Az volt a MySpace végzete, hogy nem fókuszált a zenére

Sean Percival 2009 és 2011 között volt a MySpace online marketingért felelős alelnöke – pont, amikor elveszítették a csatát a Facebookkal szemben. Egy konferencián beszélt ezekről az évekről. Szerinte a zenére kellett volna tenni, nem a profitot hajhászva figyelmen kívül hagyni a felhasználók igényeit.

Sean Percivalt korán elkezdte érdekelni a MySpace, amely egy “mindenféle szemetet” árusító online cég terméke volt, a Friendster nevű, 2002-ben indult közösségi oldal kópiája. Csak éppen akiket onnan kirúgtak, azokat magukhoz csábították, mint például a Friendsternek “túl szexi” Tila Tequila netes hírességet. A zenekarok, kreatív emberek megjelenése is fontos volt, mert az “átlagemberek” (akik közé Percival magát is sorolja) őket akarták követni, mindent tudni akartak róluk. Percival egy online céget indított, amely cégek profilját alkotta meg, “barátokat” szerzet nekik, ám aztán a MySpace-től kapott “ijesztő jogi levelek” érkezése után ezzel felhagyott.

Ha valaki nem emlékezne: így nézett ki a MySpace - és ő Tila Tequila

Ha valaki nem emlékezne: így nézett ki a MySpace – és ő Tila Tequila

Évekkel később, 2009-ben került online marketingért felelős alelnökként a céghez. Ekkor a Facebook még a forgalmát tekintve kisebb volt a MySpace-nél, de már látszott, hogy az utóbbi lesz a győztes. “Életem legszomorúbb meetingje volt az első, amin részt vettem a cégnél”: a dolgozók lélekben már feladták a küzdelmet. Továbbá a Rupert Murdoch cége, a News Corp, amely 2005-ben akkor hatalmasnak számító összegért, 580 millió dollárért vette meg a MySpace-t, nem tartotta be korábbi ígéretét, hogy békén hagyják az oldalt. “Beszivárgott minden, ami egy ilyen óriáscéget jellemez: a mohóság, a politika, a lassúság. Jöttek a könyvelők, az ügyvédek. Akármilyen egyszerű dolgot szerettem volna elérni, először át kellett mennie a jogi osztályon. Volt 40-50 saját jogászunk, és külsősökre is elköltöttünk havi 800 ezer dollárt.” Mondjuk szükség is volt erre, hiszen számos támadás érte a MySpace-t, például a hálózatra feliratkozott pedofilok miatt.

Az “utolsó koporsószög” Percival szerint az volt, hogy Rupert Murdoch a befektetőknek elejtett egy megjegyzést, miszerint a MySpace abban az évben 1 milliárd dollár jövedelmet fog termelni – amikor a valóság akkoriban évi 50-100 millió volt. Bár nem volt egyértelmű, hogy ez akkor most a főnök utasítása, mindenki elkezdte a rövid távú profitot hajhászni. Bármit megcsináltak, amiben pénzt láttak, és közben a felhasználók igényeit figyelmen kívül hagyták. Percival szeretett volna egyszerűbb belépési felületet fejlesztetni, illetve elérni, hogy a felhasználók nagyobb arányban, minél többször visszatérjenek az oldalra. De erre nem volt forrás, mert a fejlesztők “idegesítő reklámok” fejlesztésével voltak elfoglalva. A túl sok pénz is gondot okozott: rengeteg forrást felélve létrehoztak olyan technológiai megoldásokat, amelyeket más szolgáltatóknál is megtaláltak volna; világszerte irodákat nyitottak, amelyek mindegyike – a mexikóit kivéve – csak veszteséget termelt.

Mivel találtak rá egy szponzort, létrejött a MySpace Books felület, anélkül, hogy bárki megnézte volna, hogy akarnak-e a felhasználók a MySpace-en könyvekről beszélgetni. Az ilyeneknek köszönhetően végül az oldal olyan lett, “mint egy hatalmas spagettigolyó”, áttekinthetetlen, követhetetlen, tele szeméttel. Ezzel szemben “a Facebook okosan elkerülte ezt a csapdát. A tanulság: egyetlen dolgot csinálj nagyon jól, ne sok dolgot elég jól. Mi meg sok dolgot csináltunk elég vacakul.” Ráadásul a Facebook a korai szakaszában nem fókuszált görcsösen a monetizálásra, kevés hirdetést jelentetett meg, és azok is sokkal jobban illeszkedtek az oldal egészébe, mint amik elárasztották a MySpace-t.

Sean Percival szerint amikor elvesztették a csatát a közösségi funkciókban, akkor mindent a zenére kellett volna feltenni, és a maradékot visszavágni. “A zenében nagyon jók voltunk. Mi voltunk az egyetlen oldal, ahol bármelyik major kiadó bármelyik dalát ingyen meghallgathattad. Nagyon, nagyon egyedi szerződésünk volt a kiadókkal, amilyen akkoriban senkinek, mert mi időben, mindenki mást megelőzve léptünk. Évi 10 millió dollárt fizettünk ki ennek keretében, plusz minden egyes felhasználásért további pénzt.” Percival szerint a MySpace volt akkor az, ami most a Spotify – akiket egyébként fel is akartak vásárolni, de a svédeket nem érdekelte az ajánlat.

Végül Percival elmondta, hogy szerinte miért nem megy jól egyes óriáscégeknek a közösségi funkciók kiépítése: az Apple és Google szerinte soha nem lesz jó ebben, mert “a vállalati kultúra a mérnökökre fókuszál, és ezért nem értik jól az érzelmi alapú közösségi működést”. A zene és a közösségi funkciók összekapcsolásában szerinte a Spotify lesz a nyerő, akármivel áll elő az Apple.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: