A zeneipar megfeledkezett a “közepes rajongókról”

Sok szó esik a mai zeneipari diszkurzusban az elkötelezett rajongókról egyfelől: akik mindent megvesznek, illetve akikre egy közösségi finanszírozású projektben, vagy egy “előfizetés”/patronálás típusú támogatásban számítani lehet; és az alkalmi zenehallgatókról másfelől: akik vesznek egy Adele-CD-t, és azt kellene megfejteni, hogy rávehetők-e még más lemezek megvásárlására is; illetve akik számára valahogy vonzóvá kellene tenni az előfizetési modelleket (illetve akik a szkeptikusok szerint soha nem lesznek megnyerhetők).

Egy gondolatébresztő írás arra hívja fel a figyelmet, hogy a zeneipar átalakulása közben “elveszett” a bevételtermelésből egy nagyon fontos réteg, a “közepes rajongók“. Arról van szó, aki jobban szeret egy zenekart annál, hogy csak együtt dúdolja a számukat a rádióval, ha éppen az jön a műsorban; de ettől még lehet, hogy inkább csak úgy odacsapódik azokhoz, akik azt mondják, hogy ez a világ legjobb bandája. Annyira biztosan nem elkötelezett, hogy koncertre menjen (ha egyáltalán eljut az előadó oda, ahol él), ott pólót, kitűzőt vásároljon stb.

Régen, a CD korszakában egyszerűen, a kiadó számára jövedelmezően kimutathatta ezt a közepes rajongást: ha tetszett neki egy-két szám az együttestől, vett egy lemezt. Most viszont csak a két szélsőség maradt: vagy a túl kis elkötelezettséggel járó, illetve a jogtulajdonos számára kevés jövedelemmel járó stream egyfelől; a (sok esetben) drágább koncertjegy megvásárlása, “életünk egy estéjének a zenekarra fordítása” másfelől.

A szerző, Cortney Harding nem tesz úgy, mintha tudná a megoldást. Két felvetése van: az egyik a monetizált, streamelt koncertek (akár előfizetéses szolgáltatásban, akár alkalmi, pay-per-view modellben). Ezek azért kevesebb elkötelezettséggel, fáradsággal, kiadással járnak, mint ha valaki elmenne magára a koncertre. A másik egy sajátos szponzori szerződés, vagy üzleti kapcsolat egy bolttal. Nem feltétlenül merchandise termékre kell itt gondolni (az inkább a nagy rajongóknak való), hanem a példája az: ha az előadótól függetlenül is tetszik egy ruha, amit ő hord, akkor azt akár önmagáért megveszem – ám ha az ő oldaláról mentem át az online áruházba, akkor az előadó részesedést kap.

A lényeg az, hogy meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy túlzott elkötelezettség nélkül, ámde azért a minimálisnál nagyobb összeggel támogathassa az előadót a közepes rajongó.



Kategóriák:Hírek

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: