaléka.

Az A&R szerepe azonban megváltozott. Míg régen a menedzserek a pályájuk legelején igyekeztek leszerződtetni azokat, akikben látták a potenciált a sztárrá válásra, ma már inkább azokkal ülnek le tárgyalni, akiknek kezd beindulni a szekere: van már komolyabb rajongótáboruk, jelen vannak a közösségi médiában, esetleg lemezt is megjelentettek szerzői kiadásban. A megszólalók azonban hangsúlyozzák, hogy a közösségi oldalakon begyűjtött rajongók, lájkok száma nem az egyetlen szempont, inkább csak egy eszköz a tehetségek felkutatásában. Még mindig járnak koncertekre, illetve van példa a „bátor A&R-ra” is, amikor üzleti szempontból kifejezetten hátrányosnak tűnő előadóra tesznek. Ilyen volt például a Mumford & Sons zenekar, akik szembementek mindennel, ami éppen trendi volt, ám aztán hatalmas sikert értek el.

Bár sok szó esik arról, hogy az interneten nincsenek határok, az adatok azonban a helyi repertoár fontosságát mutatják. A kiemelt 13 legnagyobb piac közül 12-ben 70 százalék feletti a helyi előadók aránya az albumlista top 10-ében. (Az Egyesült Államokban, Svédországban, Olaszországban és Brazíliában egyenesen 90%; érdekes módon Nagy-Britanniában 71%. Norvégia a kivétel: itt csak 56%.) Ezért a kiadók számára nagyon fontos a helyi repertoár bővítése, gondozása; ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy nemzetközi kapcsolataik mennyit számítanak abban, hogy globális rajongótábort gyűjthessen egy előadó. Általában is az IFPI szerint az egyik legfontosabb dolog, amit egy zenésznek nyújthat a kiadó: a kapcsolatok – producerekkel, dalszerzőkkel, kliprendezőkkel stb.

Különösen érdekes az MKTO esete: az amerikai duót hazájában a Columbia Records szerződtette le, és egy londoni találkozón bemutatták őket más régiók felelőseinek. A Thank You című számban az ausztrál és ázsiai régióért felelős vezető látta meg a fantáziát, és be is futtatta az MKTO-t Ausztráliában. Csak miután ott már nagyon jól ment a szekerük, kezdték el promótálni őket az Egyesült Államokban, ahol végül platina lett a Classics című album.

A riportban megszólaló szakemberek szerint a promóció az online világban egyrészt egyszerűbb (minden korábbinál jobban célozható, illetve könnyebb adatokat gyűjteni), viszont jóval tovább tart. Az RCA például négy hónapot fektetett Laura Doggett internetes promóciójába. „El kell érnünk, hogy a megfelelő emberek a megfelelő módon találkozzanak a dallal, és nem véletlenszerűen megszórni a piacot” – foglalja össze az RCA felelős vezetője a stratégiát. Emellett még mindig fontos a „hagyományos” média is. A riport szerint a tévés tehetségkutatók nem pótolják az A&R-t: attól még, hogy valaki megnyer egy ilyet, nem biztos, hogy minden további segítség nélkül készen áll egy hosszú távú zenészi pályára is. Gyakran a szereplők nem írnak maguk dalokat, így például nagyon fontos összehozni őket a megfelelő szerzőkkel, producerekkel.

A Befektetés a zenébe bevezetőjét Placido Domingo, az IFPI elnöke írta. A szövegben előforduló témák mellett ő veti fel a szerzői jog kérdését. „Ma sok támadás éri a szerzői jogot, azok részéről, akik szerint a zene, a kultúra ingyenes terjedése volna az ideális állapot, vagy akik a szerzői jog ‘reformja’ nevében jelentősen meggyengítenék. Pedig a szerzői jog az, ami miatt egyáltalán lehetővé teszi, hogy a zenébe befektessünk, mert csak ez alapján válik lehetségessé, hogy a befektetés megtérülhessen” – írja.

Az Investing In Music teljes szövege innen tölthető le; a legfontosabb adatokat tartalmazó sajtóközlemény itt olvasható.



Categories: Hírek

Tags: , ,

2 replies

Trackbacks

  1. Ilyen volt a zeneipar 2014-ben – ahogy a magyar szereplők látják |
  2. Gyógyulóban van a zeneipar – mondja a legbefolyásosabb vezető |

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.