Sokan próbálják megfejteni, mi a slágerek, ezen belül pedig a legnagyobb slágerek titka. Az adatok azt mutatják, hogy aki egy adott korban sikeres receptet alkalmaz, az írhat ugyan sikeres dalt, de a csúcsra az pont az jut el, aki el mer térni az átlagtól.

Noah Askin és Michael Mauskapf a Billboard Hot 100 slágereit vizsgálta meg, nagy időtávban: 1958-tól 2013-ig. Az Echo Nest elemző algoritmusával kiszámították egy-egy sláger “konvencionalitását” az adott heti terméshez képest; majd megnézték, hogy a 100-as lista egyes régióiban mennyire hasonlítanak a dalok az összes többire.

A legkevésbé konvencionálisak a top 20-ba került dalok voltak; és még ezeknél is nagyobb az első helyre került slágerek eltérése a többitől. A lista középmezőnyében (a 21. és 80. hely között) nagy mértékben konvencionális számok kapnak helyet. A legalsó húsz helyezett közé ismét inkább a nem konvencionális dalok jutnak – de még ezek is kevésbé térnek el a nagy átlagtól, mint a legfelső húsz. Persze mindezt a helyén kell kezelni: azok a zenék, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak arra, ami az adott korban divatos, fel sem kerülnek a slágerlistára. “Úgy tűnik, hogy vágyunk a konvencionalitásra, ám még ennél is jobban arra, hogy valami más legyen, mint a többi” – foglalják össze az eredményeket.

Egy-egy szám konvencionalitását a két kutató az Echo Nest által vizsgált zenei tulajdonságok eltéréseiből számolta ki. Először összevetették egy adott heti 100-as lista minden egyes számát a többi 99-cel. Az “abszolút” különbözőséget (amelyet csak a zenei tulajdonságok adnak ki) súlyozták. Abból indultak ki, hogy ha két dal esetleg sok hangzó tulajdonságát tekintve hasonlít is egymásra, ám más-más műfajhoz tartoznak, akkor a hallgató számára jobban különböznek, mint az a “nyers adatok” alapján várható volna. Ezért bevezették súlyozó tényezőnek a “műfajok hasonlóságát”. (Ezt évekre lebontva, az adott műfajokban a listára került számok tulajdonságai alapján számolták ki.) Végül minden dalnál átlagolták, hogy a többi 99-től mennyire tér el, és ezzel kapták meg az (adott heti) “konvencionalitását”.

Az Echo Nest, amelynek algoritmusát használták, talán a legismertebb zenei elemző cég. Mint arról bővebben itt lehet olvasni, ügyfeleik közé tartozott az MTV, a Twitter, a BBC, az eMusic, a Rdio és sok más cég. 2014 márciusában pedig a Spotify vásárolta fel az Echo Nestet. A “big data” megközelítést a zenére alkalmazva egy több mint 30 millió dalból álló adatbázison dolgoznak, és nem kizárólag ezek (illetve egyes részleteik) hangzó tulajdonságait vizsgálják, hanem több mint tízmillió, zenével kapcsolatos oldalon megjelenő szövegeket. Ha tehát valaki valamit valahol ír egy dalról, az is bekerül az elemzett adatok közé – amelyek mennyisége állítólag ezermilliárdos nagyságrendű. Az Echo Nest alkalmazásai közül manapság a legtöbben a Spotify automatikus ajánló algoritmusával találkozhatnak.

Categories: Hírek