Az NKA Könnyűzene Kollégiuma első pályázatai, céljai és háttere

Kiírta első pályázatait a Nemzeti Kulturális Alap idén februárban létrehozott Könnyűzene Kollégiuma; az NKA honlapján itt lehet ezeket megtalálni, mindegyik határideje június 7. éjfél. A kiírásokról, a változásokról Dósa Richárdot (vagyis Ricsipít, ahogy a legtöbben ismerik), a kollégium miniszteri hatáskörben kinevezett vezetőjét kérdeztük; valamint arról is, hogy mit jelent a könnyűzene számára, hogy immár külön kollégium foglalkozik vele.

Könnyűzene és komolyzene

Az első kiírások összesített keretösszege 122 millió forint. A nem sokkal korábban megjelent komolyzenei pályázatok teljes összege 158 millió. (A Zeneművészet Kollégiuma most csak ezekkel foglalkozik.) Dósa Richárd elmondta, hogy korábban, míg a könnyű- és komolyzenével egyetlen kollégium foglalkozott, mindkettőre nagyjából ugyanakkora összeg jutott, és nagyon bízik abban, hogy ez idén is így marad. Lesznek ugyanis még pályázatok, és a második körben, az üres hordozó díjak 25%-ából szerinte a könnyűzene fog nagyobb mértékben részesedni, már csak azért is, mert az több jogdíjat termel. (Ezt az 50-50%-os megoszlást egyébként a Kollégium az Artisjus támogatási politikájából vette át; régebben közismerten a komolyzene élvezett nagyobb állami dotációt.)

Alkotás, koncertek, felvételek aránya, a támogatás alapelvei

Komoly átalakulás, hogy míg korábban az NKA támogatási gyakorlata az volt, hogy az alkotói támogatáson volt a hangsúly, most ennek aránya csökkent: 13 millió a keretösszege, míg a hang- és képfelvételek készítését, terjesztését 40 milliós keretösszegből támogatják; a könnyűzenei koncertek, produkciók megvalósítását szintén 40 millióból, de ide vehető a magyar előadók külföldön, magyarlakta területen tartott koncertjeinek támogatása még 10 millió forinttal.

Az átalakulás oka Dósa Richárd szerint, hogy az alkotói támogatás kiemelt voltával egy idő után már sem a könnyű-, sem a komolyzenészek nem értettek egyet. „Sorra jöttek az olyan pályázatok, amelyeknek kétes volt a kimenetele; ismertük mondjuk az alkotó korábbi vállalásait, és hogy azok nem teljesültek, vagy nem megfelelő minőségben. Ilyenkor két lehetősége van a kollégiumnak: szakmailag vagy elfogadja, vagy elutasítja. Az egy komoly döntés, hogy bármit is elutasítsunk, másrészt mik vagyunk mi, hogy egy alkotást művészetileg megítéljünk. Attól azért nagyon messze vagyunk, hogy sanzonbizottságosat játsszunk. Egyes esetekben ki lehet jelenteni, hogy valami nem éri el a megfelelő színvonalat, de a legtöbb esetben ez nem ilyen egyértelmű.” További probléma volt, hogy olykor kiderült: már megírt alkotásra kértek egyesek támogatást. Dósa Richárd arról is beszélt a Dal+Szerzőnek, hogy „sok esetben túlságosan nagy volt a keret, és volt néhány eset, amikor úgy éreztük, picivel többet adtunk egy alkotónak, mint amennyi járt volna egy mű megírásáért. A kollégiumban ülő alkotók közül senki nem kapott a karrierje kezdetekor támogatást arra, hogy megírjon egy művet. Igazából egy szerzőnek erre egy belső késztetés miatt kéne időt kerítenie, és minden mást félretennie.”

Ezért kapott nagyobb hangsúlyt és keretösszeget idén a stúdiófelvételek és a koncertek támogatása; ráadásul további érv ezek mellett, hogy jogdíjat is termelnek.

A koncertek között is vannak prioritások. „Egy zenekar huszonhatodik rendes koncertturnéját is szívesen támogatjuk, ha annak van értelme, de a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább akkor van értelme támogatást kérni, amikor van valami jubileum vagy más különleges esemény, ami külső támogatás nélkül nem tudna létrejönni. Vagyis ahelyett, hogy valaki elmegy Miskolcra vagy Szegedre játszani kétszáz főnek, inkább támogathatóak a nagy, több ezres rendezvények.” Persze minden pályázat egyedi, és „mindig a konkrét eseményre beadott pályázatot mérlegeljük, tekintetbe véve, hogy a mellé csatolt költségvetés mennyire reális, és valóban van-e benne olyan lyuk, amelyet az NKA-nak kell pótolnia.” Ha egy túlzó költségvetést kap, irreálisan magas összegekkel, akkor „a kollégium nem tud mit csinálni, ilyenkor hátralépünk” – mondta Dósa Richárd a Dal+Szerzőnek. Az is szempont, hogy „ki mennyire termelte meg azt a jogdíjat, amit mi idézőjelben ’visszaosztunk’, tehát a nagy repertoárral rendelkező és/vagy népszerű pályázók előnyben vannak.”

Ugyanakkor „az, hogy valaki nagy nevű szerző vagy előadó, nem jogosít fel önmagában arra, hogy nyerjen.” Például fontos, hogy a megfelelő támogatásra adjon be kérelmet. „Találkoztunk már olyan előadóval, aki alkotói támogatásra pályázott, holott soha nem írt egyetlen sor zenét és szöveget sem. Ilyenkor fájó szívvel elutasítottuk a szakmai múlt hiánya miatt; kezdje el nyugodtan a szerzői tevékenységet, de ezt ne ebből a keretből finanszírozza meg. Fordított eset is volt, hogy egy sikeres szerző úgy döntött, hogy kilép a rivaldafénybe, és szeretne fellépni, turnézni. Ott is ez volt a válaszunk, hogy amíg nincs megfelelő szakmai múlt, addig nem tudjuk támogatni” – mondta Dósa Richárd.

Dósa Richárd fotó Rakó Alex

Fotó: Rakó Alex

Külföldi vendégszereplés, oktatás és egyebek

Korábban a Zenei Kollégium támogatta külföldi művészek fogadását, de főként komolyzenei, kisebb részben jazz és világzenei előadók felléptetését. A kifejezetten könnyűzenei kiírások (amelyekbe, ha nem is nevesítve, de a jazz és a világzene is odaértendő) között ilyen nem szerepel, hanem 5 milliós keretösszeggel az alábbi megnevezésű pályázatot írták ki: „Külföldi könnyűzenei előadók és együttesek felléptetése kizárólag vendégszereplőként, hazai művészekkel és együttesekkel közös előadásokon, magyarországi helyszíneken.” Dósa Richárd ezt azzal magyarázta, hogy a könnyűzenében „azok a külföldi előadók, akiket érdemes meghívni, általában piacképesek is, megtalálják Magyarországon a közönségüket – avagy nem, de az már tényleg nem a mi dolgunk, hogy ezügyben a kockázatkiegyenlítő szerepét játsszuk, hogy még kapnak egy kis állami pénzt, ha esetleg bukó lenne a buli. Ellenben az, hogy a magyar zenét egy-egy külföldi zenésszel színesítsük, szerintem nagyon jó irány.”

A kiírások között szerepel még egy oktatási tárgyú is, 10 milliós keretösszeggel, a kollégium közleménye szerint „a zene iránti nyitottság és a jövő koncertlátogató közönség számának növelése érdekében”; ehhez Dósa Richárd azt tette hozzá, hogy kifejezetten a hangszeres zenélésre fókuszálnak, és az a cél, hogy ez „kézzelfogható közelségbe kerüljön, ne valami távoli dolog legyen a gyerekeknek”.

Két kisebb kiírás van még: hozzájárulás nemzetközi szervezetek tagdíjához (keret: 2 millió) és hozzájárulás civil szervezetek művészeti díjaihoz (2 millió).

Mit jelent, hogy külön kollégiuma van a könnyűzenének?

Dósa Richárd szerint a korábbi rendszerrel (amikor a Zeneművészet Kollégiuma foglalkozott a könnyű- és a komolyzenével is) sem volt nagy gond: „jól el tudtuk osztani a munkát, és nekünk is volt minimális rálátásunk a komolyzenére, a komolyzenészeknek is a könnyűzenére.” Mostantól a külön kollégium jobban tud koncentrálni a könnyűzene problémáira, „mindenre van időnk, mindent át tudunk tárgyalni”. Fontos változás még, hogy így a könnyűzenével egy hattagú kollégium foglalkozik. Az érem másik oldala, hogy „a forráselosztásban új fejezet kezdődik, és még mi sem tudjuk, hogy ez a könnyűzenének mennyire lesz jó” – mondta Dósa Richárd, hozzátéve, hogy bizakodó, hogy jól fog járni a könnyűzene, már csak azért is (lásd feljebb), mert ez termeli a legtöbb jogdíjat.

Bár a külön kollégium létrehozása a hivatalos elismerést jelezheti, a könnyűzenét a „nem művészeti főtematikájú állandó kollégiumok” közé sorolták. Ez sokakat bánt, a tagok ezt jelezték is, de „a dolgunk az, hogy a rendelkezésünkre álló keretet a legjobb módon használjuk föl, és nem az, hogy ’kultúrpolitikusokkal’ harcoljunk, ezért erre túl sok energiát nem fogunk tudni szánni”.

A nagy szakmai múlttal rendelkező, elismert szerzők, előadók támogatása

Az NKA-n belül immár négy kollégium foglalkozik zenével, könnyűzenével kettő, hiszen ott a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégium is (Dósa Richárd egyébként ennek is tagja). E kettő között az a munkamegosztás, hogy „a Könnyűzene Kollégiuma a nagy szakmai múlttal rendelkező, elismert szerzőket, előadókat támogatja”, míg a CSTP a kezdőket (közvetlenül vagy előzenekarként), a klubokat, a nemzetközi piacra lépést stb. Két kollégium együtt is működhet: „nem jellemzően, de van olyan koncert is, amikor mi is támogatjuk a főzenekart, az előzenekar pedig a CSTP-ből hoz támogatást. A végeredmény az lesz, hogy a közönség egy nívósabb produkciót fog látni, mert a költségvetést egy picikét meg tudtuk emelni ezekkel a támogatásokkal” – mondta Dósa Richárd.

Pont az elismert, gyakran sikeres szerzők támogatása szokta a legtöbb nyilvános vitát kiváltani. A kritikákra válaszul Dósa Richárd több szempontot is felhozott. Egyrészt azt, hogy a kiadóktól kellett sok feladatot átvennie az NKA-nak: „Régebben a lemezkiadók határozták meg, hogy mely zenekarok legyenek rivaldafényben. Volt mondjuk öt sikeres produkciójuk, és mellette huszat tudtak ezeknek a nyereségéből megtámogatni. Manapság eleve nagy kérdés, hogy van-e egyáltalán szükség lemezkiadókra; az pedig, hogy nyereséget is termeljenek, egy science fiction regény témája lehetne.” Ezt az űrt tölti be az NKA, illetve a fiatal tehetségek felkarolásával a CSTP.

Másrészt a támogatásnak köszönhetően létrejöhetnek olyan művek, amelyek enélkül nem. „Hogy a korábbi kollégium egy döntését hozzam példának: a Geszti–Dés páros megírta a Pál utcai fiúk musicalt a mi támogatásunknak is köszönhetően. Könnyen elképzelhető, hogy ha mi nem támogatjuk őket, akkor az energiáikat másra fordítják – mivel ők is pénzből élnek, és rengeteg egyéb felkérést kapnak. Viszont az a mi felelősségünk, hogy ha valakiben van egy ilyen belső indíttatás, és alkotna, ha kapna rá megfelelő időt, vagyis a munkaidejét kvázi kifizetnénk, akkor ezt igenis támogassuk.”

Harmadszor a Könnyűzene Kollégiumának kerete az üres hordozó díjak 25%-ából is származik, így „ez felelősségünk, hogy a szerzők, előadók felé valahogy ezt visszafizessük” – mondta Dósa Richárd.

A gyakran elhangzó felvetésre, amely szerint ez beavatkozás a könnyűzene piaci működésébe, ezt válaszolta: „Egy lemezkiadónál egy ember, maximum kettő szokott dönteni a zenekarok sorsáról. Ilyen szakemberekből álló, hatfős csapat, mint ez a kollégium, egyetlen lemezkiadónál sem volt soha . Mindannyian aktív szerzők, előadók vagyunk; ott ül a zeneipar összes területének képviselője: van lemezkiadós, van Artisjus bizottsági tag, van MAHASZ elnökségi tag, van EJI választmányi tag. Hatan hat külön szakterületet nagyon jól ismerünk. Van rálátásunk arra, hogy ki az, akinek a projektje jó, és ki az, aki inkább kezdő, és át kell irányítani a CSTP-be; vagy ki az, aki valami olyat akar bevállalni, amit nem lehet megvalósítani. Egy olyan komoly csapat állt össze, amiről bátran azt merem állítani, hogy az elénk került pályázatokat szakmailag tudjuk értékelni, és fölvállaljuk a döntésünket.”

A Kollégium tagjai Dósa Richárd elnökön kívül: A szakmai szervezetek által delegáltak: Póka Egon (zenész, zeneszerző, a Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakképzőiskola alapító-igazgatója), Spiegelhalter László (avagy Spigiboy DJ, zenszerző, a MAHASZ elnökségi tagja, a DJ Szövetség alelnöke); a Magyar Művészeti Akadémia által delegált személy: Zsoldos Béla (Liszt-díjas zeneművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a Magyar Jazz Szövetség alelnöke); miniszteri hatáskörben kinevezett személyek: Kisszabó Gábor (zenész, zeneszerző, kulturális menedzser, producer), Tóth Szabolcs (zenész, zeneszerző, producer, a Sugarloaf zenekar alapítója).

„Minden döntésem politikától, személyes érdektől független”

Dósa Richárd két éve dolgozik az NKA-ban. „Amikor felkértek erre a pozícióra, az nagy döntés volt, kellett rá aludnom egyet. Úgy voltam vele, hogy egyrészt ez sok energiát el fog vinni az életemből; másrészt sokan fognak haragudni rám, akik nem akkora támogatást kapnak, amekkorát szeretnének. Harmadszor a megbélyegzés tipikus esete forog fenn, akár politikailag, akár egyéb módon” – mondta a Dal+Szerzőnek. „De azt ki merem jelenteni, hogy eddig minden döntésem politikától, illetve személyes gazdasági érdektől és érzelmektől független módon hoztam meg; nem hatottak rám sem a pozitív, sem a negatív előítéleteim. Próbáltam csak szakmai szempontok alapján dönteni, és addig fogok maradni, amíg ezt tudom tartani.” Az átpolitizált kulturális életben, úgy látja, a könnyűzene „a béke szigete. Napi téma, hogy vannak a kormánypártiak és a nem kormánypártiak, és ki miért hülye; de itt messziről elkerüljük a politikát, és nem kaptunk semmilyen felső utasítást – amit sokan gondolnak, hogy biztos minket irányítanak, mi pedig csak bólogatunk. Nem, itt szigorú szakmai érvek vannak; komoly viták is vannak egyébként közöttünk, akár a népszerű művészek kontra kevésbé ismertek preferálását illetően. Ezeket mindig megvitatjuk, és végül korrekt döntések születnek.”

A politikailag legérzékenyebb területen, a Magyar Művészeti Akadémia kérdésében is kivétel a Könnyűzene Kollégiuma, hiszen nem a tagok harmadát delegálta az MMA, hanem egyet, Zsoldos Bélát, aki korábban is tagja volt a Zenei Kollégiumnak. Mint Dósa Richárd mondta: „élnek bennünk ezek az előítéletek, és megmondom őszintén, mi is tartottunk attól, hogy az MMA-ból két idősebb, komolyzenei beállítottságú embert fogunk kapni, aki a könnyűzenéhez nem annyira ért, nem is annyira szereti. Szerencsére ezek az előítéletek, mint a legtöbb esetben, megcáfolták önmagukat. Béla kiváló szakember, és ő tényleg a szíve ügyének tekinti a jazzt, és egyébként a könnyűzenét is. Igenis lehetséges az, hogy az MMA – vagy bármilyen más szervezet – jó szakembereket delegál.”

Dósa Richárd egyébként már húsz éve szervez az Animal Cannibals tagjaként a rap műfajban tehetségkutatókat; ezek közül a legismertebb az 1996-tól négy éven át rendezett Fila Rap Jam volt, „de azóta is folyamatosan csináltuk, ahogy éppen aktuálisan szponzort vagy médiatámogatót tudtunk találni.” Ezekből sokat tanultak, a szerzői jogoktól a „gépezet működéséig”. „Érdekel, hogyan működik a gépezet, mindenre kíváncsiak vagyunk. Szerintem abban –bár nem én hoztam meg ezt a döntést –, hogy én itt lehetek ebben a kollégiumban, az is szerepet játszott, hogy a menedzselést, a producerkedést és a tehetségkutatást hosszú évek óta folyamatosan csináljuk” – mondta a Dal+Szerzőnek.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

3 hozzászólás

  1. Üdv!
    Engem az érdekelne, hogy akinek még viszonylag kevés műve van (egy nagylemez és egy 8 dalos EP), de már nem kezdő, az mikor, melyikre pályázzon inkább?
    A CSTP a teljesen kezdőknek van, a többi meg a “nagyoknak”…
    Mi van a kettő között?
    Köszi!

    • Továbbítottuk a kérdést Dósa Richárdnak, aki ezt válaszolta:

      Nem a darabszám számít, hanem a minőség. Például Akkezdetphiai-nak is csak 2 albumot sikerült 20 év alatt összehozniuk, mégis a legjobb rap csapatok között tartják őket számon. A fenti esetben a pályázónak kell eldöntenie magáról, hogy hova sorolja magát. Akár mindkét helyre is pályázhat. Fontos, hogy melyik témára adja be és hogy milyen a pályázat (mit szeretne csinálni a támogatásból). Mindkét kollégium igyekszik a kiírásban egyértelművé tenni, hogy kiknek szól a pályázat. Az adott pályázati kiírás keretét is érdemes megnézni, illetve alaposan átolvasni az elejétől a végéig.
      És még egy fontos dolog: A CSTP nem csak a kezdőknek van!

  2. Köszönöm a választ!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: