Hívjuk módszernek vagy hungarikumnak, amiben az a legszerethetőbb, hogy még botfülű gyerekeknél is hihetetlen változásokat, fejlődést lehet elérni vele. A Kodály-módszer nem más, mint egy zenei hallásfejlesztő, zenepedagógiai módszer, mely az embert már óvodás korától neveli zenei készségeinek megőrzésére, továbbfejlesztésére. Még rövidebben: a hangok közti viszonylatokat, a távolságokat tanítja szolmizációs szótagokhoz kötve. A hangzás változhat, ám a hangköz (a két hang közötti távolság) mindig egyforma, de kulcsváltásokkal bárhova kerülhet az ötvonalas kottaírás rendszerében.
A Kodály-módszer első sikere abból a zseniális gyakorlatból származott, hogy ezeket a hangközöket ismert népzenékből, énekekből emelték ki. A magyar ötfokú hangrendszerben nagyon könnyű jól énekelhető motívumokat találni, melyek különböző hangközöket reprezentálnak. A fülnek már ismerős dallamok a kottaolvasást, a lapról éneklést is segítik. Kodály szerint gyakori ismétléssel a hangközök szolmizált elnevezései kitörölhetetlenül rögzülnek az emlékezetben.

„Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. … Becsüld meg, … mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz” – Kodály Zoltán.
MTI Fotó: Gink Károly
Fehér Anikó zenetudós szerint Kodály Zoltán gondolkodásmódjának van egy speciális eleme: „A zenével nemcsak zenét tanulunk.” Valamint: „Eddig az iskola azt mondta a népnek ’amit te tudsz, az semmi. Feledd el, verd ki a fejedből. Majd én jobbra tanítalak.’ Mi azt mondjuk a népnek: ’Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. … Becsüld meg, … mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz.’”
Kodály új értelmet, modern szerepet adott a népdalnak azzal, hogy tananyaggá tette. Segítette ezt az átértelmezést az a számos kórusmű, zenei alkotás, melynek alapja a magyar népdal, amely így a Kodály által rátett ruhában megállta a helyét bármely színpadon, szinte bármilyen zenei környezetben. Mi ez, ha nem forradalmi tett?
Az eddig csak írástudatlan, saját faluja határát át nem lépő, klasszikus értelemben véve műveletlen – ám a világ dolgaiban igen jártas, éles eszű, kifinomult esztétikájú magyar paraszt kultúrája, művészete – immár a világ közkincsévé lett. Iskolázott, művelt főket zavarba hozó szépség: egyszerű, pár hangból, pár szótagból álló, mégis leírható, precíz rendet mutató dalok ezek, amikre mint erős alapokra, sziklára épülhet egy ország művészeti ideálja. Talán ezért is alapította az első, az ő metódusa alapjain működő zenei általános iskoláját vidéken, Kecskeméten a XX. század közepén. Fontosabbnak tartotta a vidék fejlesztését sok fővárosi, elitkultúrát közvetítő intézmény tündöklésénél.
Külön csemege, hogy Kodály már fél évszázaddal ezelőtt „világzenéről” beszélt: „Zenei világismeretre teszünk szert, s más zenei nyelvek világításában a magunkét is jobban megértjük. A világ egyre jobban feltárul, s az egy népre szorítkozó művészet hovatovább értelmét veszti. A világzene megvalósulásához közelebb járunk, mint a Goethe-képzelte világirodalomhoz.”
A Kodály-módszer jótéteményeinek használata nem csak közép-kelet-európai élmény. Mert ha szolmizáláshoz hasonló jelekkel, ritmusokkal, hangokkal tanítják a számtant, jobban megy a tanulás, és akár 50 százalékkal is javulhat a vizsgán a diákok teljesítménye – erre jutottak a San Francisco-i Állami Egyetem kutatói is, akik 3. osztályos kisiskolások körében végzett kutatásukban a Kodály-módszert vették alapul. Érdekes adalék, hogy maga a módszer, melyről beszélünk, Kodály agyából pattant ki, de tényszerűen és a gyakorlatban Ádám Jenő zeneszerző, zenepedagógus írta le. Kodály Ádámot többször is biztatta erre, de 1942-ben a szó szoros értelmében elküldte Galyatetőre saját nyaralójába, hogy írja le a metódust.
Ekkor születtek a Szó-mi füzetek, a Módszeres énekoktatás a relatív szolmizáció alapján c. művek. Ezeket követték az Ének-zene tankönyvek. A módszertani könyvön kívül mindegyiken ott szerepel – mégpedig az első helyen – Kodály neve. Pedig azok a valóságban, teljes mértékben az ábrákkal, rajz-tervekkel együtt Ádám művei. Kodály ezt hagyta, és így is élnek az utókor emlékezetében: Kodály-Ádám munkái. Ádám Jenő 1982-ben hunyt el méltatlanul elfeledve, szomorúan, mellőzve, árnyékban. Munkássága – mely igaz, Kodály nélkül talán nem jött volna létre – egy nemzetet tanított meg a zenével élni.
Érdekes, hogy a Kodály-metódus Magyarországon túl népszerűbb, mint itthon. Talán az sem tesz jót a módszernek, hogy elsősorban a külsődleges jegyeket emelik ki. Hiszen például a kottaolvasás elsajátításánál egyébként tényleg hasznos szolmizáció csak egy eszköz, amit nálunk Kodály nevéhez kötnek. Pedig ennek sikeres használatát Kodály az angol munkáskórusoknál látta, és azután építette be a saját nevelési elképzeléseibe. A módszer lényegét alkotó rendszeres zenélésnek, közös éneklésnek a tanulási készségekre, kreativitásra és egyes magatartási problémákra való jótékony hatását számos kutatás igazolja folyamatosan az egész világon. Amerikában, Japánban ma is nagyon sok követője van ennek a nevelési rendszernek, Finnországba például már több száz magyar zenetanárt hívtak meg a Kodály-módszer meghonosítása ürügyén.
Fotó: Gink Károly / MTI
Categories: WOMEX
Én a Kodály módszeren nőttem fel aztán tanítottam is és nagyon boldog vagyok hogy részese lehettem és tovább adhattam.Dánfy Benőné
Igen! Ezeket az elveket követve és szemelőtt tartva alakult meg Pécsett 2015.11.12-én, a Pannon Zenei Egyesület, mely első feladatául egy hagyományos értékrenden alapuló gyermekkar létrehozását tűzte ki céljául. Hosszú távon több énekes közösség létrehozása, több zenei közözsség teremtése, a tehetséges tanulók tudásának kifejlesztése és kibontakoztatása a cél. Az új kezedeményezés lelkes támogatókra talált, ezért jött létre az egyesület. Részletek: http://www.schtudioton.com