A Fusion cikke két kreatív igazgató segítségével járja körül a témát, hogy hogyan változott meg a lemezborítók szerepe a mai, elsősorban digitális világban.

Az alapvető különbség, hogy egy borító ma csak egyetlen elem egy zenész, illetve megjelenés átfogó brandépítő kampányában. A brand vizuális identitása az első, és ennek vannak alárendelve a különböző elemek – köztük a borító is -, amelyeken egy-egy meghatározó motívum végigvonulhat. Persze a ma divatos “az előadó mint brand” megközelítést visszavetíthetjük a múltba is (amikor esetleg nem így hívák), és azt látjuk, hogy a vizualitás mindig fontos elem volt. Azonban egy-egy új albumnál szinte mindig a lemezborító volt a meghatározó, kiemelt elem, ezzel találkozott először a közönség, ez adott először ízelítőt abból, hogy merre megy az előadó.

Ma gyakran egy klip vagy egy single borító az első vizuális jel, és lehet, hogy ezek jóval meghatározóbbak lesznek, mint az albumborító. Erre volt példa tavaly Nicki Minaj Anaconda című száma, a maga provokatív borítójával, hasonlóan provokatív klipjével (ami tavaly bekerült a YouTube-on a legnézettebbek közé) – ehhez képest az albumborító kifejezetten visszafogott lett, és jóval kisebb hatást is váltott ki.

“Amikor a vinyl LP-khez terveztük a 12 hüvelykes (30,5 cm) borítókat, a csillagos ég volt a határ. Amikor (az iTunesban, vagy más digitális szolgáltatásokban, lejátszókban) 2 hüvelyked van (5 cm), akkor viszont olyasmit kell kitalálnod, ami azonnal hat” – foglalja össze a legnagyobb változást az egyik megszólaló, az Atlantic Records kreatív igazgatója. Ezeket a kis képeket nem lehet már hosszan tanulmányozni, mint ahogy régebben egy nagy borítón újabb és újabb részleteket fedeztek fel a rajongók. A harsány színek, nagy, jól olvasható betűk dominálnak. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne csak az iTunesban nézzen ki jól a kép – figyelmeztet a neves független kiadó, a Sub Pop kreatív igazgatója.

Egy borítónak rengeteg vizuális információ közül kell kiugrania. Ezért a legjobb érzelmi hatás az, ha az emberek imádják – vagy esetleg utálják. Mindenesetre “a középutat nem érdemes választani”. Az sem árt, ha mémként tud működni a kép. A cikk erre Drake meglepetéslemezének kézzel írott borítóját hozza példának, amelyből különféle változatok, viccek, paródiák készültek, és a közönség magától terjesztette az album hírét. (Persze azt, hogy valami mémmé váljon, ugyanúgy nem lehet puszta elhatározással elérni, mint ahogy “ikonikus borítót” sem lehet szántszándékkal tervezni.) Végül vannak még olyan egyszerű szabályok, mint hogy egy bemutatkozó kiadánynál érdemes az előadó arcképét használni.

Mindeközben pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb híres, azonnal felismerhető borító mit sem érne, ha maga a zene nem rezonálna a közönséggel.

Categories: Hírek

Tags: borító, brand, vizualitás