Az Egyesült Államok zenei piacának adatait szolgáltató Nielsen jelentései alapján a Music Business Worldwide közölte a talán meglepő, egyesek számára egyenesen sokkoló hírt: 2015-ben először fordult elő, hogy a régebbi (egészen pontosan legalább másfél éves) albumok eladásai meghaladták az újabbakét. Előbbiekből 122,8 millió kelt el az amerikai piacon, utóbbiakból 118,5 millió. Vagyis 4,3 millióval, tehát 3,5 %-kal kevesebb új album fogyott. “Elképesztő belegondolni, hogy alig 10 éve még 150 millióval több új lemezt adtak el, mint régit” – írja a cikk. (Érdekesség, hogy ha Adele rekorddöntő, 7,44 milliós amerikai eladását kivennénk az adatokból, akkor 11,7 millió lenne a különbség.)
Az előbbi számokban a digitális és fizikai eladások is benne vannak. Lebontva a fizikai eladásokban szintén először előzték meg a régebbi (angol terminológiával “katalógus”) lemezek az újabbakat; a digitális albumok között még mindig kicsivel vezetnek az újak. A Music Business Worldwide szerint a jelenség egyik fő oka a vinyl reneszánsza. Igaz, hogy a “feltámadt” formátumban a két legkelendőbb album Adele-é és Taylor Swifté volt, a vinyl toplista következő helyezettjei már klasszikusok: The Dark Side of the Moon, Abbey Road, Kind of Blue.
A cikk azt írja, hogy a stream adatokban a Nielsen nem végzett hasonló bontást. A Billboard viszont korábbi adatokat idéz: a streamelt zenék között a 18 hónapnál régebbiek aránya évek óta kb. 70%, és nincs okunk feltételezni, hogy ez 2015-ben megváltozott volna. (Pláne, hogy a legnépszerűbb album, Adele-é nem is volt elérhető egy platformon sem.) Az, hogy a stream egyre inkább teret nyer a kb. felerészben új zenékre támaszkodó fizikai piachoz képest, még inkább a régebbi zenék uralmához vezet.
Aligha kell ecsetelni, hogy ez a trend milyen változásokat hozhat: csökkentheti a befektetési kedvet az egyre nehezebben megtérülő, kockázatos új zenékbe, előadókba. Sokan már évek óta panaszkodnak, hogy a kiadók egyre kevésbé mernek kockázatot vállalni új előadók leszerződtetésével – bár az IFPI azt hangsúlyozza, hogy egyetlen iparág sincs, ahol a bevételek olyan magas arányát költenék kutatás-fejlesztésre, mint amennyit a kiadók A&R-ra (bővebben lásd itt). Az elektronikus zenével foglalkozó Resident Advisornak nyilatkozó lemezboltosok egy másik (a sajtóban többször feldolgozott) aspektusra hívták fel a figyelmet: a régebbi zenék vinyl-újrakiadásában az üzletet meglátó major kiadók lefoglalják a megmaradt lemezgyárak kapacitásának jó részét, így a kis, független kiadók dolga egyre nehezebb, mert kis példányszámú rendeléseik igen sokára készülnek el.