4000 dalt kellett írnom, hogy a legnagyobb slágereim megszülessenek – Desmond Child szerzői workshopja

Desmond Child, a magyar-kubai származású dalszerző-producer, 70 amerikai top 40-es sláger szerzője egy nappal az Artisjus Életműdíj átvétele előtt workshopot tartott fiatal dalszerzőknek. Mesélt életéről, a dalszerzői pályáról, arról, hogy miért kell négyezer dalt megírni egy örökzöld sláger megalkotásához; valamint elárult néhány szakmai fogást is.

Desmond Child szerint természetes, hogy amikor az ember kezdő, akkor a példaképeire szeretne hasonlítani. Már ekkor is azt a célt kell kitűzni, hogy ne csak utánzó legyen, hanem olyan jó, mint mondjuk Mick Jaggerék, ha rock and rollt játszik. Azonban végső soron azt kell kitűznie maga elé, hogy a jövő generációi őt akarják majd utánozni – ez persze hatalmas, egy életre szóló feladat.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A dalszerző pályája igen nehéz: hosszú ideig tart, míg az ember elér valamit, és aztán nagyon hamar lezuhanhat a csúcsról, és újra kell kezdenie. Desmond Child a maga példáját hozta: 2009-ben volt egy top 10-es slágere (Katy Perry: Waking Up in Vegas, Andreas Carlssonnal közösen írták), legközelebb pedig tavaly (Zedd: Beautiful Now, négy másik szerzővel közösen). Elmesélte azt is, hogy egyszer megújította szerződését a zeneműkiadóval, és azt gondolta, korábbi slágerei alapján nagyobb előleget kérhet. De csak nevettek rajta: azt mondták, hogy ha már ennyi slágert írt, akkor matematikailag kicsi a valószínűsége, hogy újabbat is fog.

Viszont nem lehet egyetlen slágerből megélni, főleg ma, amikor a dalok értéke (a szerzők szempontjából) igen lecsökkent. Ezért Desmond Child főleg a stream szolgáltatásokat és a tech cégeket hibáztatja, és hosszan beszélt arról, hogy a szerzőknek össze kell fogniuk, mert csak egységesen tudnak úgy fellépni, hogy annak hatása legyen, hogy meghallják a hangjukat. (Amúgy a politikusok legkönnyebben akkor értik meg, milyen fontos a szerzői jog, amikor a sajátjukra emlékeztetik őket – legalábbis Amerikában, ahol aki komolyabb hivatalra ácsingózik, az ír egy önéletrajzot, és akkor már érti, miért fontos, hogy ebből bevétele legyen.)

„Ez személyes ügy” – mondta Desmond Child, Linda Perry-t idézve, aki arról beszélt, hogy ha azt mondják, hogy amit alkotsz, az nem ér semmit, akkor tulajdonképpen azt is mondják: te magad nem érsz semmit. És nem szabad azt gondolni, hogy „gyengék vagyunk”, mondjuk a magyar szerzők úgysem tehetnek semmit a világ ellen. „A hatalmat nem adják, a hatalmat megragadják” – mondta Desmond Child, vagyis szervezkedni kell, aktívan fellépni, akár élni „a ’nem’ hatalmával” is. Érdemes volna létrehozni a Magyar Dalszerzők Dicsőségcsarnokát (az amerikai Songwriters Hall of Fame mintájára, amelynek őt is tagjai közé választották), hogy lássuk: van mire büszkének lenni, van mire építeni.

A bukások, elrontott dalok nagyon fontos részei a dalszerzői pályának. „Merj bénázni” – ez Child egyik hitvallása. („Dare to suck” – ezt egyébként Bon Jovi idézte tőle interjúkban, és vannak, akik neki tulajdonítják.) Mint mondta, dalírás közben rengeteg döntést kell hozni, és elvben mindig millió lehetőség áll az ember rendelkezésére. A tapasztalat, főként az elrontott dalok tapasztalata arra jó, hogy ezeket leszűkítse. „Ma már látom, hogy melyik az a két-három választási lehetőség, amik valóban jók, ezek egyszerűen kiugranak számomra” – mondta.

Az arányokat így érzékeltette: „4000 dalt írtam, ebből 70 jutott a top 40-be, még kevesebb a top 10-be, és 6-8 volt no. 1. De ez utóbbiakhoz szükség volt arra a rengeteg vacakra is.” Jónás Vera kérdésére megerősítette: valóban úgy gondolja, hogy azok a dalai a legjobbak, amelyekből ténylegesen sláger lett. Ezek közül is a Bon Jovi által sikerre vitt Livin’ on a Prayert (társszerzői: Jon Bon Jovi és Richie Sambora) tartja olyannak, amely nem csak a maga korát tükrözi, mint a slágerek többsége, hanem újabb és újabb generációkat is képes megszólítani.

A „merj bénázni” elv azt is jelenti, hogy például amikor közösen dolgozik más szerzőkkel, akkor nem szabad kiszűrni a rossznak tűnő ötleteket sem: lehet, hogy tényleg rosszak, mégis talán, ezek vezetnek majd el valami igazán jóhoz. Továbbá Child elmondta, hogy minőségtől függetlenül minden egyes dalát készre írta, a sorokat megszámozta, és feltüntette a szerzőket és a szerzői jogi információkat. „Így lesz a tiéd, így lehet értéke” – mondta.

Hosszan beszélt arról, mit tanult Bob Crewe-tól (Lady Marmalade, Can’t Take My Eyes Off You, The Sun Ain’t Gonna Shine Anymore stb.). Például azt, hogy a dalban a szöveg „a forgatókönyv”: az rögzíti a fő történést, és ha jó a zene, akkor ezt mintegy lekíséri. Minden dalnak egy határozott koncepcióból kell kiindulnia, a szerzőnek tudnia kell, hogy végső soron milyen érzést akar kiváltani a hallgatóból.

Alapvető technika az „ellentétek feszültsége”. Desmond Child saját életművéből a You Give Love a Bad Name-et és az I Hate Myself for Loving You-t idézte erre példaként. Továbbá szem előtt kell tartani az archetípusokat. Az ember úgy van „huzalozva”, hogy automatikusan archetípusok szerint ítéli meg a világot, embertársait, osztályoz: jó – rossz, szép – randa, vagy mitologikus példákkal: Medúza – Vénusz. Minden előadó besorolható valamilyen archetípusba, és ezt a neki dolgozó szerzőnek szem előtt kell tartania, hogy ne írjon olyan dalt, amely nem illik hozzá. Ez a lehetséges választások terét leszűkíti. Child említette Alice Coopert, akivel egy teljes albumot írt (Trash, rajta a Posion című sláger). Alice Cooper, pontosabban Vincent Damon Furnier valójában mélyen hívő, erkölcsös ember, azonban az általa megtestesített archetípus mindig a rosszat keresi – azonban fontos számára, hogy ezért aztán megbűnhődik.

Desmond Child az ősidőkig visszanyúlt, amikor a szájhagyomány útján terjedő hősi énekek őrizték egy-egy törzs „történelmét”: egyes technikákat már ekkor alkalmaztak arra, hogy könnyebb legyen megjegyezni a szöveget (ezáltal magát a törzs kultúráját), és ezek máig működnek. Például a rímek, mindenekelőtt a tiszta rímek segítenek abban, hogy a hallgatóba beleégjen egy szöveg – ez főleg a refrénben fontos –, illetve hasonló szerepet játszik az alliteráció is. Fontos, hogy a sorok egymásra épüljenek, egyik se érkezzen csak úgy a semmiből, így megfogják és húzzák magukkal a hallgatót.

Desmond Child mesélt néhány anekdotát is. Gyerekkoráról például azt mondta, hogy „akkor még nem is tudtam, hogy vannak emberek, akik nem írnak dalokat.” Ha édesanyja szomorú volt, akkor írt egy szomorú dalt; ha vidám volt, egy vidámat; ha a városba ment, akkor erről énekelt. Kubai származású édesanyjával a szegénynegyedben felnőve sokféle hatásnak volt kitéve: a latin zene, az R&B és a kor mainstream rock and rollja egyaránt ismerős volt számára. De hozzátette, hogy míg ez akkoriban különleges volt, a mai világban még több különböző hatás érheti a fiatalokat, hiszen a rögzített zene szinte teljes története néhány kattintásra van.

Mesélt arról is, hogy amikor John Lennont megölték, akkor pont abban az utcában élt, ahol a gyilkosság történt, hallotta is a lövéseket. Taylor Swiftről (aki „a ’nem’ hatalmának gyakorlása” kapcsán került elő, mármint hogy nem engedte az albumát a Spotify-ra) pedig elmondta, hogy még az énekesnő nagy befutása előtt látta őt a reptéren, ahogy rengeteg csomagját kézzel-lábbal húzta-tola – zenésztársai (mind férfiak) nem segítettek neki, de ő megoldotta. „Akkor tudtam, hogy ő sokra fogja vinni. És lám, ma már a saját magánrepülőjével utazik.”

A díjkiosztó utáni napon, március 2-án egy hosszabb nyilvános beszélgetésben még több történetet mondott több évtizedes pályájáról; az erről készült videófelvételt itt lehet megnézni.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , ,

2 hozzászólás

  1. Szivesen elmentem volna es feltettem volna par kerdest. Hatalmas lehetoseget adott azoknak, kik jelen voltak. Elso kezbol informaciohoz jutni, raadasul ily oszinte valaszokhoz… Remenykedek, hogy a videoban kiderul, hogy aki ezzel akar foglalkozni , annak, hogy eri meg valojaban, mily modon erdemes ezt a palyat valasztania. Elso kerdeskent tennem fel, hogy a Producert es a Zeneszerzot (beszelhetunk jelen esetben Childrol is) mi valasztja el? Miben kulonboznek? Akkor, ha ennyire keves penz folyik be ebbol a szakmabol, hogy erdemes csinalni? Milyen buktatokra kell figyelni? Nagyon nehez letrehozni ugy, egy raketakent felivelo karriert, hogy kiado segitseget ne kerjuk. Igaz ez? Megszuletett tobb dal es eselyesnek tartom arra, hogy vannak annyira fulbemaszoak, hogy sok embernek tetszeni fognak. Keressek sajat enekest akivel osszedolgozva hosszu eveken keresztul szepen elerjuk a celunkat vagy egyszeruen kuldjem kiadohoz? Celszeru kiado helyett egy studiot keresni, ahova felvesznek gyakornoknak? Rengeteg ismeros is elengedhetetlen hozza, kulonben nem fogok felkerest kapni, igaz? Remelem egyszer meg lesz eloadasa.

    • A csütörtöki beszélgetésen ezeknek a témáknak egy részét érintette Desmond Child, a jövő hét elején kitesszük a videót. Azt is mondta, hogy szeretne még a jövőben újabb workshopokat tartani.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: