Mark Mulligan, a Dal+Szerzőn többször idézett Music Industry Blog szerzője írt a japán zeneipar szélsőséges megoldásairól – amelyek ugyan finoman fogalmazva is furának és nagyon távolinak tűnnek, de rámutatnak egy problémára, amivel a nyugati zeneipar is küzd. Nevezetesen a legnagyobb rajongók („super fan”) lelkesedésének monetizálására, ami felé sokak szerint az egész zenei üzlet elmozdul. (Mint nemrég írtuk, egy elemző szerint közben a „közepes rajongók” elvesztették azt a lehetőséget, hogy nem hatalmas, de létező lelkesedésüket valahogy anyagilag kimutassák.)
A japán zeneiparban még mindig 78% a fizikai eladások aránya. Ez viszonylag közismert, bár a „technológiailag fejlett” ország képével ellentétes tény más megvilágításba kerül, ha megnézzük azt, hogy ezeknek az eladásoknak egy részét nem a zene motiválja. Az ún. idol sztárok menedzsmentjei fejlesztették a tökélyre a CD-vásárlásra ösztönző megoldásokat. Ezek tévés valóságshow-kban befuttatott együttesek, ám a műsorok nem különböző előadók vetélkedéseit mutatják, hanem egy-egy csapatra fókuszálnak. Az AKB48-nak például 48 (!) tagja van, akik közül nyilvánvalóan csak néhány tud igazán központba kerülni egy-egy műsorban, illetve dalban. Azt, hogy ki legyen ő, a rajongók döntik el szavazataikkal.
És itt jön a lényeg: a szavazólapok a CD-k tokjában vannak elhelyezve, úgyhogy aki a kedvencét látni szeretni a műsorban, annak vásárolnia kell – fejenként akár többet is. Egyes rajongók odáig mennek, hogy több raklapnyit vásárolnak ugyanabból a lemezből; a hírekbe is bekerült egy rajongó, aki több mint 31 millió jen értékben vásárolt CD-ket, csak hogy a 48 tag közül a kedvence több rivaldafényt kapjon. (Ez mai árfolyammal 75 millió forint.)
Az AKB48 egyik legsikeresebb dala 2013-ból
Sok idol sztár CD megvásárlásához köti a meet and greet eseményeken a kézfogást, illetve az ölelést vagy közös fotót – utóbbiakért több lemezt is kell venni. A Deep Girl nevű csapat az igen csak túlárazott CD single-k mellé csillagokat mellékelt. Egy csillagért kézfogás járt, ötért fotó, harmincért közös karaoke, 150-ért egyórás telefonbeszélgetés, 300-ért közös ebéd fültisztítással (!). Aki 2000 darab CD-t megvásárolt, termálfürdőbe utazhatott a lányokkal – de a közös fürdőzés nem volt benne a programban. Nem csak a közösségi finanszírozási kampányokra emlékeztető jutalmak voltak, hanem egy komoly fenyegetés is: a menedzsment bejelentette, hogy ha a dal nem jut be a top 10-be, akkor feloszlatják a csapatot.
Akik nem rajongók, azok persze cinikusnak tartják az egészet, és az interneten sok kritika éri a gyakorlatot. Azt a kérdést is felteszik, hogy mi lesz ezzel a rengeteg CD-vel? (Mark Mulligan szerint a megjelenések napján az utcai szemetesek tele vannak eldobott CD-kkel, amelyeket csak a szavazólapért vettek meg.) Vannak extrémebb reakciók is: egy feldühödött rajongó egy meet and greet eseményen késsel támadt az AKB48 tagjaira, többet könnyebben megsebesítve.
Mi a tanulság a furaságon túlmenően? A fizetős meet and greet persze már egy létező gyakorlat Nyugaton is, és ugyanerre a belátásra épül: „a rajongás maga legalább olyan értékes a rajongó számára, mint a zene”- írja Mark Mulligan; és ebből lehet megpróbálni pénzt csinálni. Eközben egy nagyon érzékeny egyensúlyt is el kell találni: a művészek egyre inkább megközelíthetőek lesznek a rajongók számára – miközben a sztárok egyik meghatározó jellemzője pont az a távolság, amely az ő világukat elválasztja a hétköznapi emberekétől. (Ráadásul egyesek esetén még a művészi hitelesség is probléma lehet, de ez a kérdés tényleg nagyon távol áll a japán zeneipar bemutatott szegmensétől.)
Categories: Hírek
Leave a Reply