Sok szó esett arról, hogy Taylor Swift és Adele visszatartotta a lemezét a Spotify-ról, illetve a freemium szolgáltatókról, valamint arról is, hogy a Coldplay új albuma csak később lett elérhetővé a nem fizető felhasználók számára, míg az előfizetők rögtön streamelhették. Sokszor hozzá szokták tenni, hogy csak a legnagyobb sztárok tehetik meg, hogy így szembe menjenek a fogyasztói szokásokkal.
A brit The 1975 példája azonban mást mutat. Az indie-hez sorolt zenekar korábban is viszonylag sikeres volt, legalábbis Nagy-Britanniában első helyre jutott bemutatkozó albumuk, az Egyesült Államokban viszont csak a 28. helyig; 2014-ben pedig felléptek a Sziget nagyszínpadán. Tehát nem ismeretlen előadóról van szó, de az is biztos, hogy nincsenek a korábban említett világsztárok szintjén.
A zenekar második lemeze (I Like It When You Sleep For You Are So Beautiful But Unaware Of It) online csak a letöltő áruházakban és az előfizetéses szolgáltatásoknál jelent meg, míg az ingyenes stream oldalakra csak a megjelenés után két héttel kerül majd ki. Ezzel a stratégiával sikerült elérniük a no. 1 helyezést mind a brit, mind az amerikai albumlistán. Az Egyesült Államokban 108 ezres eladással és azzal ekvivalens streammel jutott az első helyre, amiből 98 ezer valódi albumeladás volt. Ez nem olyan hatalmas szám, azonban ahhoz elég volt, hogy a Forbes máris arról cikkezzen, hogy mostantól Amerikában is számolni kell a brit indie-vel. Az együttes menedzsere korábban azt mondta, hogy nagy, de talán elérhetetlen álom az, hogy egyszerre legyenek a brit és az amerikai első helyezettek. (A kiadó egyébként a menedzsment Dirty Hit nevű cége, ám a Universal licencelte a lemezt.)
A siker bőven túlmutat a The 1975 eredményein: egy újabb érv arra, hogy nem csak a legfelső szinten érdemes visszatartani az ingyenes elérést. Egyre több jel – például a Sony vezetőjének februári nyilatkozata – mutat arra, hogy a zeneiparban is eljöhet a filmiparban régóta szokásos ún. windowing korszaka, vagyis egy-egy megjelenés előbb az iparág számára kívánatosabb felületeken (a filmek esetén a moziban, a zenében pedig előfizetéses szolgáltatásokon, online és fizikai áruházakban) érhető el, és csak később érkezik meg azokra a felületekre, amelyek kevesebb bevételt hoznak (ingyenes stream).
Categories: Hírek
Szerintem ez csak 1-2 kiragadott példa, ez nem a valóság. Akiket nem érdekel a legalitás, pontosabban nem zavar az illegális megoldás (pl. torrent), de azért használják pl. a Spotify-t, viszont nem szeretnének várni, azok simán be fogják szerezni illegálisan az ilyen visszatartott zenéket. És egyébként mindig az USA-val meg Angliával példázódnak, ahol a fizetésekhez képest 0-a megvenni akár egy CD-t, nem beszélve a digitális kiadásokról, amik olcsóbbak. Közép és kelet EU-ban, az oroszoknál, Kínában meg körberöhögik az ilyen elgondolásokat, csak meg kell nézni, hogy milyen brutális letöltés-számmal rendelkeznek a népszerű tartalmak. Meg egyébként a mai 6 évesek már nem fognak CD-ket venni, ha felnőnek, viszont a mai 30-40… évesek között még mindig sokan vannak azok, akik nem „álltak át” modernebb zenehallgatási megoldásokra (legalábbis az én ismeretségi körömben).