Kísérletezni kötelező – Cimbalomduó: Balogh Kálmán, Lukács Miklós

A cimbalom rettentő erős, nagy energiájú hangszer. Már egynek a hangja is rabul ejti az embert, kettő egyszerre pedig egészen elképesztő hatást kelt. Ha pedig két sajátos szemléletű virtuózt állítunk a hangszerek mögé, a maradandó zenei élmény garantált. A WOMEX látogatói abban a különleges helyzetben vannak, hogy október 22-én élőben hallhatják Balogh Kálmán és Lukács Miklós, azaz a Cimbalomduó játékát a MÜPA Bartók termében.

Dal+Szerző: A tegnapi műhelyfotózáson kipróbáltam egy cimbalmot. Az első, örömteli benyomásom az volt, hogy ezt a hangszert könnyű megszólaltatni. Már első kísérletre is használható hangot kapunk, rögtön lehet a zenéléssel próbálkozni. Azt jelenti ez, hogy a cimbalom könnyű hangszer?

Lukács Miklós: Semmiképp! Ám ez a gyors kezdeti siker mégis hatalmas előny a zeneoktatásban, mert a cimbalom engedi magát kipróbálni. Teljesen kezdőknek is nagyon hamar, pár perc alatt meg lehet tanítani mondjuk egy egyszerű, közismert gyerekdalt. Közben nyomogatják a pedált, próbálnak ritmusokat játszani, és máris rabul ejti őket a hangszer. E tekintetben a cimbalom a zongorához hasonlít – ahogy abban is, hogy a könnyű első lépések után eléggé komolyra fordul a dolog.

Balogh Kálmán: Különösen azért, mert – ellentétben a zongorával – a cimbalom hangrendszere vizuálisan nem túl könnyen átlátható és a fülnek is sajátos módon logikus. Márpedig az igényesebb játékhoz ezt a furcsa rendszert először tökéletesen el kell sajátítani, ami viszont nagyon munkaigényes. Általában ez a vízválasztó: aki ezen az akadályon át tud jutni, abból lehet profi muzsikus.

CimbalomDuo_NagyillasSzilard

A Cimbalomduó október 22-én lép fel a Művészetek Palotájában, a WOMEX keretében.

D+Sz.: Az bizonyos, hogy a cimbalom elsőre akár csak hallgatóként is mély benyomást tesz az emberre. Ti emlékeztek az első találkozásotokra a hangszerrel?

L.M.: Én nem emlékszem, mégis meghatározó találkozás volt! (nevet) Törökszentmiklóson születtem, ahol akkoriban csak egyetlen taxi volt. Ezért mikor születésem után a kórházból a szüleim hazavittek, a taxi tetején velünk utazott egy cimbalom is: a sofőr, miután minket kitett otthon, vitte tovább a hangszert egy lakodalomba. Így életem első útján rögtön egy cimbalom kísért. De otthon is cimbalom várt, mert édesapám cimbalmos volt. Emiatt aztán teljesen természetes volt, hogy amint tudtam, én is elkezdtem a hangszert próbálgatni, ütögetni. Meghatározó gyerekkori emlékeim apám gyakorlása, a kollégák látogatásai, a közös zenélések. Egyébként viszonylag későn, nyolc évesen kezdtem el tudatosan tanulni és gyakorolni, de amióta az eszemet tudom, cimbalom vesz körül.

B.K.: Engem nem a cimbalomra predesztinált a család. Bár apai nagyapám hegedült, apám mégsem lett zenész. Jó tanuló is voltam, és rólam is azt gondolta a család, hogy őt követve én is valamilyen műszaki pályára megyek inkább. Anyai oldalról viszont nagyon sok híres cigányzenész is van a családban. Közülük az egyik legnevesebb Balogh Elemér cimbalomművész volt. Mi Miskolcon laktunk, és egyszer meglátogattuk őt Budapesten. Tizenegy éves voltam. Kérdezte, hogy tanulok-e valamilyen hangszeren, leszek-e muzsikus, de persze mi a megszokott módon azt feleltük, hogy én mérnök leszek vagy ilyesmi. Később odahívott a cimbalomhoz, és eljátszott nekem egy román szirba-dallamot H-mollban, amit épp a készülő lemezére gyakorolt. Én pár perccel később szépen visszajátszottam neki a három részből álló, nehéz dallamot – amin persze eléggé meglepődött, hiszen először láttam cimbalmot életemben. Úgyhogy végül Elemér bácsi azt javasolta a szüleimnek, hogy taníttassanak cimbalomra, hátha mégis lesz belőlem valami. (nevet)

D+Sz.: Mennyire intézményes a cimbalomoktatás Magyarországon?

L.M.: Teljesen! Már az 1890-es évektől akadémiai szinten is oktatják a hangszert. Aki akar, megtanulhat cimbalmon játszani, ez nem kérdés. Sokkal nehezebb probléma, hogy utána mi lesz belőle, hová jut el. A családi hagyományok alapján mind a kettőnkek nyitva állt a pálya, hogy kávéházi zenészek legyünk, de nem azok lettünk.

B.K.: Az lett volna az egyszerű út, de letértünk róla. És nem azért, mert elvégeztük a klasszikus főiskolát is, mert ott is nagyon sok mindent megtanultunk, de igazából nem ez számított. Sokkal fontosabb volt a szemléletmód, a kutató szellem.

L.M.: Itt kell megemlítsük például Rácz Aladárt: az ő szemléletmódjának köszönhetjük a cimbalom komolyzenei létét. Ő volt az első, aki olyasmikkel kísérletezett, hogy Bachot játsszon cimbalmon. Fejlesztette magát a hangszert is, tíz évet dolgozott egy új verő kifejlesztésén. Igazi úttörő volt. Az ismert történet szerint Ernest Ansermet és Igor Sztravinszkij hallották őt klasszikus zenét játszani 1915-ben, egy genfi kávéházban, és ezzel indult el a karrierje. És vele együtt a cimbalom komolyzenei karrierje is elindult, és kibontakozhatott a hangszer sokoldalúsága. Rácz Aladár felesége, Yvonne Barblan zongoraművész például kitalálta, hogy érdekes lenne barokk zenével kísérletezni, mert a cimbalom képes csembaló-szerű hangon is megszólalni, ám annál sokkal gazdagabb hangzású. És persze Rácz Aladárnak lettek tanítványai is, akik továbbadták, fejlesztették a tudást. Európa megismerte és megszerette a cimbalmot; Sztravinszkij után egyre többen írtak a hangszerre, és ma szerintem nincs is olyan kortárs magyar zeneszerző, aki ne írt volna valamit cimbalomra. Fura ez a kettősség, mert sokak szemében a cimbalom kávéházi hangszer, a cigányzenekarok ismert szereplője. Ezzel sincs baj, mert ez ugyanúgy a történet fontos része, de mára a cimbalomnak lett egy százéves komolyzenei hagyománya is. És ezt a hagyományt folytatták-folytatják a kortársak, Eötvös, Kurtág és a többiek – még Pierre Boulez is írt cimbalomra. Aki sokoldalú, erős, kifejező hangszert keres szerzőként, annak jó választás a cimbalom.

D+Sz.: Mindebből úgy tűnik, hogy pörgős a klasszikus zenei cimbalmosok élete.

L.M.: Nos, az enyém mindenesetre az! (nevet) Sokat játszom világszerte kitűnő szimfonikus zenekarokkal, hála az égnek!

B.K.: Azért azt tegyük hozzá, hogy Miklós különleges a cimbalmosok között. Nemcsak azért, mert egészen magas színvonalon ismeri és játssza ezeket a kortárs műveket, hanem mert például a jazzben is otthon van, és ráadásul maga is zeneszerző. Mindezek miatt hívják őt ezekre a reflektált helyekre, de az átlagos klasszikus zenei cimbalmos élete nem ilyen. Az általános zenekari repertoárok nem adnak túl sok munkát.

L.M.: Igen, de a kortárs repertoár közben annyira bő, hogy igazából nincs ok panaszra. És kísérletezni és felfedezni egyenesen kötelező. Amikor lediplomáztam, én is ugyanezzel a problémával találkoztam, de úgy fogtam fel, hogy végre próbálkozhatok olyasmivel is, amire korábban nem volt időm. És csináltam például balkáni zenekart, meg játszottam ezerféle zenét, és ettől kinyílt nekem a világ. És arra is rájöttem közben, hogy ha kinyílik nekem a világ, akkor én is kinyílhatok, és jobban a világ része leszek.

B.K.: Cimbalmosnak lenni manapság nem egy elismert, bejáratott, vagy pláne nem prosperáló szakma. A cigányzene fénykorában ez pont fordítva volt: egy cimbalmos biztos kenyérre számíthatott. Ezek a zenekarok adták az élő, szórakoztató zene legjavát, erre jelentős igény volt, ám mindez mára megszűnt. A klasszikus zenei cimbalmozásra értelemszerűen eleve nem is volt ekkora igény, így elmondhatjuk, hogy ma tényleg kevés a feladat. Egy mai cimbalmosnak ezért ki kell találnia, hogy ezzel a hangszerrel hogyan legyen kreatív, és milyen egyéni utat járjon be. Nincsenek előre meghatározott karrierek, viszont adott egy kifejező, sokoldalú, egzotikus hangszer. Én például mindig is azon törtem a fejem, hogyan lehetne egy-egy frissen hallott zenét cimbalmon eljátszani, mik a műfaji határok. Mindig is vonzott a népzene, és nem csak a magyar, hanem a bolgár, a román és a görög cimbalmos zenék is érdekeltek. Kiegészítésképpen mindehhez, már elég korán beszálltam egy improvizatív kortárs zenekarba is, ahol teljesen másféle, nagyon szabad zenét játszottunk. Mindent ki akartam próbálni cimbalmon, egyszerre csináltam sokfélét, még egy ragtime zenekarba is beálltam pár koncert erejéig. Népzenei vonalon nagyon sokat játszottam kifejezetten amatőr, műkedvelő zenekarokkal is, ami megint csak egy másik szemléletmód. Mindez a zenei tapasztalatok mellett azt is eredményezte, hogy a kapcsolatrendszerem idővel teljesen európai és nagyon sokszínű lett, így cimbalmosként nekem is kinyílt a világ.

D+Sz.: Kísérletező hajlamotokat bizonyítja a Cimbalomduó is.

L.M.: Mi régi barátságot ápolunk Kálmánnal, de a korkülönbség miatt eleinte én még csak egy taknyos kölyök voltam. (nevet) Aztán, ahogy én is koncertező művész lettem, egyre többször beszéltünk arról, hogy jó lenne csinálni valamit közösen. A két cimbalom együtt nagyon erős hatást kelt, ráadásul jó show, úgyhogy mindig is izgatta a fantáziánkat. Végül egy felkérés hozta el az alkalmat a közös játékra – és mi azonnal tudtuk, hogy ez jó lesz, és működni fog. Nagy szerencsénkre jött Liber Endre és a Folkeuropa Kiadó, és felvehettük az első lemezünket is. Viszonylag könnyű szülés volt, mindketten hoztuk az ötleteinket, és ettől máris kellően színes lett: Kálmán a népzenéből indult ki, én pedig a kortárs és jazz irányából. Ebből kikerekedett egy önálló hangzás is, és az újdonság és az egzotikum is részes volt a sikerben. A második lemez már nehezebb szülés volt – mindig az – viszont messze várakozáson felül teljesített. Nagyon sokáig jó helyeken szerepeltünk az eladási listákon, és nagyon sokan felfigyeltek a duóra, így kerültünk végül a WOMEX színpadára is. Legfrissebb sikerünk, hogy a Cimbalomduó Magyar Örökség Díjat kapott. De a legfontosabb persze továbbra is a felfedezés, a kísérletezés, és bátran mondhatom, hogy még nagyon sok mindent nem próbáltunk ki.
Interjú: Hegyi György
Fotó: Nagyillés Szilárd (Dal+Szerző)



Kategóriák:WOMEX

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: