A szerzői jogi szabályozás egy érdekessége, hogy a világ egyik legismertebb angol nyelvű dalát, a Happy Birthday to You-t a szerzői jog védi, így a dal egyes felhasználásaihoza jogtulajdonos engedélye szükséges. Ez azonban egy minap hozott bírói ítélettel részben megváltozhat.
A dal jogtulajdonosaként a gyakorlatban 1988 óta az egyik legnagyobb zeneműkiadó, a Warner/Chappell járt el azon az alapon, hogy a szerzőktől megszerezte azt a jogot, hogy a dal felhasználását engedélyezze. Ha például egy filmben valaki fel szerette volna használni a Happy Birthday-t, mert egy filmszereplőnek születésnapja volt, akkor vagy komoly összegeket kellett kifizetni a zeneműkiadó részére, vagy ezt a kiadást megspórolandó a szereplők – nem túl életszerű módon – valami más születésnapi dalt énekeltek.
A Happy Birthday annyira kulturális közkincsnek, szinte már népdalnak számít, hogy sokan még azon is meglepődnek, hogy egyáltalán van szerzője. Patty Hill óvónő és testvére, Mildred J. Hill írta a 19. század végén, legalábbis a dallamot; eredeti változatában a szöveg az volt, hogy „Good Morning to All”, vagyis a kicsik által is könnyen énekelhető, reggeli köszöntő dalnak szánták a szerzeményt. Így is jelent meg a kotta 1893-ban a Clayton F. Summy Company kiadásában, amely innentől fogja a jogtulajdonos lett; ennek utódját, a Birch Tree Groupot vásárolta meg a Warner/Chappell 1988-ban.
https://www.youtube.com/watch?v=EqolSvoWNck
A Happy Birthday talán leghíresebb előadása
Mivel az USA-ban a szerzői jogi védelemhez a műveket be kell jelenteni, és a szülinapos dal szövege és dallama külön lett nyilvántartásba véve, ezért a dallam jogi védettsége vélhetően már 1949-ben lejárt Ettől részben független a dal szövege, ami továbbra is védettnek számított, legalábbis a Warner/Chappell olvasatában, annak ellenére, hogy több jogtudós is komoly cikkekben vitatta ennek jogi alapját. A védelem fenntartásához mindenesetre komoly gazdasági érdeke fűződött a zeneműkiadónak:egyes becslések szerint a jogdíjakból kb. évi 2 millió dollár bevétele lehetett. (Ennek harmadát egyébként a Hill család által megjelölt, oktatással foglalkozó jótékonysági szervezet kapta.) 2013-ban Jennifer Nelson, aki dokumentumfilmet forgatott a dalról és a körülötte lévő jogi bonyodalmakról, beperelte a Warner/Chappellt, miután kifizetett 1500 dollárt (mai árfolyamon 422 ezer forint), hogy használhassa a dalt.
Ennek a pernek – amelynek részleteiről a Los Angeles Times nyújt jó összefoglalót – a lezárásaként a kaliforniai bíróság kimondta, hogy a Warner/Chappell sosem szerezte meg jogszerűen a dalszöveg jogait, ezért jogdíjat sem követelhetett volna. Ez azonban – a több helyen olvasható értelmezéssel, illetve a pernyertes felperes által tett kijelentésekkel ellentétben – nem jelenti azt, hogy a mű közkincs lenne, csak annyit, hogy nem egyértelmű, hogy ki a jogosultja, kitől kell engedélyt kérni.
A mű ettől még védett marad, méghozzá az európai uniós szabályokkal összhangban Magyarországon az utolsó szerző halálától számított 70 évig. Mivel Patty Hill 1946. május 25-én halt meg, ezért a mű védelmi ideje 2017. január 1-gyel fog lejárni, tehát a mű ekkor lesz nálunk közkinccsé. Ki kell azt is emelni, hogy az ítélet egyelőre nem jogerős, tehát a Warner/Chappell még fellebbezhet; arról, hogy ezt megteszik-e, még nem nyilatkoztak.
Európai szemmel nézve az amerikai művek védelmi idejének számítása egy rémálom. Mivel az amerikai alkotmány szerint a szerzői jogi szabályozás kizárólag az „új alkotások ösztönzése” célját szolgálhatja, érthető, hogy egy már létrejött dal védettségét a későbbi törvénymódosítások visszamenőlegesen nem érinthetik. Így aztán annak kiszámítása, hogy egy mű Amerikában védelem alatt áll-e, egy kisebb könyv ismereteit igényli, azzal, hogy először azt kell kideríteni, hogy az adott mű mikor is született.
Ehhez képest Európában az egyszerűség volt a középpontban: a cél az, hogy a felhasználó a legkönnyebben kideríthesse, védett-e még a mű. Így aztán az egész Európai Unióban azonosan számítódik a védelmi idő, bármikor is született az alkotás: az utoljára elhunyt szerzőtárs halálától 70 évig. Ha pedig egy amerikai művet használnak Európában, akkor a kétféle számítás közül mindig azt kell figyelembe venni, amelyik rövidebb védelmet ad – ebben az esetben éppen az európait.
Szöveg: Fodor Klaudia, Tóth Péter Benjamin, Rónai András

Fotó: Omer Wazir / Flickr
Categories: Hírek
Leave a Reply