November 20-án jelent meg Adele 25 című albuma, és a következő napokban folyamatosan érkeztek a hírek arról, hogy még a felfokozott előzetes várakozásokhoz képest is elképesztő mennyiségben vásárolták világszerte (Magyarország ebből a szempontból kivétel). A nyár óta pénteken kezdődő lemezeladási heti időszak összesített adatai vasárnap jelentek meg. Rengetegen próbálják megfejteni, mi is Adele titka – mármint a zenéjén, személyiségén és azon a bizonyos x faktoron túl.
Másodpercenként 12 lemez
A legnagyobb zenei piacon, az Egyesült Államokban a lemez 3,48 millió példányban kelt el, amivel nagyon rávert az előző egyheti eladási csúcsra: az *NSYNC No Strings Attached című albumából 2,42 millió példányt adtak el, mégpedig 2000 márciusában – nem kell ecsetelni, mennyire más kor volt az. Mióta a Nielsen pontosan méri az eladásokat, ez volt a második lemez, amely egy hét alatt több mint kettő-, és az első, amely több mint hárommillió példányban kelt el. Az eladások 51 %-a volt fizikai (nyilván főként CD, kevésbé vinyl), 49 %-a digitális. A 25 leginkább teljes albumként fogyott (az egyesével eladott trackeket tízesével beszámolják egy albumnak, ez 96 ezer példánynak felelt meg). Az év vége felé mindössze három nap kellett neki, hogy 2015 legkelendőbb albumává váljon.
Adele hazájában, Nagy-Britanniában 800 ezer példányban kelt el a lemez, amiből 252 ezer digitális volt, a többi CD. Korábban az Oasis Be Here Now egy kicsivel több példányban kelt el egy hét alatt, 1997-ben. A lakosság arányára vetítve a brit eladások jobbak: a Music Business Worldwide szórakoztató és lenyűgöző gyűjtése szerint minden 96. amerikai és minden 80. brit lakos vett egyet. (Ugyanitt olyan adatok olvashatók, hogy például az első két napon másodpercenként átlag 12 Adele-lemezt vettek meg az Egyesült Államokban.) Rekordokat döntött a lemez Kanadában is, és szinte minden piacon kiemelkedően teljesített. Abból a 119 országból, ahol elérhető az iTunes áruház, 110-ben már hétfőn vezette az eladási listát; aztán a kimaradókban is élre tört, legutoljára Burkina Fasóban. (Cikkünk korábbi változatából ez kimaradt; a korrekcióért köszönet a Recordernek.)
A magyar Mahasz listán a 25 a 4. helyen nyitott, megelőzi a Tankcsapda, a Road és Ákos; még nem érte el az aranylemez minősítést, amihez külföldi poplemez esetén most ezer eladott példány kell.
A zeneipar legnagyobb dobása semmit nem tartott be a szabályokból
Sok elemzés született arról, hogyan sikerült ezt elérnie Adele-nek. A legfurcsább jelenség az, hogy a siker egyik fő összetevője az, hogy Adele és menedzsmentje egyetlen „szabályt” nem tartott be azok közül, amelyeket ma mindenki szentírásként követ a zeneiparban. „Adele nem a zeneiparban utazik, hanem az Adele-iparban” – írta a Music Business Worldwide.
Az i-D magazin (amelynek első visszatérő interjúját adta) cikke hosszan sorolja, hogy Adele mi mindenre mondott nemet – a szerző szerint éppen ebben áll az igazi ereje, és ebben különbözik minden sztártól, akik folyamatosan „igent” mondanak. Ezzel úgy lett napjaink legsikeresebb énekesnője, hogy közben mindenki úgy érezheti: Adele valójában egy hétköznapi ember, „olyan, mint te vagy én” – mint ahogy a dalaiban is azokra az érzelmekre ismernek rá rajongói, amelyeket ők maguk is átéltek.
Vagyis Adele tényleg „eltűnt”, vagyis nem folyt a csapból, amikor nem volt mondanivalója. Legutóbbi lemeze, a 2011-es 21 óta csak egy James Bond-főcímdalt jelentetett meg. Nem szerepelt reklámokban, nem posztolta tele a Facebookot, Twittert és Instagramot. A Guardiannek hosszan mesélt arról, mi mindenre mondott nemet: „mindenre, amit csak el tudsz képzelni. A legviccesebb talán a fitnessz cég volt, amelyik felkért, hogy az arca legyek. Autógyártók, okostelefonos appok, gyertyák, körömlakk… Szeretnéd, hogy egymillió fontért énekeljek a szülinapi partidon? Hát boldog szülinapot, de ha megtenném, akkor ingyen tenném… Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy folyamatosan pénzt akarnak hozzám vágni.” Menedzserének egy vicces megjegyzése szerint könnyebb dolga van, mint sokan gondolnák: „a munka 99,9 százaléka az, hogy felveszed a telefont és nemet mondasz”.
Másfelől persze több korábbi kiugró sikerre (pl. Susan Boyle-ra) is jellemző volt, hogy több generációt is megszólítottak, köztük a popprodukciók zöme által hanyagolt idősebbeket; valamint az ünnepek előtti megjelenés – és ennek folyán az, hogy lehet Adele-CD-t vásárolni ajándékba – is jól ismert fogás.
Akik nem streamelnek és nem torrenteznek, azok is szerethetik a zenét
Bár az eladások majdnem fele digitális volt, a kampány nagyrészt hanyagolta az internetet; mint a Guardian írta, a nyolcvanas vagy kilencvenes években is meg lehetett volna csinálni. A Hellót először egy tévéreklámban – az X Factor közben – mutatták be a közvéleménynek. Igaz, aztán felkerült a YouTube-ra is, ahol megdöntötte az első napi nézettség rekordját.
Az internet azonban Adele esetében a fizetős letöltést jelentette. A 25 egyetlen stream szolgáltatáson nem hallgatható meg; a csapat ügyel arra is, hogy a Hellón kívül minden számot leszedjenek a YouTube-ról is. Kézenfekvően adódik a párhuzam Taylor Swifttel, azonban a Music Industry Blog szerint ez felületes. Míg az amerikai énekesnő rajongói amúgy a legnagyobb streamelők, ám voltak olyan elkötelezettek, hogy kedvencük lemezét inkább megveszék, addig Adele elsődleges célcsoportja inkább az a közönség, akik elsősorban vásárolnak – csak éppen nagyon ritkán. Így tehát nincs igazuk azoknak, akik azt gondolják: ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a stream oldalakról való kimaradás növelheti az eladásokat.
Ami még meglepő lehet: Adele rajongó nemcsak nem streamelnek, de nem is nagyon töltenek le. Legalábbis a legnagyobb torrentoldalakon korántsem volt olyan népszerű a 25, mint a boltokban.
Kivételként egyébként a Pandora online rádión meghallgatható az album minden száma, ez azonban nem on-demand szolgáltatás. A hírre egyébként a Pandora részvényeinek 5,8 %-ot emelkedtek.
Amiről mindenki beszél
A Forbes „megfejtős” cikke a szokásos faktorok mellett felhoz még egy érdekes szempontot. A Harvard Business School professzora szerint a szórakoztatóipar egyre inkább a kasszasikerekre koncentrál. Ez azt jelenti, hogy pont az eleve legnagyobb sikerrel kecsegtető produkciók kapják a legnagyobb marketingköltségvetést. Így kilépnek a népszerű kategóriából, és belépnek az „ezt mindenkinek látnia kell” kategóriába, amikről „mindenki” beszél. Ilyet főleg a filmek és a sportesemények között találunk, de most Adele lemeze ugyanezt tudta elérni a zenében is.
Fotó: Alexandra Waespi (Adele.com, XL)
Az előző lemez
A siker egyik összetevője természetesen az, hogy lehetett az előző lemezre építeni. A 21 világszerte kb. 30 millió példányban fogyott; nemcsak 2011, hanem 2012 legkelendőbb lemeze is volt. Amint a Wall Street Journalnak mondta a Nielsen munkatársa: „ha több mint 11 millió embernek megvan az előző lemezed [az Egyesült Államokban], akkor nagyon sokakat tudsz megszólítani:” A 21-t a Billboard nemrég kinevezte minden idők legsikeresebb lemezének, már ami az amerikai albumlistás helyezéseket illeti. 24-szer volt az első helyen; megjelenése után 78 hétig volt folyamatosan a top 10-ben (majd többször visszatért, legutóbb most a 25 hatására), és 245 hete mindig ott van a 200 legjobb között. (Az összesítést olyan pontrendszerrel készítették, amely a helyezéseket honorálta – az elsőt a legtöbbel -, és figyelembe vette a lista metodológiájának változatásait. Érdekesség egyébként, hogy a lista 2. helyén A muzsika hangja filmzenelemez áll, a Thriller csak a harmadik. A Beatles először az 54. helyen tűnik fel a Sgt. Pepperrel, viszont minden kiadványukat összesítve ők az Egyesült Államok legsikeresebb előadói. Az eladási legenda Dark Side of the Moon a 31.)
Ne mondjuk azt, hogy megismételhetetlen csoda, hanem tanuljunk belőle
A sok „Adele kivétel, nem követendő példa az egész iparág számára” cikk közül kilóg a Music Business Worldwide elemzése, amely szerint ez a hozzáállás az ambíció nyomasztó hiányát mutatja. Miért ne tanulhatnánk tőle? – kérdi a cikk, amely szerint Adele, valamint a brit pop közelmúltbeli legnagyobb sikertörténetei, tehát Ed Sheeran és Sam Smith esete is mutatnak követendő jellegzetességeket. Az egyik az, hogy mindannyian kaptak elegendő időt ahhoz, hogy megtalálják a hangjukat. Nem gigantikus előlegekért szerződtették le őket, ami csökkentette a nyomást mind a menedzsment, mind a művész oldaláról is. És talán az is hozzájárult a sikerhez, hogy a menedzsmentben, kiadóvezetői székben olyan ültek mindhárom esetben, akiknek van zenei múltjuk.
Categories: Hírek