Mi áll a Sziget áremelése mögött?

A Sziget 18 ezer forintra emeli a helyszíni napijegyek árát, a tavalyi 16 ezerről – adta hírül a Népszabadság cikke, majd ennek nyomán sok másik lap. A Dal+Szerző mögé nézett az emelkedésnek: Gerendai Károllyal, a Sziget ügyvezetőjével beszélgettünk a jegyárak, illetve a fesztivál költségvetésének alakulásáról, a külföldi sztárok gázsijainak rohamos emelkedéséről. Maga az emelés egyébként nem újdonság: novemberben jelentették be az idei árakat. Az első elővételes kör már le is ment, április 30-ig tart a második, 16 ezres napijegyekkel (itt látható az összes jegy és bérlet ára), és Gerendai szerint eddig a közönség sem panaszkodott – sőt, időarányosan eddig jobban fogynak a jegyek, bérletek, mint a rekordlátogatottságot hozó tavalyi évben.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kalkulálja a jegyárakat a Sziget, mögé kell néznünk a fesztivál költségvetésének. Gerendai Károly elmondta, hogy ennek a kiadás része viszonylag könnyen kialakul. A kiindulópont az előző évi költségvetés, ehhez képest vizsgálják meg, hogy mely területeken kellenek változtatások, hol akarnak fejleszteni; illetve milyen kényszerek vannak, amelyekhez alkalmazkodni kell. Itt a leglényegesebb tétel most a sztárgázsik emelkedése. A bevételi oldalon sincs túl nagy játéktér: Gerendai Károly szerint nem új, hanem nagyjából tíz éves jelenség, hogy érdemi bevételnövekedés csak a jegyárak emeléséből és a közönség számának alakulásából jöhet össze.

Kiadások: folyamatosan emelkedő sztárgázsik

Sokkal több fesztivál van, mint ahány olyan sztárfellépő, amelyik headlinerként behozza a közönséget. Ezért egy-egy napra a legkomolyabb előadók több ajánlatot is kapnak, és ezt kihasználva versenyeztetik, licitáltatják egymással a fesztiválokat – vázolta az alaphelyzetet Gerendai Károly. Mint mondta, olyan nagy a kereslet, hogy még egy olyan zenekar is, amellyel nem történt semmi különleges (nincs új lemeze, nagy slágere, vagyis nem növekedett jelentősen a népszerűsége), megengedheti magának, hogy egyik évről a másikra akár 30-40, sőt 50 százalékkal emelje az árát. A Szigettel egy időben, vele hasonló költségvetéssel bíró úgynevezett nagyfesztivál kategóriában 10-15 rendezvény is verseng a fellépőkért, így az ügynökök alaposan felsrófolhatják az árakat. Bár nem kizárólag ez számít: a turné összerakásánál fontos a logisztika is (hogy a stáb, a technika mozgatása a legegyszerűbb, legolcsóbb legyen), illetve az ajánlatot tevő fesztiválok ismertsége, presztízse, a közönség nagysága is szempont.

Egy-egy előadónak nincs fix ára, de van azért egy „többé-kevésbé sejthető árkategória, amelyet az ismertség, a piaci pozíció határoz meg” – fogalmazott Gerendai. Ha ezt megajánlják, és nincs versenytársuk, az ügynökség jó eséllyel elfogadja. (Mármint ha éppen a térségben koncertezik az adott fellépő.) Ha azonban van jobb ajánlat, akkor erről visszajeleznek, és a Szigetnek döntenie kell, hogy lemond erről az előadóról, vagy emeli az árát. Ez ráadásul több körben zajlik: az ügynökök a többi fesztiválnál is próbálkoznak feljebb verni a gázsit, így az is lehet, hogy a Sziget elsőre a legjobb árat mondja, később azonban kénytelen mégis tovább emelni az ajánlatán, ha végül ő szeretné megszerezni az előadót.

Már 2010-ben látszódott ez a tendencia, amelyet nem csak a fesztiválok számának növekedése, hanem a lemezeladásokból befolyó bevételek jelentős visszaesése is katalizált. Már akkor is felmerült, hogy a fesztiválszervezők összefogása gátat szabhatna az áremelkedésnek. Gerendai Károly szerint vannak ilyen próbálkozások, de ez egy nagyon sok szereplős piac, ahol ráadásul mindig vannak olyan új szereplők, akik úgy akarnak betörni, hogy erős programot mutatnak fel. Ám ha nem is formális, de informális kapcsolat azért van a szervezők között. A Sziget is szokott egyeztetni a vele egy kategóriában és egy időben lévő fesztiválokkal. A britekkel nem igazán, mert azoknak a brit piac mérete és jelentősége miatt annyival nagyobb a presztízsük, hogy ők „nincsenek rászorulva” ilyesmire; de például a Szigettel egy időben lévő holland, belga, skandináv vagy francia fesztiválokhoz, illetve a szűkebb régióban lévő rendezvényekhez már rendszeresen fordulhatnak olyan megkereséssel, hogy például „nekünk ez nagyon kellene csütörtökre, mert arra a napra még nincs nagy előadónk, nem tudnátok ti áttenni az ajánlatotokat péntekre?” – mondta Gerendai Károly.

https://www.youtube.com/watch?v=k_JqgPOJBpA

A Sziget ügyvezetője szerint „előbb-utóbb ki fog pukkadni ez a lufi: a zenekarok nem fogják tudni aránytalanul tovább emelni az árakat, vagy a fesztiválok bele fognak ebbe rokkanni. Nem tudod olyan arányban emelni a jegyárakat, amilyen arányban a gázsik nőnek.” Az idei, nagyjából 10 százalékos jegyáremelésből képződő többletbevétel nagy részét a zenekarok gázsijára fordítják, és így 20-25 százalékkal növekszik az erre fordítható keret a 2015-ös Sziget összköltségvetésén belül. Ennyire van ugyanis szükség ahhoz, hogy legalább tartani tudják az előző évi színvonalat. 2014-ben a nagy sztárok gázsijaira összesen több mint 4 millió eurót költött a Sziget, ugyanez idén már meghaladja majd az 5 milliót.

Egyéb kiadások

Egy-egy év költségvetésének kialakításakor tehát először megvan a keret, amelyet az előző évi tapasztalatok, illetve a kívánt fejlesztések, változások alapján határoznak meg. Aztán ezt bontják tovább: mennyi megy a technikára, marketingre, programra, stb. A program fejezetet aztán tovább osztják napokra, majd színpadokra. Természetesen lehetséges átjárás: ha valamit sikerült a tervezettnél olcsóbban megoldani, akkor azt az összeget egy másik színpadra, vagy egy másik napra lehet költeni.

A gázsikon kívüli költségek Gerendai Károly szerint évek óta nagyjából hasonló szinten vannak; ha van is némi növekedés, messze nem ilyen jelentős. „Mi az infrastruktúrára is egyre többet költünk, mert folyamatosan növeljük a vécék, a zuhanyzók, a járólapok számát, fejlesztjük a világítást, de ez mondjuk évi 5%-nál nem volt több általában. Az utóbbi években még a látványvilágra fordítottunk jelentősebb összegeket, de ez is eltörpül a gázsik mellett”. Idén is lesznek ilyen irányú fejlesztések is, de ezeknél az árak „kordában tarthatók”, az újonnan megjelenő piaci szereplők és a meglévő partnerek folyamatos megversenyeztetésével.

Más árfelhajtó tényezők is előfordulnak: tavaly például durván megemelkedtek az útdíjak, amit persze az alvállalkozók tovább hárítottak, és ez éreztette a hatását a technikai költségekben. De az összköltségvetéshez képest még ez sem volt igazán jelentős tétel – mondta Gerendai. Így azt a többletbevételt, amelyet a jegyárak emelése jelent, most is főleg a zenekarokra próbálják majd elkölteni.

Bevételek: leginkább a jegyárakkal és a közönség számával emelhető

A bevételek tekintetében „nem új, hanem már tíz éves tendencia, hogy érdemi bevétel növekedést a jegyárak emeléséből és a közönség számának növeléséből tudunk elérni” – mondta Gerendai Károly. Ugyanakkor a Sziget esetében már a nézőszám sem emelhető bármeddig, hiszen a terület és a programhelyszínek befogadóképessége véges, tavaly például volt olyan nap, amikor ki kellett tenni a „telt ház” táblát.

Az árak meghatározásánál a közönséget nem érdemes megkérdezni arról, hogy „mekkora emelést szeretnél, hiszen alapvetően senki sem szereti az áremelést”. Inkább a piacot vizsgálják: a hasonló rendezvények árait, kínálatát, amelyekhez képest a Szigetnek ár-érték arányban jobbat kell nyújtania; valamint fel kell becsülni a keresletet. „Amikor nagy a rendezvényed iránti kereslet, akkor inkább tudsz árat emelni”, és Gerendai úgy látja: „most szerencsére megint ilyen időszak van”. Tavaly is volt például áremelés, mégis elfogyott az összes bérlet, 415 ezer látogatóval rekordot döntött a rendezvény. „Előfordult olyan is, hogy csökkenő tendenciát láttunk, amit azzal próbáltunk ellensúlyozni, hogy nem emeltünk árat. De ettől még a csökkenés folytatódott, tehát ez nem volt hatékony taktika. A kiéleződő versenyben csak azok a fesztiválok tudnak növekvő érdeklődést felmutatni, amelyek tudnak fejlődni, és jól meg tudják különböztetni magukat a versenytársaiktól. Ezért tavaly megpróbáltunk mindent egy lapra feltenni, inkább jelentősen megnöveltük a kiadásokat, és ez működött” – foglalta össze a Sziget ügyvezetője a fesztivál elmúlt néhány évének tanulságait.

Ugyanakkor ez sem tartható fent sokáig, hiszen az árakat nem lehet bármeddig emelni, ezért tartják fontosnak a sztárprogram mellett a szolgáltatások és a látványvilág fejlesztését is, hiszen a különleges helyszín és a sokszínű programkínálat mellett ezek azok a tényezők, amelyekben a Sziget jobb tud lenni a versenytársainál. „Közép-hosszútávon szerintem azok a rendezvények lesznek a nyertesek, amelyek nemcsak jó programot tudnak felmutatni, hiszen ez alapelvárás a közönség részéről, hanem olyan környezetet és egyedi élményt kínálnak, amire úgy gondolnak a látogatók, hogy csak ezen a fesztiválon kaphatnak meg. Ha valaki ki tud tűnni a mezőnyből, az már félsiker, hiszen a sztárprogram kb. 80%-os átfedésben van a nagy fesztiválok esetében. Ezért egy holland vagy német fiatal akkor fog csak ideutazni, ha azt gondolja, hogy nálunk jobb, különlegesebb körülmények között nézheti meg azokat a sztárokat, akiket az otthoni rendezvényeken is megkaphat” – fejtette ki a szakmai meggyőződését Gerendai.

Bevételek: szponzorok, bérleti díjak

A bevételi oldalon a szponzori pénzek nagyjából tíz éve stagnálnak, így ennek az összegnek az aránya az összköltségvetésben folyamatosan csökken. „Ezen a piacon elértük azt a szintet, ahonnan érdemben már nem tudunk tovább nőni.” Ezt Gerendai azzal magyarázza, hogy „hiába, hogy ma már a Sziget egy nemzetközi fesztivál, jellemzően magyar cégekkel kell megegyeznünk, nekik pedig nem pozitívum, hogy sok a külföldi vendég, mert nem nekik kell reklámozniuk.” Még egy világcég magyar leányvállalata is csak a magyar fogyasztóknak reklámoz – a francia, német fogyasztók elérése az ottani leányvállalatok dolga. Korábban a Sziget ügyvezetője beszélt arról, hogy a válság miatt visszafogott szponzori kiadások jóval kevésbé érintették a Szigetet, mint a kisebb rendezvényeket.

További – nem elhanyagolható – bevétel a Szigeten árusító kereskedők által befizetett bérleti díj. Korábban voltak olyanok (elsősorban az ételeket és ajándéktárgyakat árusítók), akik fix összeget fizettek. Az italok árusításánál a központ nagykereskedő árain keresztül tudta a Sziget érvényesíteni a hasznát, így ott létrejött az „együtt sírunk, együtt nevetünk” helyzet. Mióta bevezették a készpénzmentes fizetési rendszert, azóta például az ételeket árusító kereskedők forgalmát is pontosan tudják követni, így itt is áttértek arra, hogy a forgalom után kérnek egy bizonyos százalékot. Ez már önmagában eredményezett bevételnövekedést, de a nézőszám növekedése természetesen a fogyasztáson is érződik, ezért a nagyobb költés a Szigetnek is plusz bevételt jelent. Ennek azonban szintén megvan a felső határa: „a közönség száma is véges, és a százalékot sem nagyon tudjuk növelni, mert akkor a szolgáltatók nem jönnek el, vagy rontják a minőséget” – mondta a Sziget ügyvezetője.

Gerendai szerint egyébként a magyar koncertlátogatók tudják, illetve kénytelenek tudomásul venni, hogy a nemzetközi sztárok drágák, hiszen ha egy nemzetközi sztárzenekar fellép az Arénában, ott is 15-20 ezer az átlagár, míg a Szigeten ugyanilyen nagyságrendű pénzért „nem egy másfél órás előadást, hanem számos sztárkoncertet és mellé egy komplett fesztivált” kapnak. Persze ettől még nagyon sok magyarnak drága ez a jegy, de még a 10 ezer is az lenne (a Népszabadság cikke szerint az volt a „lélektani határ”). A magyar közönség már régóta inkább napijegyet vásárol, nem bérletet. Azért, hogy a bérletesek között legyenek azért magyarok is, már hat éve kínálnak félárú diákkedvezményt (lásd itt). Ezt a jegytípust – bár nem csak a magyar állampolgárságú diákokra vonatkozik (az ilyesmit az EU-s szabályok tiltják is), hanem minden Magyarországon tanuló, hazai oktatási intézmény által kibocsátott diákigazolvánnyal rendelkező diák igénybe veheti – Gerendai Károly szerint ” kifejezetten a magyar fiatalok gazdasági lehetőségeit látva alakították ki”. Aki ugyanis így váltja meg a bérletét, féláron juthat egész hetes belépőhöz, ami kb. annak felel meg, mintha egy átlagos hazai, a Szigetnél akár 10-20-szor kisebb költségvetésű rendezvényre venne jegyet. Nem véletlen tehát, hogy a hazai bérletvásárlók több mint 80%-a ezt a megoldást választja.



Categories: Dalszerzőkről

Tags: ,

1 reply

Trackbacks

  1. Ilyen volt a zeneipar 2014-ben – ahogy a magyar szereplők látják |

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .