Sok szó esik a közösségi finanszírozásról, de kevés a valóban alapos, statisztikai adatokra alapuló megközelítés. Ezzel kíván szakítani Luiz Augusto Buff és Peter Alhadefffrom írása. Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha összegyűjteni kívánt összegként azt jelöljük meg, amennyire a tervbe vett projekthez szükség van. Ugyanis rengeteg járulékos költség merül még fel.

Először is ki kell fizetni az adakozó rajongóknak ígért jutalmakat. A közösségi finanszírozásra épülő oldalak túlnyomó többségén az adományozott összeg nagyságától függően a rajongók különféle jutalmakat (reward) kapnak. Ha például valaki a lemezfelvétel költségeire gyűjt, akkor általában az elkészült anyagot adja digitális vagy (nagyobb összeg esetén) fizikai formában, esetleg még több pénzért dedikálva, netán pólóval kiegészítve. Aki ennél is nagyobb összeget ad, kérhet olyanokat, hogy a nevét feltüntessék a CD kísérőfüzetében, esetleg személyre szabott dalt ír neki a zenekar – és még számos kreatív lehetőség van. (Princess Superstar 10 ezer dollárért sztriptízt ígért, Josh Freese fantáziája pedig még jobban megszaladt 2009-ben.)

A jutalmak elkészítése és a rajongókhoz való eljuttatása azonban költségekkel jár. A szerzők azt javasolják, hogy a statisztikai adatokra támaszkodva becsüljük meg, hogy melyik jutalomból kb. mennyi fog fogyni, és ezt kalkuláljuk bele a költségvetésbe. (Általában a 10 és 50 dollár közötti felajánlásokból érkezik a legtöbb egy Egyesült Államokbeli projektnél.) Vegyük figyelembe azt is, hogy néha a rajongóknak olyasmi jelent sokat, ami az előadó részéről nem jár jelentős többletkiadással, ilyen például a lemez dedikálása.

Robyn Cage is a Kickstarteren gyűjt pénzt debütáló nagylemezére

Maga a finanszírozó szolgáltatás is levon valamekkora összeget (általában bizonyos százalékot), illetve adót is kell fizetni. Végül mindig adódnak nem várt kiadások – a szerzők azt a példát hozzák, hogy ha 26 adományozó kér pólót, de a gyárban minimum 50-et lehet csak nyomatni, akkor ez újabb többletkiadás. Mindez együttvéve már egyáltalán nem kevés. A cikkben egy fiktív zenekarnak 8000 dollár hiányzik ahhoz, hogy fel tudja venni a lemezét – a számítások szerint ahhoz, hogy tényleg ennyit fordíthassanak a kitűzött céljukra, majdnem 13 ezer dollárt kell összegyűjteniük.

Figyelembe kell venni, hogy itt amerikai adatokkal dolgoznak, és ezek között is sok a becslés. Érdekes például, hogy nem tiszta, hogy a közösségi finanszírozásból összejött pénz után pontosan hogyan kell adózni: lehet, hogy jövedelemadót, ajándékozási illetéket és más adókat is kivetnek rá. A tanulmányhoz mellékeltek egy Excel-táblázatot, amelyet az érdeklődők újabb adatokkal frissíthetnek, illetve azt is megnézhetik, hogyan néznek ki a pontos számok például zenei műfajokra lebontva.

A Kickstarteren egyébként a fennállása óta elindult zenei projektek 54 százaléka érte el a kitűzött összeget. Túlnyomó részük az 1000 és 10 000 dollár közötti tartományba esett. 25 dollár volt az az összeg, amelyet a legtöbben adományoztak; az összes adományok átlaga pedig 70 dollár.

Categories: Hírek

Tags: közösségi finanszírozás, Kickstarter