Milliók hallgatják az általuk választott zenét, de nem tudják, kik ők

Sokan mondják, hogy a stream térhódításával egyre inkább a playlistek veszik át azt a funkciót, hogy új zenéket ismertessenek meg a hallgatókkal. Igaz, az ilyen kijelentésekben gyakran van több-kevesebb túlzás (főleg, amikor korábbi platformokat, például a rádiót egyszerűen “halottnak” nevezik, pedig távolról sem azok), és/vagy a stream szolgáltatók önreklámjának hatása. Hiszen a nagy szolgáltatóknál a választék majdnem ugyanaz (leszámítva az exkluzív kiadványokat), és az árak is hasonlóak (bár az akciókban van különbség) – így megpróbálják azzal megkülönböztetni magukat a többiektől, hogy milyen módon válogatnak az azonos kínálatból. További fontos ok a playlistek kiemelésére, hogy az elkötelezett zenerajongókat leszámítva a legtöbb hallgató a legtöbbször inkább arra vágyik, hogy “felszolgálják” számára a megfelelő zenéket, mintsem mindig maga keresgélje ki ezeket – pláne egy felfoghatatlan méretű, 30-40 millió dalt tartalmazó halmazból.

Mostanában a “(szinte) semmiből jött siker” típusú történetekben egyre többször szerepel, hogy egy dal a megfelelő playlistre felkerülése volt a kiindulópont. Mint arról nemrég írtunk, a Warner Music Group vezetője egyenesen arról beszélt, hogy éppen az ilyen helyzetek profi kezelése az egyik fő ok, ami miatt érdemes kiadóhoz szerződni.

Míg korábban az algoritmusok feleltek a zenék ajánlásáért (többé vagy kevésbé támaszkodva azokra az adatokra, amelyeket a hozzánk “hasonló ízlésű” felhasználóktól nyertek), addig a Beats, illetve az ebből lett Apple Music elmozdította a fókuszt az emberek (kurátorok) által összeállított playlistekre. Mára az algoritmikus, emberi és vegyes összeállítású playlistek különféle arányú keveréke jellemző a stream világára.

A Buzzfeed a kurátorok világáról szóló nagy cikke bemutatja a Spotify, az Apple Music és a Google Play Music általában névtelenül maradó alkalmazottainak munkáját. A szolgáltatók közül csak a Spotify közölt számokat az emberek által összeállított playlistek használatáról: náluk a több mint 100 millió aktív felhasználó kb. fele szokott ilyeneket hallgatni; összesítve hetente egymilliárd dalt játszanak le ilyen playlistekből. Ez hatalmas szám, bár egy másik, a cikkben idézett iparági becslés más kontextusba helyezi: eszerint a streamelt dalok kb. ötödével találkoznak a hallgatók playlisteken.

A Buzzfeed bemutatja a kurátorok világát is. Érdekes, hogy több vezető az újságírás világából jött: az Apple Musicnál dolgozó “több mint egy tucat” kurátor vezetője Scott Plagenhoef, a Pitchfork korábbi főszerkesztője; a Google “húsznál több” alkalmazottja között ott van Jessica Suarez, aki korábban a Stereogumnál és az MTV-nél volt szerkesztő. Míg az említett két szolgáltatónál szabadúszókat is megbíznak, addig a Spotify-nál egy 50 fős csapat dolgozik a playlistek összeállításán. A legtöbb playlist egyébként a Google Play Musicnál található: több tízezer, köszönhetően annak, hogy a Google felvásárolta a terület egyik úttörőjének számító startupot, a Songzát.

A cikk szerint a playlistek összeállítása a tapasztalat, a “megérzés” és persze az adatok elemzésének sajátos keveréke. Minden összeállítás egy “hipotézis” megfogalmazásával kezdődik: ez a rövid leírást és a megcélzott közönséget tartalmazza, és kiindulásképpen a legfontosabb dalokat. Amikor nyilvánossá lesz egy playlist, vagyis összejön a kívánt mennyiségű dal (a Spotify-nál ez kb. 50 szám, 3-3,5 órában: ez már komoly mennyiség, de még pont nem túl sok), akkor persze a hallgatók visszajelzései (tetszés- vagy nemtetszés-nyilvánítás, átugrás stb.) alapján még alakulhat, finomodhat: az is, hogy mik, és az is, hogy milyen sorrendben szerepelnek benne.

Google Play Music playlist

Nem véletlen, hogy a playlistek jó része nem egy-egy műfaj köré épül. Ez egyrészt a kurátorok filozófiája is, másrészt gazdasági okai vannak. Ahhoz, hogy műfajok szerint válogassunk 30 millió dalból, már kell bizonyos előzetes tudás, zenei ismeret a felhasználók részéről; viszont a “nyugtató zene délutánra” vagy “ebből nyerhetsz energiát hétfő reggel” típusú playlist-leírásokat mindenki tudja értelmezni. Míg a Spotify-nál és az Apple Musicnál az ilyenek a műfajokra (utóbbinál egyes előadókra) koncentráló playlistekkel vegyesen találhatók meg, a Google Play Music kiemelt ajánló sora csak az adott napszakhoz, és az arra jellemző tevékenységekhez, hangulatokhoz ajánl playlisteket a bulizástól a búsongásig.

Persze azért a műfajokat nem lehet teljesen leírni. A Buzzfeed egyrészt részletesen elmeséli, milyen fejtörést okozott a Google Play Musicnál, hogy egy “mindenevő zenerajongóknak” szóló playlisten a rapszámokat miért ugratták át olyan sokan. Másrészt a playlistek lejártnak hitt műfajokat hozhatnak vissza, vagy éppen alakuló trendeknek adhatnak formát, nevet és fórumot. A cikkben megszólal például Rocío Guerrero Colomo, aki a latin zenékért felelős a Spotify-nál. Az egyik meglepő dolog, ami a nevéhez fűződik, a Baila Reggaeton playlist – a harmadik legnépszerűbb a szolgáltatónál, 2,6 millió követővel. Amikor ezt létrehozta, mindenki azt hitte, hogy a reggaeton már rég lejárt, ciki – aztán kiderült, hogy miközben “mindenki azt állítja, hogy utálja”, valójában rengetegen hallgatják a reggaetont. Másfelől Colomo hosszan mesélt a Buzzfeednek egy playlistről, amin dolgozik: Hip Pop néven gyűjti össze azokat a szerinte új irányba mutató latin zenéket, amelyekre az amerikai hip hop a korábbinál jóval nagyobb hatást gyakorolt. Az Apple Music egyik kurátora szerint nekik már nem csak az a feladatuk, hogy reagáljanak arra, ami történik a zenében: már olyan fontosak a playlistek, hogy nem csak követik, hanem részben alakítják is a trendeket.

A cikkben egyébként mindkét oldalról tagadják, hogy a kiadók pénzzel egyengetnék egyes dalok útját (a payola újraéledéséről, avagy “playoláról” a Billboard közölt tavaly nagy cikket, mi is ismertettük). A stream szolgáltatók munkatársai szerint olyan viszonyban vannak a kiadókkal, mint a zenei újságírók, vagyis mindenféle promóciós anyagot kapnak, de a pénz elfogadását és más hasonló gyanús dolgokat szigorú szakmai normák zárják ki. A szolgáltatóknak ez elemi érdekük, hiszen a playlistek elfogadottsága nagyban a bizalomra épül – elsősorban a szolgáltatóval szemben, hiszen maguk a kurátorok jórészt névtelenül maradnak, pont ezért, mert “az Apple Music playlistjei” kell, hogy legyen a brand.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: