Czutor Zoltán beszámolója a zeneszerzők világszervezetének 2014-es, nashville-i konferenciájáról
Eltölthettem két napot Nashville-ben, olyan kiváló alkotóművészek társaságában, akik egyben a zenei alkotóközösség naprakész válaszokkal rendelkező képviselői is. A szerzői világszervezet összehívása egyetlen, égetően sürgős témára fókuszált: az internetes legális letöltésekből származó veszteségek csökkentésére. Mindezt megállapodásokon, törvénymódosításokon és az egész világra kiterjedő szerzői mozgalmon, Fair Trade Music-on keresztül.
Hiába halljuk folyamatosan, hogy évente 40%-kal növekednek a streamingből származó bevételek, közben a hangfelvétel eladás 2004 óta világszerte a negyedére esett vissza és az internetes legális forgalom „szárnyalása” ellenére is évi minimum 5%-ot esik vissza.
A Fair Trade Music projekt célja az, hogy az alkotói – előadói – kereskedelmi láncolat minden elemének hozzájárulása (és ennek mértéke) egyértelműen jelezve legyen az adott művön. Emellett pedig igazságosabb megosztást követel magának a szerzői közösség a művek értékesítéséből származó bevételekből.
Csökkenő bevételek az alkotói oldalon
A téma apropóját az adta, hogy a legnagyobb streaming szolgáltatást nyújtó cégek (Spotify, Pandora, Deezer, stb.) tárgyalási, megállapodási és üzleti gyakorlata az utóbbi években – többek között az alkotói társadalom tétlensége miatt is – a zenészek teljes megkerülésével történt. Miközben ezek a tartalomszolgáltatók a kiadókhoz viszonyítva semmit nem fektetnek be és nem kockáztatnak a produkciók létrejöttéért és támogatásáért, aránytalanul magas a részesedésük egy-egy mű értékesítéséből.
A streaming szolgáltatók bevételük csekély hányadát adják tovább a jogosultaknak (azaz kiadóknak, előadóknak, publishereknek, szerzőknek), és ebből az összegből az alkotók és jogosultak részesedése mára mindösszesen 3% lett. Legyen bármilyen meglepő, a korábban eladott 1 millió hangfelvétel utáni 50 000 dolláros jogdíj helyett, a streaming világában ugyanilyen eladási számok mellett ma ez összesen 35 dollár bevételt jelent az alkotónak.

Jelentős csökkenés. A korábbi 1 millió hangfelvétel után járó 50 000 dolláros jogdíj helyett, a streaming világában ugyanilyen eladás mellett ma ez 35 dollár bevételt jelent. (Fotó: Czutor Zoltán)
A kulcs: összehangolt kommunikáció a szerzők részéről
Egy kanadai résztvevő, Eddie Schwartz szerint ideje volna, hogy a szerzőket érintő kérdésekről végre mindenütt maguk az alkotók beszéljenek a nyilvánosságnak. Tudatnunk kell a közvéleménnyel és a politikusokkal, hogy nem csupán egy szűk gazdasági érdekkör az, akinek fontos a méltányos díjazás, bevétel-megosztás és szabályalkotás, hanem alapvető demokratikus fundamentum, emberi jog.
Vita folyt arról, milyen irányba kell folytatni a szerzők globális törekvéseit. Egyhangúan a minél szélesebb körű kommunikáció mellett tették le a voksukat a résztvevők. Az eddigi kommunikáció a nagyközönség számára túl elvont fogalmakat tartalmazott. Inkább azt kellene megértetnünk mindenkivel, hogy az alkotó és előadó a szívét, lelkét, életét áldozza azért, hogy létrejöhessenek az olyannyira kedvelt alkotások. Javaslatként azt fogalmazták meg a jelenlévők, hogy kezeljék a fair kompenzáció, szellemi tulajdonhoz való jogot emberjogi kérdésként.

Mindenekelőtt azt kell tisztázni a Fair Trade Music mozgalomnak, hogy mit nevezünk fairnek. (Fotó: Czutor Zoltán)
A Fair Trade Music Project sikerének kulcsaként a szerzői társadalom mind szélesebb körű összefogását látják. A legfontosabb kommunikációs területnek az oktatást tartják.
ÜZENETEK
• A zenét mindenki szereti, mindenkinek fontos.
• Az átlátható (financiális) működés az egyedül elfogadható kereskedelmi struktúra.
• A felosztási arányoknak tükrözniük kell a befektetett munka mértékét. A streaming szolgáltatók ne kaphassanak többet a forgalom 20%-ánál, a kiadói/előadói, illetve szerzői/publisher díjak ne 97-3%-os(!) arányban, hanem 50-50%-os arányban legyenek felosztva.
LÉPÉSEK
• Partnerség kiépítése a lehető legtöbb szerzői szervezet között.
• Csak a közös, egyetértésben létrejött alapelveket magáévá tevő kiadókkal, terjesztőkkel szerződjön minden alkotó!
• Az ilyen alapelvek mellett elköteleződő kiadók, terjesztők egy ‘globális igazolványt’ kapnának, amely jelezné, hogy magukévá tették azokat az alapelveket, amelyek garantálják az alkotókkal szembeni korrekt bánásmódot
Így nőhetne a szerzők jövedelme
Fontosnak tartják a résztvevők, hogy létrejöhessen egy nemzetközileg is használható adatbázis, mely az alkotók és jogosultak érdekeit több szempontból is védené. Egy ilyen, minden művet követő „születési anyakönyvi kivonat” a sokféleség megőrzése mellett a nyomon követhetőséget (ami most nincs) és a felhasználókról szerezhető adatok alkotókhoz való eljuttatását is segíti. Felbecsülhetetlen üzleti és tervezési lehetőségeket rejt magában, ha a felhasználókról is adatot (kor, nem, érdeklődés, lakókörzet, stb.) kapunk. A szerzői bevételek növelésének módja lehetne az is, hogy a streaming szolgáltató által kínált felhasználói adatokból származó jövedelemből részesüljenek az alkotók is.
Itt vetette fel kedvenc vesszőparipámat egy izlandi képviselő, miszerint kombinálni kellene az eddig elhangzott bevétel-növelési törekvéseket az ISP (Internet Service Provider) szolgáltatók megterhelésével. De mindenek előtt a szerzői szervezeteknek kell buzdítani a publishereket, streaming szolgáltatókat, record labeleket, hogy először is egyezzenek meg abban, mit nevezünk „fairnek”.
Ami biztos, hogy az emberi és morális jogok nem lehetnek tárgyalások és megállapodások kérdései, hiszen minden alkotót megilletnek. Ha nem sikerül globális, erős, kitartó és hatékony alkotói összefogást teremteni azokon a területeken is, ahol egyéb más érdekeltségek gigantikus vagyonokat termelnek mások szellemi alkotásainak korlátozás nélküli terjesztésével, addig tényleg nincs miben reménykedniük a világ zenei alkotóinak. Ha sikerül az összefogás, akkor sem lesz diadalmenet, de inkább későn, mint soha.
Szerző: CZUTOR ZOLTÁN (szerző, előadó, a Belmondo együttes frontembere)
Categories: Hírek
Leave a Reply