Mark Mulligan zeneipari blogger sorozatot indított arról, mit tanulhat a zeneipar más iparágaktól. Első – a Hypebot által is átvett – bejegyzésében a söriparról ír.
Persze a szerző is hangsúlyozza (a hozzászólók pedig tovább ragozzák), hogy nincsen ingyen sör, és persze még számos más különbség is található a két iparág között. Viszont sok a a hasonlóság is. A „baby boomer” generáció fogyasztási szokásainak megváltozása folytán Nagy-Britanniában tíz év alatt 20 %-kal csökkent az elfogyasztott sör összmennyisége, az Egyesült Államokban pedig 2008 óta csökkennek az eladások. A major labelek koncentrációjának is megvan a párhuzama: míg egyre kevesebb kis sörfőzde nyílt, a nagy cégek felvásárlásokkal, összeolvadásokkal váltak még nagyobbakká. Az utóbbi néhány évben viszont megjelentek a kézműves sörök, és folyamatosan nő a népszerűségük; piaci arányuk 2014-ben elérte a 11 %-ot. Nemcsak a kis sörfőzdék szálltak be ebbe a szegmensbe, hanem a közepesek, sőt, a nagyok is elindították a maguk kézműves márkáit. „A kézműves sör a kifinomult fogyasztónak való, aki hajlandó többet fizetni a minőségi és egyedi termékért” – írja Mark Mulligan. Ennek a megfelelője a zeneiparban a független szektor és a vinyl.
Persze a szerző nem azt állítja, hogy hamarosan minden sörgyár csak kézműves söröket fog készíteni, nyilvánvalóan meglesz a „mainstream” sörmárkák piaca. Viszont azt írja, hogy az olyan termékeknél, amelyek előállítása csak nagy méretekben gazdaságos, még a fogyasztás kisebb elmozdulásai is komoly hatást gyakorolhatnak. „A söripar nem az élőzene vagy a pólóeladások megfelelőjét kereste, hanem azt, hogy magát a terméket hogyan lehetne a legfontosabb fogyasztók új generációjának számára érdekessé tenni” – írja. A stratégia sikerét mutatja, hogy bár csak fél-egy százalékkal, de mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban nőtt a fogyasztás.
A tanulságot minden különbözőség ellenére meg lehetne fogadni: magát a terméket kell újra kitalálni, nem csak az értékesítési csatornát. A leginkább elkötelezett rajongók igényeinek kiszolgálása húzta ki a recesszióból a söripart, és ez lehetne a zeneipar útja is – írja Mark Mulligan. A közösségi finanszírozás modelljei, az albumok-kislemezek termelése helyett a folyamatos zenész-rajongó interakció terjedése pont ebbe az irányba mutat.
Categories: Hírek