Minden amerikai kampányidőszakban előfordul, hogy zenészek megtiltják azt, hogy a dalaikat kampánycélokra használják. (Jellemzően a republikánusoknak, mert a zenészek többsége inkább amerikai értelemben baloldali.) Mostanában Steven Tyler szólította fel Donald Trumpot, hogy ne használja az Aerosmith Dream On című számát. A republikánus politikus kijelentette, hogy semmi gond, talált jobb dalt.
Steven Tyler a Huffington Postnak írt cikket, amelyben kijelenti, hogy nem politikai okok voltak döntése hátterében, hanem az alkotók jogaira szerette volna felhívni a figyelmet.
Steven Tyler cikke előszed sok, jól ismert közhelyet. Például azt írja: nem is róla van szó igazán, hanem azokról, akik most indulnak a pályán, és szeretnének megélni belőle – jó lenne, ha „ezt a fajt nem fenyegetné a kihalás”. Főleg a tech cégeket hibáztatja, ezek közül is inkább a „régieket”, mert az „újak” között vannak olyanok, amelyek „legalább valamennyit fizetnek”, a régiek pedig semennyit, vagy csak a minimumot; nem derül ki, hogy itt mire célozgat. Arról is ír, hogy nem jó, hogy túl nagy a kormány befolyása a jogdíjak területén, például a szerzők bevételének 75 %-a olyan, amelynek a mértékét a központilag határozták meg. Itt viszont nem hoz fel érveket, hogy ez miért rossz (túl azon, hogy „a zene és a művészet területén nem jó a túl nagy kormányzati beavatkozás”), és az sem derül ki, ehelyett pontosan mire is volna szerinte szükség.
A legérdekesebb az írásnak az a része, amely arról szól, hogy a szerzői jog egy tervezett változtatása ellen lobbizott Steven Tyler és több más híresség – kisebb lett volna a szerzők befolyása a műveik bizonyos felhasználásait illetően, de ez mindegy is -, és elment Washingtonba, ahol „a kongresszus sok fontos tagjával találkoztam, és elmondtam nekik, hogy ahányszor a művészek, szerzők elveszítik valamely jogukat, az nagy csapás rájuk nézve. Sok képviselő, akivel beszéltem, nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy ez mennyire fontos a zenészeknek, szerzőknek, és néhányan még a véleményüket is megváltoztatták.” Úgy tűnik tehát, hogy külön lobbizás nélkül az amerikai kongresszusi képviselőknek eszébe sem jutott volna, hogy milyen fontosak a szerzőknek a saját jogaik.
Categories: Hírek
Leave a Reply