A zenei startupok összeomlásáról írt széles körben idézett cikket a Mediumon Cortney Harding, aki tanácsadóként, elemzőként, cikkek és könyvek szerzőjeként is jól ismeri ezt a világot. Mint írja, a zenei startup cégek körülötti felhajtás – a partik, a lelkes cikkek, blogok sorozata és főként az e cégekbe áramló kockázati tőke mennyisége – fenntarthatatlan volt. Már tavaly megjelentek a lassulás első jelei, idén pedig már tényleg az összeomlás felé tart a szektor. Harding idéz egy álláshirdetést, amelyben egy meg nem nevezett startup olyan vezetőt keres, aki hajlandó ingyen dolgozni és adósságokba verni magát (persze azért, mert „hisz a koncepcióban”), illetve számos többé-kevésbé ismert, illetve meg nem nevezett cég példáját is felhozza.

Túl azon, hogy a startupok világában általános, hogy sok-sok világraszólóként beharangozott ötletből csak néhányra épül tényleg működő cég, a zenében az átlagnál rosszabb a helyzet. Cortney Harding szerint ennek a jele az, hogy a legtöbb termék ugyanolyan volt: új zenék felfedezését kínálta, playlisteket és közösségi funkciókat, egy-két apróbb változtatással. A cégalapítók legtöbbje nem ismerte a zeneipart, elhitte azt, amit a tech blogokon írtak az iparágról, és igazából kb. arra vágyott, hogy „jól érezze magát, találkozzon híres emberekkel és jó nőkkel, a végén pedig milliókért eladja a cégét az Apple-nek vagy a Google-nek”.

Emiatt több nagy hibát is elkövettek. Egyrészt alulbecsülték a lemezkiadók erejét, azt gondolván, hogy a Napster alaposan megtépázta ezeket. Ami igaz is, de ettől még simán megtehetik, hogy elkaszálnak egy reménybeli zenei vállalkozást, vagy hatalmas összegeket kérnek a katalógusuk jogosításáért – és mivel tudnak olvasni, olyan is előfordult, hogy megjelent a hír arról, hogy egy startup mennyi kockázati tőkét szedett össze, és legközelebb pont annyit követelt tőlük egy kiadó. Harding szerint az is előfordulhat, hogy egy tőkeerős cégnek egyszerűen nemet mondanak, mégpedig azért, mert azt akarják, hogy kicsi maradjon a piac: a már működő cégekben ugyanis tulajdonrészük van, így érdekeltek a sikerükben.

(Nem sokkal a cikk után jelent meg a Wall Street Journalban egy cikk, amely a diákokra fókuszáló, olcsó előfizetéses szolgáltatást kínáló CÜR Media cégről szól: ők 8 millió dollárt fizettek ki a kiadóknak, de arra egyelőre nincs pénzük, hogy ténylegesen a piacra lépjenek az alkalmazásukkal. A név nélkül nyilatkozó kiadói alkalmazottak közül van, aki bízik abban, hogy az olcsó termék újabb tömegeket von be az előfizetések piacára, és az így megnyert diákok később drágább termékekre váltanak; valaki viszont egyszerűen azt mondta, hogy kizárólag az előleg miatt ment bele a cége a jogosításba.)

Túlbecsülték a startup-alapítók viszont azt, hogy az átlagemberek mennyire érdeklődnek a zene iránt. Mivel nekik általában mindenük a zene, és hasonló emberekkel vannak körülvéve, elhitték, hogy „mindenki új zenekarokat akar felfedezni, és felfedezéseit megosztani a nagyvilággal” – holott nyilvánvalóan a legtöbben megelégszenek a rádióhallgatással, és évi néhány koncerttel vagy egy fesztivállal.

Túlbecsülték továbbá a független szektor erejét. Nem számoltak azzal, hogy bár persze sok előadó van, akiknek nincs szerződésük, de vágynak a sikerre, arra, hogy felfedezzék őket, a legtöbb zenekar, zenész csak hobbiból csinálja az egészet, és nem is gondolja, hogy a zenéből kellene megélnie.

Mi jön az összeomlás után? Cortney Harding szerint a jövőben a startupoknak „tízszer jobb” termékekkel kell előállniuk, és sokkal inkább a nyereségességre fókuszálniuk, mint korábban; így a kisebb piacon akár majd jobb termékek is megjelenhetnek – csak addig ki kell bírniuk azoknak, akik a területen dolgoznak.

Cortney Harding: How We Listen Now című könyvének borítója

Categories: Hírek

Tags: startup