A magyar világzene dojenje természetesen maga Bartók Béla, aki egész kultúrkorszaknyi távlatra meghatározta a népzenéhez való hozzáállást, most azonban nincs lehetőség ezen a nyomvonalon haladni, így nagyot ugrunk a 70-es évekbe, ekkortájt indult be ugyanis egy városi fiatalokból álló kör, akik nem feltétlenül egységes szemlélettel álltak a folklórhoz, de megteremtették az alapokat arra, ami aztán az első táncházakba, majd több irányba is kinőtte magát. Sebő Ferencék és a Muzsikás az indulást követően hamar önálló utakra leltek – Sebő a népzene egyik meghatározó teoretikus tudósa, valamint saját folkzenei formát és formációt létrehozó gyakorló muzsikus. A 70-es években és 80-as évek nagy részében is szinte kizárólag az állami lemezcég, a Hungaroton adott ki nép- és világzenei albumokat.

Makám & Kolinda

Egy váratlan posztumusz lemezkiadási lehetőséget megragadva derült ki pár éve, hogy a Kolinda elődje, az Orfeo Zenészcsoport is már folk alapú popzenét művelt, nem is akármilyet, mégis a Kolinda tekinthető az első valódi világzenei formációnak. Tőlük többen önálló karriert futottak be később, Kiss Ferenc például több zenekart (Vízöntő, Vasmalom, Etnofon Zenei Társulás) és alkalmi produkciót futtatott és máig aktív, 1992-ben pedig létrehozta az Etnofon Recordsot, itt gyűjtések és tematikus válogatások éppúgy megjelentek, mint zenekarok albumai (Kiss Ferenc, Ágoston Béla, Arasinda, Nigun, Odessa Klezmer Band, Rományi Rota, Zurgó). A megzenésített vers- és folkalapú zenekarok ősatyja, az 1969-ben alakult Kaláka máig működik, szó szerint generációk nőttek fel a dalain. A kalákás stílus a világzene egyik alműfaja is hazánkban, például Sebő zenekara is ide sorolható, aztán a hetvenes évek óta létező Szélkiáltó, a régi vágású trubadúrok képviseletében Kobzos Kiss Tamás, a későbbiek közül pedig a Misztrál, a Göncölszekér, a Musica Historica, a Kosbor Trio, és a Sator Quartet – utóbbi három már inkább úgynevezett régizene együttes. Külön történet a délszláv zenét játszó és a 70-es évek óta létező Vujicsicsé, ők sem csak saját műfajukon belül hatottak, és a gyermekeikből alakult Söndörgő mára az egyik legjobb(an eladható) produkció a nemzetközi világzenei piacon.

A nyolcvanas évektől számos nagyhatású és szélesebb közönségréteget megszólító zenekar és előadó kezdte meg működését a Makámtól a Ghymesen át Nikola Parovig. A kilencvenes évek már aranykornak számítanak, főleg a második felétől, amikor a lemezkiadás és a klubélet is igazán beindult. Az Etnofon mellett a Fonó Budai Zeneház jelentette meg a legtöbb albumot, főleg népzenét (többek közt a híres Utolsó Óra program felvételeit) és világzenét (Besh o droM, Csík zenekar, Bran, Fonó zenekar, Balogh Kálmán, Lovász Irén, Herczku Ágnes, Cimbaliband, Vágtázó Csodaszarvas, Morotva, Chagall Klezmer Band, Mydros, Fanfara Complexa, Góbé), valamint etno-jazzt (Dresch Quartet, Borbély Quartet, EastWing) – ezen felül sokáig a Fonó számított a legjobb táncházas és koncertklubnak is. A Kaláka saját lemezcége, a Gryllus Kiadó (Kaláka, Sebő, Nyeső Mari, Role, Sebestyén Márta, Ferenczi György és a Rackajam, Bognár Szilvia, Szirtes Edina Mókus, Vodku, Rátóti Zoltán, Holddalanap) szintén máig üzemel, a megjelenéseikre érdemes odafigyelni.

A Kalyi Jag, és Ando Drom nyomán a kilencvenes években egymás után alakultak a hagyományőrző és azt megújítani törekvő romazenekarok (Romano Drom, Kanizsa Csillagai, Ternipe, Szilvási Gipsy Folk Band, Amaro Suno, Parno Graszt, EtnoRom, Karavan Familia, Khamoro, Romengo), ezek nagy része is a legjobb világzenei kiadókhoz szerződött. Az ezredforduló után több új kiadó és terjesztő (FolkEuropa, X-Produkció, NarRator, Hangvető) kezdte meg működését (és kapcsolódtak be a műfajba régebbiek, mint a Bahia és a Trottel) majd karoltak fel világzenei előadókat (Lajkó Félix, Szalóki Ági, Úzgin Űver, Napra, Buda Folk Band, Cabaret Medrano, Cirkusz-Ka, Meszecsinka, Lakatos Róbert és a RÉV, Live Act Folk, Magyarvista Social Club, Palya Bea, Pravo, Navrang, Tűz Lángja, Őskestar, A Köztársaság Bandája, Apnoé, Szokolay Dongó Balázs, Tárkány Művek, Kerekes Band, Drum and Folk, Hypernomad, Mesi Trio, Csürrentő, Fakutya, Ablakanapra). Az utóbbi években több banda saját kezébe vette a kiadással és a szervezéssel járó melót, és egyértelművé vált a modern internetes felületek teljes körű felhasználása is.

Zeneileg pezseg a színtér, azonban a koncertlehetőségek erős beszűkülése látszik, ezen leginkább a tematikus és egy-egy ötletre, témára, vagy évfordulóra felfűzött események, a tehetségkutatók, az alkotói műhelyek és fesztiválok tudnak alkalmanként segíteni.

Szerző: Rácz Mihály

Kapcsolódó cikkünk: Magyar világzenei TOP12

Categories: WOMEX

Tags: Womex