Ne a problémán lovagolj, hanem egy ideál megvalósításához keress partnereket

A zeneipar problémáinak szisztematikus átgondolását, a megoldások kitartó keresését ajánlotta a Womexen tartott, gondolatébresztő előadásában Hagar Graiser dél-afrikai ipari elemző, fesztiválszervező.

A Womexen számos egyéb mellett konferencia is volt, előadásokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel. Az előbbiek párhuzamosan futottak, így nem tudtuk mindegyiket megnézni; amiket láttunk, azok közül a dél-afrikai Hagar Graiser előadása volt a legizgalmasabb. Ő a dél-afrikai zeneipar számos területén dolgozik, fesztiválalapító és stratégiai tanácsadó stb. Számos zeneipari konferencián vesz részt, és úgy látja, hogy a beszélgetések általában a problémákra fókuszálnak, nem a megoldásokra. Ha valaki elmond egy sikertörténetet, akkor azt hangsúlyozza, hogy “annak ellenére lett sikeres, hogy…”, és nem azt, hogy “azért lett sikeres, mert…” – így nehéz a jó példákat terjeszteni, általánosítani.

A zeneipar megközelítésében a biomatrix elméletet alkalmazza, amelyet természet- és társadalomtudósok dolgoztak ki; itt lehet róla bővebben olvasni. Ez arra szolgál, hogy összetett rendszerek különböző problémáit azonosítsák, és olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek számításba veszik, hogy a rendszer egyes elemeinek megváltoztatása kihat az összes többire. Természetesen ilyen a zeneipar is: összetett, látszólag teljesen kaotikus, és egyetlen problémára fókuszálva, egyetlen szereplő nem fogja tudni kibogozni az egészet.

A problémákat különböző szintekhez és dimenziókhoz rendezik (ezek az ábrák segítenek a megértésben), vagyis például a zene terjesztése szervezeti és technológiai kérdés, míg az állami beavatkozás a zenei piacba a társadalmi szinthez és politikai dimenzióhoz tartozik. Ez a megközelítés arra jó, hogy egyes problémákra “rá lehet zoomolni”, majd az egész rendszerre “kizoomolni”, hogy a maga helyén lássuk a kérdést. A megoldások keresésénél először azt kell megnézni, hogy tényleg megoldást keresünk-e: vagyis a rendszer egészével a szereplők alapvetően elégedettek, és elég egy helyen beavatkozni – vagy pedig “feloldást” (angolul: solution és dis-solution), ahol a rendszer egésze olyan, hogy nem teszi lehetővé a “win-win” szituációk kialakítását, így teljes átalakítás szükséges.

Hagar Graiser különféle konferenciákon a következőt szokta csinálni: a jelenlévő iparági szereplőktől azt kéri, hogy nevezzék meg a problémáikat, majd azt, hogy mi volna az ideális állapot. Ezután 3-5 stratégiát kell kidolgozniuk arra, hogyan lehet ezt az ideális állapotot elérni, vagy legalábbis mi az, ami közelebb visz hozzá. Hagar szerint a zeneipari konferenciák, beszélgetések nagy problémája, hogy nincs folytatásuk, nem rögzítik egy közös helyen az elért eredményeket, így aztán mindig újra meg újra ugyanonnan indul a beszélgetés. Erre fejleszt egy Open Music nevű felületet, de a Biomatrix oldalán már látható két vizualizáció: a zeneipari “lánc” különböző pontjaira “felfüggesztett” problémák és azok javasolt ideális megoldásai. Ez arra jó, hogy az egyes szereplők el tudják magukat helyezni, illetve látják az egészet is. Az élőzene teljes láncát itt, a rögzített zene láncát itt lehet látni, és szabadon lehet bővíteni is ezeket.

Music+Supply+Chain+L-webjpg

Hagar Graiser elmondta, hogy gyakran vádolják azzal, hogy idealista. Ő is tudja, hogy például vannak olyan szereplők, akik – legalábbis rövid távon – pont az átláthatóság hiányából profitálnak, így nem érdekeltek egy szisztematikus analízisben és megoldásban. Azonban szerinte ha válság van, akkor mindig nő a hajlandóság, hogy mindenki részt vegyen a közös gondolkodásban; és ettől függetlenül is fontos feltenni a kérdést, hogy a rendszer, amelynek részei vagyunk, valóban mindannyiunk érdekét szolgálja-e. Fontos, hogy felismerjük, hogy egyetlen szereplő soha nem képes egy összetett rendszer problémáit megoldani, és mindannyian egyszerre vagyunk részei a problémának és a megoldásnak is. A végső – talán csak évtizedek múlva elérhető – célt úgy nevezte meg, hogy “a zeneipar felelős polgárai” legyenek az iparági szereplők, vagyis egyes döntéseik meghozatalánál ne csak saját rövid távú érdekeiket nézzék, hanem azt is, hogy az iparág egészére hogyan hat a döntés.

Az előadás utáni beszélgetésben is felmerült, hogy a dél-afrikai zeneiparban szerzett tapasztalatok mennyire általánosíthatóak. Hagar szerint meglepő, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek amúgy sokban különböző régiók zeneipari szereplői. Felvetettem neki a Zeneipari Jelentés által kimutatott problémát, miszerint Magyarországon 727 ezer főt kellene visszacsábítani az élőzenei helyszínekre ahhoz, hogy az európai átlagot elérje a koncertlátogatók aránya.

“Nálunk is megvan ez a probléma, hiszen ahol rengeteg ember azzal küzd, hogy egyáltalán ennivalót tudjon vásárolni, ott nem fognak sokan zenére költeni” – válaszolta Hagar. A “közönségépítés” feladatához ugyanúgy állna hozzá, mint a többihez, vagyis először felvázolná az ideális helyzetet: az országban mindenkit érdekel a zene, figyeli és hajlandó rá áldozni. Milyen stratégiák vihetnek közelebb ehhez a (persze megvalósíthatatlan) ideálhoz? Nem csak a zeneiparon belül, hanem azon kívül, tehát nyilvánvalóan például az oktatásban, vagy a technológiai szektorban lehet keresni a megoldásokat. Mondjuk a gyerekeknek kis korban kell különféle zenéket megmutatni, alternatívákat a (Dél-Afrikában is) mindenhol hallható amerikai pophoz képest, és megbeszélni, hogy melyik miért tetszik, miért nem tetszik stb.

Egy-egy stratégia megvalósításához pedig – hiszen egy rendszert nem változtathatunk meg egyedül – társakat kell keresnünk. Oktatási programok megvalósításához például támogatók kellenek. Fontos, hogy “ne a problémával keressük meg őket, hanem az ideált mutassuk meg nekik. Egy ideál megvalósításához előbb-utóbb fogunk társakat találni” – mondta Hagar, aki azt is elárulta, hogy neki is számtalanszor mondtak nemet. “Ilyenkor mindig visszakérdezek: miért nem? Esetleg ki miatt nem? Ha kiderült, hogy valaki más miatt mondott nemet az illető, akkor megkerestem őt is, és megkérdeztem, hogy miért? – és így megyek tovább és tovább.” És persze amikor egy ideálról, illetve stratégiáról egyeztetünk a különböző szereplők között, akkor mindig arra is nyitottnak kell lennünk, hogy az ő visszajelzéseik alapján a saját elgondolásainkat is módosíthatjuk, finomíthatjuk.



Kategóriák:Hírek

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: