Google Books és ingyenebéd

Fábri Péter szerint a Google az „ingyenességgel” hosszú távon saját vesztébe rohan. Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító, aki a magyar szerzőket több mint egy évtizedig képviselte az írók és audiovizuális szerzők nemzetközi tanácsában (Writers and Directors Worldwide, korábbi nevén CIADLV), annak 4 évig elnöke is volt. Az alábbiakban tőle idézünk.

A Google Books ügyében hozott ítélet, mely szerint a Google nem sérti a szerzői jogokat azzal, hogy gyakorlatilag azt digitalizál és mutat meg felhasználóinak ingyen, amit csak akar, nem annyira a szerzői jogokra nézve nagy csapás. Szerintem hosszú távon sokkal nagyobb a baj – az ítélet is mutatja, hogy a Google és a többi internetes óriás sikeresen hintette el több milliárd ember fejében azt a gondolatot, hogy létezik ingyenebéd. Pedig az az ebéd nincs ingyen, csak éppen ellopták attól, aki főzte.

A könyvet, amelyet a felhasználó most ingyen talál meg, valaki 1. megírta, 2. szerkesztette 3. elvégezte vele az összes kiadói munkát (promóció, terjesztés, stb.). Ezeknek az embereknek a munkája mostantól fogva bíróságilag értéktelennek (mert ingyenesnek) lett nyilvánítva. Holott ahhoz, hogy munkájukat elvégezzék, nyilvánvalóan el kellett tartaniuk saját magukat, vállalkozásukat, munkatársaikat. További probléma, hogy ami úgymond ingyen van, azzal szemben nem lehetnek minőségi kifogásaim. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a vevő és az eladó között mindig is fennálló, kimondatlan szerződés. Olyan óriásnak, mint a Google ezen a piacon nem lesz versenytársa, tehát semmi sem szorítja rá, hogy például egy adott könyvből feltétlenül a legjobb, leghitelesebb kiadást mutassa meg nekem. Én pedig, aki úgymond ingyenes szolgáltatást kapok, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármit számon kérhessek rajta.

Fábri Péter író, dalszövegíró. Fotó: Képessy Bence

Fábri Péter író, dalszövegíró. Fotó: Képessy Bence

További gond, hogy a Google és a többi, rengeteg ember szellemi munkáját fizetség nélkül használó vállalkozás hosszú távon gyakorlatilag elszegényíti saját lehetséges vevőit. Henry Ford ügyelt rá, hogy az általa gyártott gépkocsikat a gyára munkásai is meg tudják venni. De ha mindazok a szellemi munkások, akikre a zeneszerzőkéhez hasonló sors vár, nem fognak keresni, akkor könyveket sem vesznek majd és előbb-utóbb nem lesz mit digitalizálni. Ha a kiadóknak nem lesz bevételük, ha korábban befektetett tőkéjüknek nem lesz hozama, akkor nem tudnak majd könyveket produkálni, márpedig egy könyv sohasem csak szöveg.

Ráadásul az sem igaz, hogy ne fizetnénk meg a digitálisan olvasható/lapozható könyvek árát. Csak éppen nem a kiadónak és vele a szerzőnek, hanem az internetszolgáltatónak és a számítógép gyártójának fizetünk közvetlenül. Közvetve pedig mindazoknak a cégeknek, amelyek a Google oldalain reklámoznak és reklámköltségeiket természetesen beépítik a nekünk eladott áruk árába.

A történetnek nincs vége. A történet folytatódik a gépkocsivezetőkkel (önjáró autók), a különféle műszerészekkel (robotok). A fejlődés természetesen megállíthatatlan, és ez nagyon jó. A baj az, hogy ha nem lesz fizetőképes középosztály, így ami a könyveket illeti, nem lesz például fizetőképes Bildungsbürgertum, műveltségi polgárság, akkor a fejlődés mégis meg fog állni. Én úgy látom, hogy a Google hosszú távon saját vesztébe rohan. A probléma megoldása lehetne valamilyen micropayment – a felhasználók minimális összegeket fizetnének és ezek a minimális összegek eljutnának a szellemi alkotások létrehozóihoz.

Nagy feladatok várnak a szerzői jogi egyesületeinkre, mert egy ilyen helyzetet a szerzők nem tudnak egyénileg kezelni.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

2 hozzászólás

  1. Google books nem adja az egész könyvet, csak kereshetővé teszi, és kis részleteket mutat belőle. Ez még elő is segítheti az eladását, ha ezután az olvasó kedvet kap a könyvhöz.

  2. Tisztelt Fábri Úr,

    figyelemmel olvastam a fenti véleményt, amely annyiban érthető, hogy hangot ad a Google nehezen kontrollálható terjeszkedésének. A benne foglalt érdemi mondanivaló – az ingyen ebéd – azonban nem áll összhangban a jogeset tényállásával és ez alapján az ítélet tartalmával sem. A Google által nyújtott szolgáltatás tagadhatatlanul könyvek egészeinek a szkennelésén alapul. (Már 25 milliónál járnak, nem kevés.) Ezek közül azonban nem mind olvasható egész terjedelmében a GB oldalon. A public domain kötetek elérhetővé tétele abszolút fair az amerikai jogrend alapján, itthon is az lenne. Ne lepődjünk meg, a Google nem véletlenül ölt bele ennyi pénzt a közkincsekbe. Ő se lát belőle közvetlen profitot, de erre hivatkozással adott a fair use magja. A jogvédett művek egy része jelentős terjedelemben (de általában nem az egész) elérhető, részben azonban azért, mert a kiadók megállapodtak a Google-lel. (A kiadók tehát, akik a szerzőknek díjat fizettek a kiadásért. Mármint reméljük…) A jogvédett kötetek egy jelentős része azonban nem olvasható egész terjedelmében, csak apró részletek, “snippetek” hívhatók le. Az ítélet jelzi: a felperesek egy adott könyvnél – összetett, ismétlődő keresések, komoly energiákat mozgató “összeollózás” segítségével – max. 16%-ot tudtak lehívni. Ne lepődjünk meg ezen a számon sem. Ez 1/6 (kb.). Akik kitalálták mindezt, ismerik az amerikai szerzői jogot. (Komoly nevekről van szó.) És ez fairnek mutatkozott.

    Nem azt mondom, hogy nincs igaza a Google jövőképét illetően (bár én inkább más fejlődési irányt feltételezek, de a jövőt én sem látom), csupán azt mondom, hogy a fenti érvek szerintem nincsenek összhangban azzal, amit a Google valójában tett.

    Üdvözlettel,
    Mezei Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: