A PRS For Music vezetője, Robert Ashcroft a Forbesnak adott interjúban beszélt arról, hogy a jogkezelő a Google Playjel közösen dolgozik azon, hogy zenefelismerő készülékeket helyezzenek el olyan helyeken, ahol zene szólhat. A nagy kihívás az, hogy ezt költséghatékonyan tudják megtenni, vagyis annyira leszorítsák a készülékek árát, hogy a segítségével felosztható jogdíj mértékénél jóval alacsonyabb legyen. Ha ezt sikerülne megoldani, akkor a jogdíjfelosztásnál lehetne használni a keletkező adatokat: pontosan lehetne tudni, hogy hol mi szólt, kik a jogosultak. A terv tehát nagyjából a “jogdíj-Shazamként” írható le. Egy zeneipari lap szerint “kisebbfajta forradalom” lenne, ha ez megvalósulna.
A PRS-nek más próbálkozásai is vannak arra, hogy adatokat szerezzenek be “anélkül, hogy egymillió embert küldenénk ki jegyzetelni a kávézókba”. Kísérleteznek olyan okostelefonos alkalmazással, amelybe a vendégek írnák be, hogy hol és mi szól; kérdés, hogy a zene szeretetén túl milyen ösztönzőkkel lehetne őket erre rávenni, és el lehet-e kerülni a pontatlan, netán direkt rossz adatokat. A kihívás nagyságát mutatja, hogy a PRS For Music ezek nélkül is már 1 trillió (10 a 18. hatványon, vagyis milliárdszor milliárd) zenefelhasználás adatait kezelte 2015-ben.
A magyar jogrendben a vendéglátóhelyeken, üzletekben és szállodákban elhangzó (háttér)zene után keletkező jogdíjat gépzenei jogdíjnak hívják. Mint az Artisjus tájékoztató füzetében olvasható: “e helyek túlnyomó többségére igaz, hogy nem tudható, pontosan milyen műsor fut náluk, és nem kötelezhetők arra, hogy ezt ők maguk figyeljék.” Kivételt jelentenek azok az üzletek, éttermek, amelyek az Artisjusszal megállapodott háttérzene-szolgáltatókkal dolgoznak: ezek a cégek ugyanis pontos adatokat küldenek a felhasznált zenékről. Ennek köszönhetően az ezek után keletkező jogdíj egyedi felosztással a jogosultakhoz jut el.
Ez a gépzenei jogdíj kb. 5 %-át teszi ki. Az évi kb. 4,5 milliárd forintnyi teljes összeg maradék részét ún. ráosztással fizet ki a szerzőknek az Artisjus, vagyis az ismert zenefogyasztási adatok alapján. A következőket veszik figyelembe: élőzenei elhangzások (28 %-os arányban számít be a ráosztásba), hangfelvétel-jogosítási adatok (41%), rádiós játszások (25%) és televíziós játszások (6%). A teljes 4,5 milliárdos gépzenei jogdíjból kb. 3,5 milliárd a szerzőké, 1 milliárd pedig az előadóknak és kiadóknak megy.
Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója a fenti hírt így kommentálta: “A PRS és a Google együttműködése a nagy nevek miatt mindenképpen fontos, de olyan területen történik, ahol már sok szereplő dolgozik többféle lehetséges technológiával. A gépzenei jogosítás egyik legnagyobb nehézsége – különösen a vendéglátásban – az, hogy a jogdíjak legnagyobb részét nem néhány kiemelt, nagy szereplő fizeti meg, hanem sok kicsi. A technológiai megoldások, például egy-egy box telepítése minden egyes díjfizető helyre, viszont inkább a nagyobb szereplőknél, pl. hipermarketeknél működhet hatékonyan. Mindenesetre az Artisjus már két éve címre osztja fel a gépzenei jogdíjak közül azokat, amelyeket a háttérzene-szolgáltatók (pl. Mood Media, 3G, Kitto, Music Engine, Music Reklámstúdió) az egyeztetett adatformátumban közölnek, és ha ebben bármilyen új technológia megjelenik, azt azonnal figyeljük.”
Fotó: Kitto Media
Categories: Hírek
Leave a Reply