Sport. Zene. Olaszország. Ha valaki e három fogalmat valóban képes volt összekötni, az Vándor Kálmán maga. Sportújságíró, az olasz zene szerelmese, dalszövegíró és fordító. A nagy dalszövegíró generáció utolsó és kizökkenthetetlenül jó kedélyű képviselője, számos díj mellett a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztének tulajdonosa, életének kilencvennegyedik évében távozott el közülünk.
Az első nagy szerelem elég korán érkezett, márpedig a sportot nyugodtan nevezhetjük annak, hiszen Vándor Kálmán gyerekkorától kezdve focizott, megjárta az NB II-t, az újságíró válogatottat, sőt háromszor is játszott százezer néző előtt – bár amire egész életében a legbüszkébb volt, egy benidormi edzőmérkőzés, ahol 57 évesen beállhatott a magyar válogatottba, sőt kapufát is lőtt.
A sport mellé íráskészség és nyelvérzék is párosult – 1942-ben sportújságíróként kezdett dolgozni: először a Nemzeti Sport tudósítójaként, később a Népsportnál, a Friss Újságnál, a Magyar Rádió olasz szerkesztőségében, a Képes Sportnál dolgozott, majd 1956 szeptemberétől a Népszavánál. Több száz válogatott mérkőzést tudósított, olimpiákról, labdarúgó-világbajnokságokról jelentkezett be, sőt az MLSZ sajtófőnökeként is tevékenykedett.
Grafika: Németh Gyula (Dal+Szerző magazin)
Ilyen életmód mellett szinte hobbiként jelentkezett a dalszövegírás. A magyaron kívül öt nyelven beszélt, persze a legnagyobb szerelme az olasz volt. A kiejtés javítása és eredendő rajongása miatt olasz dalokat, slágereket gyűjtött hangszalagokon. Egy alkalommal vendégeket várt, akik utolsó pillanatban le akartak mondani a vendégséget, mert mások bejelentkeztek hozzájuk. Vándor azt javasolta, hogy hozzák át az ő vendégeiket is, bőven elférnek. A két plusz vendég Bágya András zeneszerző és Hollós Ilona, az ünnepelt táncdalénekesnő volt. Vándor brahiból meglepetést eszelt ki, a Ciao, ciao, bambina kezdetű sláger első hat sorát lefordította magyarra és megmutatta Hollóséknak. A fordítás nagy sikert aratott, Hollós és Bágya nagy nehezen, de rábeszélte Vándort, hogy a teljes fordítást adja be a Magyar Rádiónak. Évtizedekkel később a San Remó-i dalfesztivál is kitüntette Vándort mint az olasz popzene legsikeresebb külföldi képviselőjét.
Szinte a teljes magyarra fordított olasz slágerrepertoár neki köszönhető: hogy a hatvanas évek olasz slágermániája (mely bőven átnyúlt a hetvenes évekbe is), amely folyamatosan szólt a tánczenei koktélokból, a rádióból, a táncdalfesztiválokból, leginkább hozzá köthető. Hollós Ilona, Korda György, Szécsi Pál, Poór Péter, Aradszky László, Payer András, Kovács Kati, Koós János, és kvázi a teljes táncdalénekes-élvonal az ő dalait énekelte.
Kevésbé ismert, de nemcsak olasz dalokat magyarított, saját dalszövegeket is írt és angol fordításai közül akadnak is emlékezetesek, így például a My Way és a Delilah magyarul szintén Vándornak köszönhető. Artisjusnál bejelentett műveinek száma százötvennégy. Ezek közül talán a legismertebb a Szécsi Pál által előadott A távollét (La lontanzana), amely az énekes egyik legnagyobb slágere, a Kovács Kati által sikerre vitt Mit remélsz (Che sará), Úgy, mint a violák (Come le viole)/Szécsi Pál, Egy érzés (Feelings)/Máté Péter, Mamma Maria/Korda György–Balázs Klári, illetve a szerelmes dalok sorából l kissé kilógó Kacsatánc/Záray Márta– Vámosi János.
Újságíróként számos kitüntetést kapott, dalszövegírói munkásságát is elismerték. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
Illusztráció: Németh Gyula
A cikk megjelent a Dal+Szerző magazin 2016/01. lapszámában.
Kapcsolódó cikkünk:
Elhunyt Vándor Kálmán dalszövegíró, sportújságíró
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply