A menedzserek keményen nekimentek a kiadóknak

Az EU és az Egyesült Államok vezető tisztségviselőinek írt nyílt levelet a Zenei Menedzserek Nemzetközi Fóruma. Az itt elolvasható szöveg hivatkozik a Sony és a Spotify közötti, nemrégiben kiszivárgott szerződésre is, amikor a menedzserek és az általuk képviselt zenészek nevében, több fronton is támadja a kiadókat.

A jogdíjak egy része – a megfelelő szolgáltatásokért

Az alapelv a menedzserek szerint az, hogy a kiadó feladata a zenész segítése különféle módokon, például marketinggel, ezért – és csakis ezért – cserébe kapja meg a jogdíjak és egyéb bevételek egy (nagy) részét. „A művészek bevételeinek alapja a szerzői jog, a kiadók és zeneműkiadók bevételeinek alapja a művészeknek nyújtott szolgáltatás” – írják.

Mint a kiszivárgott szerződés elemzése kapcsán már arról szó volt, nem világos, hogy a három évre elosztott 42,5 millió dolláros előlegben lévő esetleges túlfizetés (tehát ha az előleg meghaladja azt az összeget, amelyet a streamek után fizetnie kellene a Spotify-nak), illetve az ingyenes és kedvezményes reklámhelyek (netán azok továbbértékesítése) által szerzett nyereség vagy megtakarítás megfelelő hányada eljut-e a zenészekhez.

„Ha egy kiadó a zene felhasználásának jogáért cserébe olyan jövedelemhez jut, amely nem jogdíj (tehát pl. előleg, kedvezmény), akkor nem kellene-e ennek kihatnia arra is, hogyan osztoznak meg a jogdíjakon a művészek és a kiadók?” – teszik fel a menedzserek a költői kérdést. Arra is emlékeztetnek röviden, hogy a Spotify-jal a major kiadók nemcsak – korábban ismeretlen – szerződést kötöttek, hanem ráadásul tulajdonrészük is van benne.

Átláthatóság

A szerződésből kiemelik azt is, hogy a Spotify köteles részletes statisztikákat szolgáltatni a Sonynak. Vajon minden kiadó továbbadja-e ezeket az adatokat a menedzsereknek, művészeknek, akik szintén sokat profitálhatnak belőlük? A levél szerint nem, pedig a művészek csak akkor tudhatják, hogy valóban megfelelő fizetséget kapnak a munkájukért, ha minden átlátható módon zajlik. Ha ez nincs meg, akkor csak a bizalomra alapozva hihetik el, hogy megkapják, ami jár – vagy drága ügyvédeket, könyvvizsgálókat kell megfizetniük.

A digitális világ elvben minden korábbinál nagyobb átláthatóságot kellene, hogy biztosítson, ám ez mégsem valósul meg – a kiadók miatt, sugallják a menedzserek. Persze tudják, hogy az üzleti életben elengedhetetlen bizonyos adatok titokban tartása, ám szerintük olyanokhoz sem jutnak hozzá, amelyek pedig fontosak volnának számukra – és a CD- és vinyl-eladások kapcsán ugyanezeket megkapják.

Le a megrögzött szokásokkal!

A digitális világ elvben mind az alkotóknak, mind a fogyasztóknak a lehető legjobb megoldásokat nyújtja, mégpedig úgy, hogy összeköti a „zene áramlásának” két fontos végpontját: a művészt és a fogyasztót, és lebontja a köztük lévő akadályokat. A művészek és menedzsereik látják az ebben rejlő lehetőségeket, de nem rajtuk múlik, ha ezek nem valósulnak meg – hanem szerintük (nem meglepő módon) a kiadókon: azon, hogy ragaszkodnak a digitális világ eljövetele előtt kialakult „bevett iparági gyakorlatokhoz”, még akkor is, ha ezek sem a művészeknek, sem a fogyasztóknak nem jók. Meg kellene ragadni a lehetőségeket, és átalakítani az üzleti gyakorlatot – írja a levél, bár arra vonatkozóan nem tartalmaz konkrétumokat, hogy pontosan hogyan.

Külső beavatkozás

A levelet az EU és az Egyesült Államok a közös európai digitális piac, illetve szerzői jogi ügyeiben vezető illetékeseinek címezték. (A közös európai digitális piac zeneipari vonatkozásairól itt írtunk részletesen.) A Zenei Menedzserek Nemzetközi Fórumának alelnöke, Volker May (aki a hazánkban is rendszeresen koncertező Gentleman menedzsereként ismert leginkább) a Music Business Worldwide lapnak elmondta, hogy miért. „A művészek viszonylag gyenge alkupozícióban vannak, amikor az iparág más szereplőivel tárgyalnak. Egy bizonyos ponton feltesszük a kezünket, és külső segítséget kérünk. Ez lehet valamilyen alternatív terjesztési csatorna, vagy lehet politikai beavatkozás is. Az, hogy a levelet nem a kiadóknak, hanem politikusoknak címeztük, mutatja, hogy mennyire fogytán van a türelmünk a megrögzött iparági gyakorlatokkal szemben” – mondta. A Billboard egyenesen arról ír, hogy drámai a konfliktus az alkotók és a műveiket terjesztő, promótáló cégek között, és nem látszik, hogy a közeljövőben jobb lesz a helyzet.

Volker May szerinte a politikusoknak az az érdeke, hogy sokszínű, nyílt, versenyre épülő piac legyen a zenében is. Ám a jelenlegi rendszerben ez nem valósul meg. Volker két, „a józan észnek ellentmondó” jelenséget emel ki: „1) a jogdíjelszámolások nem lettek egyszerűbben ellenőrizhetők, 2) a kockázati tőke a karrierjük egyre későbbi szakaszában fektet be a művészekbe, holott általában a digitális világban ennél sokkal szabadabban mozog a befektetés.”

A Zenei Menedzserek Nemzetközi Fóruma (International Music Managers Forum, IMMF) egyébként több mint 1200 művész menedzserét tömöríti, több mint húsz országban van tagszervezete (Magyarországon nincs). A levél megfogalmazója Volker Mayen kívül Kari Karjalainen, aki számos, nálunk is ismert finn zenekar nemzetközi karrierjét segítette jogászként, és a luxemburgi Olivier Toth, többek között a Sonic Visions showcase fesztivál vezetője.

Sony: mindent megosztunk a zenészekkel

A Sony a levélnek a rájuk vonatkozó részére válaszolt, pontosabban arra, hogy mi történik mindazokkal a digitális piacon keletkező bevételekkel, amelyek nem köthetők egyes művészekhez, egyes alkotások konkrét felhasználásaihoz. Azt írják, hogy ezeket az összegeket „önkéntesen” megosztják a művészeikkel, legyen szó előlegekről, garantált minimális kifizetésekről vagy bármi másról.

Egyébként a Sony jogi lépéseket helyezett kilátásba a szerződést kiszivárogtató The Verge-dzsel szemben, amelynek cikkéből így a dokumentum szövege „a szerzői jog tulajdonosának kérésére” eltűnt, noha az elemzés továbbra is olvasható.



Categories: Hírek

Tags: , ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .