Az ember, akire még a kalózok szabályai sem vonatkoztak

Igen hosszú és részletes cikk jelent meg a New Yorker honlapján Bennie Lydell Gloverről, aki gyári munkásként indult, és a zeneipar történetének legnagyobb szivárogtatója lett – ugyanis a PolyGram, majd egy felvásárlás után a Universal CD-gyárában dolgozott. Akit kicsit is érdekel a “kalózkodás” világa, annak nagyon érdemes végigolvasnia az egészet. Elfoglalt olvasóink számára összefoglaljuk a lényeget.

Nem Glover volt az első, aki megjelenés előtti CD-ket csempészett ki a gyárból – írja Stephen Witt, a cikk szerzője. Amikor odakerült, már bevett gyakorlat volt, hogy DJ-k az előírásokat megszegve, ám akár a vezetőség füle hallatára ilyen lemezeket játszottak a bulikban, vagy a bolhapiacon adták-vették ezeket. Azonban a legújabb technológiák iránt érdeklődő Glover új szintre emelte mindezt. Az elsők között vásárolt CD-írót (amikor ezek még rendkívül drágák voltak), és elkezdett “mixtape-eket” árulni. Amikor magánemberek számára elérhetővé vált az internet, ott is az elsők között volt; főleg chatszobákban, IRC-n volt aktív, és persze a Napsterre is belépett.

A kilencvenes évek vége felé a gyárban a korábbiaknál szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. Glovernek azonban sikerült ezeket kijátszania. Legtöbbször nem ő maga csempészte ki a lemezeket, hanem alacsony fizetésű, ideiglenes munkásokból épített hálózatot. Mivel előléptették, ő határozhatta meg az időbeosztást, és gondoskodott róla, hogy amikor nagy érdeklődésre számot tartó lemez érkezett, akkor a megfelelő ember a megfelelő helyen legyen.

Egy idő után a munkafolyamat során minden egyes darab nyilvántartásba került – pedig egy-egy népszerűnek ígérkező albumból akár napi félmilliót is legyártottak. Azonban volt egy rés a rendszerben: tucatjával, néha százával gyártottak olyan CD-ket, amelyek csak arra kellettek, hogy ha a csomagolás közben egy lemez megsérül, akkor lecserélhessék. (A cikk szerint ebben az időben a Universal kiadványai egyre látványosabb, kifinomultabb csomagolásba kerültek, azon az alapon, hogy az mp3-hoz képest ez a fizikai formátum nagy előnye.) Azokat a biztonsági példányokat, amelyekre nem volt szükség, minden műszak végén bedarálták. Ezekről azonban nem volt nyilvántartás, és ezért itt lehetett kijátszani a rendszert: egyet kivenni, majd elrejteni a megsemmisítésre küldött CD-k közül. A gyárból pedig egy nagy övcsat mögé rejtve lehetett kivinni – amikor ugyanis jelzett a fémdetektor, a biztonsági őrök az övet nem vetették le a gyárból távozóval.

Glover egyik munkatársa kicsempészett CD-kkel ugyan nem foglalkozott, de olyan filmeket, videojátékokat tudott beszerezni az internetről, amelyeket ő nem talált meg. Kiderült, hogy tagja lett a szivárogtató “színtér” (a Warez Scene) egyik leghírhedettebb társaságának, az RNS-nek (Rabid Neurosis). A csoportok tagjai olyan “csúcsoldalakhoz” (topsite) férhettek hozzá, amelyekhez a mezei internetezők nem, és innen a többiek előtt le tudták szedni a kiszivárgott zenéket, filmeket, feltört szoftvereket. Amikor munkatársa személyes okokból ki akart lépni, Glovert ajánlotta maga helyett. Ő lett az RNS legfőbb és legfontosabb zenei forrása, mivel a Universal volt ekkoriban a netezők körében leginkább keresett rapelőadók többségnek kiadója.

RNS

Az RNS két logója a sok közül. Ezeket a .nfo kiterjesztésű fájlokba rakták bele, a lemez, film vagy szoftver információi mellé. Az .nfo-kat, illetve a szivárogtató csoportokra vonatkozó információkat itt archiválják.

Glover az RNS vezetőjével, Kalival soha nem találkozott, viszont telefonon hetente beszéltek. Kali mindent tudott a tervezett megjelenési időpontokról, és komoly nemzetközi hálózatot épített ki CD-gyárak, rádiók, promóciós cégek munkatársaiból, zenei újságírókból. Így az RNS sokszor minden más kalózcsapatot megelőzve tudta megszerezni a gyártósorra került, vagy még csak promóciós lemezként a rádiókhoz, lapokhoz kiküldött lemezeket. Márpedig az elsőség az egyik legfontosabb dicsőség volt ebben a világban.

Mi több, a kalózcsapatok “morális kódja” tiltotta azt, hogy kereskedjenek a megszerzett anyagokkal – ráadásul tudták, hogy ez a bűnüldözők figyelmét is felkeltheti. Glover azonban kivétel volt: tudta, hogy ő az RNS legértékesebb forrása, ezért nem fogják kirúgni. A kilencvenes években megkezdett “üzletét” folytatta, sőt, egészen magas szintre emelte. Nem zenével kereskedett, hanem filmekkel, amelyeket jóval olcsóbban és hamarabb árult, mint ahogy DVD-n megjelentek. A zárt, de számára hozzáférhető csúcsoldalakról néha már akkor meg tudta szerezni ezeket, amikor még a moziban futott a film. Még terjesztőhálózatot is kialakított, például fodrászoknál szórt ki heti négyszáz írott DVD-t a hét elején, majd a hét végén begyűjtötte az üzletenként több száz dolláros hasznot. Illetve feltalálta az “előfizetős modellt” (mint a New Yorker írja, megelőzve a Netflixet): létrehozott egy saját csúcsoldalt, ahová azok kaptak korlátlan hozzáférést, akik havi díjat fizettek neki.

Glover működése során kb. kétezer lemezt szivárogtatott ki, köztük számos bestsellert: Mariah Carey, U2, Eminem, Kanye West, 50 Cent és mások albumait. (50 Cent hivatalosan végül meg sem jelent debütáló albumát is ő szerezte meg.) Az RNS működésének 11 éve alatt több mint 20 ezer lemezt rakott ki a netre. 2006 körül azonban már a csapat legtöbb tagja megfáradt belefáradt az évtizedes rutinba. Amikor egy Magyarországról üzemeltetett csúcsoldalt kikapcsoltak a rendszerből, az RNS feloszlott.

Glover azonban hamarosan visszatért a szivárogtatáshoz. Egyrészt kellett a DVD-üzletéhez a hozzáférés – noha már nem ment olyan jól, hiszen a csúcsoldalakról már jóval hamarabb eljutottak a megjelenések az egyszerű internetezőkhöz, akikből egyre többen lettek. Másrészt már függője volt annak, hogy megjelenés előtt hozzájuthasson például videojátékokhoz. Kali sem bírt leállni. 2007-ben együtt határozták el, hogy még utoljára kiszivárogtatják a nagy sajtókampánnyal beharangozott 50 Cent- és Kanye West-lemezeket. Ezeket egy napra, szeptember 11-re tették, és a két rapper között “harc” indult, hogy ki ad el többet; 50 Cent még azt is bejelentette, hogy visszavonul, ha az ő lemezéből fogy kevesebb. Glover megszerezte mindkét albumot, és abba a helyzetbe került, hogy beleszólhatott a játszmába. Kanye West lemezét öt nappal hamarabb szivárogtatta ki – azonban mégis ebből fogyott a több. (Amúgy 50 Cent ígéretét megszegve nem vonult vissza.)

A két lemez hivatalos megjelenésének másnapján jelentek meg az FBI emberei a gyárnál, és letartóztatták Glovert. Amikor másnap Kali felhívta őt, az FBI utasítása ellenére elmondta neki, hogy letartóztatták. Azonban a vélelmezett Kalit, Adil Cassimot így is sikerült megtalálniuk. A tárgyalás során Glover, és az RNS több más tagja is ellene vallott, bár nem tudott róla sokat. Az FBI-nak is kevés volt a bizonyítéka: egy Word fájl, amelyhez a szoftver automatikusan a “Kali” szerzőt rendelte hozzá; valamint az, hogy Cassim mobiltelefonjában benne volt Glover száma. Az esküdtszék nem találta bizonyítottnak, hogy Adil Cassim lett volna a bűnszövetkezet vezetője. Glover ezután megbánta, hogy bűnösnek vallotta magát; talán jobb védelemmel ő is megúszhatta volna. Három hónap börtönt kapott.



Kategóriák:Hírek

Címkék:,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: