Trendek és fesztiválok – Interjú Fülöp Zoltánnal

Javában tart a hazai nyári fesztiválszezon, mi most mégis kicsit kitekintünk és összehasonlítjuk, hogyan integrálódott és milyen kihívásokkal néz szembe a hazai és a regionális fesztiválipar a nemzetközi piacon. A tájékozódásban, a trendek alakulásában segítségünkre lesz és prognosztizál Fülöp Zoltán, a VOLT és a Balaton Fesztivál társalapítója, társ-projektvezetője.

Dal+Szerző: Hogy áll az eszkimó-fóka arány az európai fesztiválpiacon? Azaz: mekkora a harc a nézőkért?
Fülöp Zoltán: Évek óta megfigyelhető az európai fesztiválpiacon a kereslet-kínálat arány felborulása, konkrétan valamennyi nyári hétvégére több tucatnyi neves, nemzetközi sztárokat invitáló fesztivál szerveződik, ami azzal jár, hogy a nemzetközi zenekarokat képviselő ügynökségek rengeteg ajánlat közül válogathatnak. Ez egy olyan árversenybe kergeti bele a fesztiválszervezőket, ami a fellépő gázsikat évről-évre ugrásszerűen, többszörösére növeli. Ez egy olyan spirál, amiből nagyon nehéz szabadulni, de a szervezők nagy része kénytelen ebbe belemenni, mert a közönségigénynek meg kell felelni. Vannak más utak, pontosabban lehet árnyalni ennek a programcentrikus koncepciónak a súlyát azzal, hogy a fesztivál megpróbál más módon, más eszközökkel izgalmassá, vonzóvá válni. Ebben nagy szerepet kaphat a rendezvény helyszíne, kulisszája, de tudatos koncepció mentén is alakítható egy-egy fesztivál image-e a zenei felhozataltól, line uptól függetlenül. A dekoráció, a látványvilág, az ezzel koherens üzenet nagyon fontos tényező a nézőkért folytatott „harcban”. Ennek egyik példája lehet a Sziget néhány évvel ezelőtt bevezetett „Island of Freedom” üzenete, koncepciója.

D+SZ: Hogy állnak ebben a versenyben a magyar fesztiválok?
FZ: Mivel a zenekarok ügynökei nem differenciálják a gázsikat annak megfelelően, hogy mit bír el az adott piac, ugyanazt a fedezetet kell előteremteni Magyarországon is a programok finanszírozására, mint a fejlettebb vásárlóerejű nyugat-európai régiókban vagy Európán kívül. Továbbra is azt látom, hogy a hazai fesztiválok jegyárszintje elmarad sok nyugat-európai fesztiválétól, annak ellenére, hogy a közönség egy része már ezt a belépőjegyárat is sokallja. Jelentős előrelépés volt ebből a szempontból a belépők ÁFA tartalmának csökkentése néhány évvel ezelőtt, de a nemzetközi versenyhátrányunk problémáját alapvetően még nem oldotta meg.

D+SZ: Csak Magyarországra jellemző, hogy egyre inkább felértékelődik a fesztiválturizmus, azaz a külföldi jegyvásárlók?
FZ: Európában jellemzően a honi piacokra épül a fesztiválipar. Természetesen kivételt képeznek ez alól az olyan klasszikus nagyhírű fesztiválok, mint a Roskilde Dániában vagy a Glastonbury.
Magyarország – és Kelet Európa egyes területei – kilógnak ebből a sorból. A régió vonzereje, egzotikumán és az elérhető szolgáltatások, szállás, vendéglátás relatíve jó ár-érték arányán túl, abban rejlik, hogy egy teljesen más szórakozási alternatívát kínál.
Nálunk nem zár be egy fesztivál, hanem a rendezvény teljes időtartama alatt 24 órában nyitva tart, rendkívül változatos és széles gasztronómiai választékkal, a zenei kínálaton túl rengeteg más kulturális tartalommal, élménnyel, izgalommal.
Itthon komplett városok épülnek fel néhány napra, amelyek teljesen más élményt kínálnak, mint azok a kétségtelenül imponáló line upot felvonultató nyugat-európai nagyfesztiválok, ahol mind az infrastruktúra, a higiéniás viszonyok, mind az átélhető fesztiválélmény szegényesebbnek mondható.

D+SZ: Mik a növekedés hajtóerői és korlátai a magyar piacon?
FZ: A növekedés hajóereje a műfaj, a „fesztiválozás” virágzása itthon, és szerte a világban. A mai fiatalok körében az számít menőnek, trendinek, ha valaki fesztiválokra jár, a nyár, de az egész év legjobban várt, ünnepi pillanata amikor elérkezik az a közel egy hét   fesztiválélmény. A korlátok között említettem már a legfontosabbat, a hazai piac teherbíró-képességét, vásárlóerejét. Azt a programkínálatot, amely a közönség szemében alapvető elvárás, egyre nehezebb finanszírozni jegyáremelés nélkül, és ez nem mindenki számára teszi elérhetővé a rendezvényeket.

D+SZ: Mennyit számítanak látogatottság tekintetében a magyar fesztiválok eddig elnyert díjai?
FZ: Mi sem gondoltuk korábban, hogy egy-egy ilyen díj milyen lökést adhat a fesztiváljaink nemzetközi ismertségének. Amikor a Balaton Sound pár évvel ezelőtt a legjobb lett Európa közepes méretű fesztiváljai között, érezhetően megugrott a jegyeladás, elsősorban a holland-belga piacon, de érezhető volt a növekedés szerte Európában. A Sziget elismertségéhez, népszerűségéhez is nagyban hozzájárult, hogy két alkalommal lett a legfajsúlyosobb kategóriában Európa legjobb fesztiválja.
Másfelől ezek a díjak abban is segítenek, hogy a nagy ügynökségek szemében is egy előkelőbb polcra kerül a fesztivál, komolyabban vesznek minket, ami azt eredményezi, hogy a fellépőkkel is könnyebben boldogulunk.

D+SZ: Milyen szempontok alapján választ fesztivált egy néző? A város nyújtotta pluszok, a fellépők, a helyszín a fontos?
FZ: Nagyon sokat számít a választásban a fesztivál helyszíne, környezete. Ebből a szempontból igazán kivételezett helyzetben vagyunk, hiszen mindhárom nagyfesztiválunk kiváló adottságokkal bír. Sopron önmagában is vonzó célpont a látogatók körében, a VOLT Fesztiválnak otthont adó kemping a Lővérek erdős területein pedig még izgalmasabbá, vadregényesebbé teszi az eseményt. A Balaton Sound egyedülálló abban, hogy közvetlen a vízparton terül el, amihez egy pazar balatoni panoráma társul, a Szigethez hasonló paraméterekkel bíró helyszínt pedig nem láttam még egyetlen fesztivál esetében sem a világon.

D+SZ: Mekkora kockázat új típusú fesztivált kieszelni és bevezetni a piacra?
FZ: Ahogy a nemzetközi és magyar példák, látványos „földbeállások”, elmaradt események mutatják, ma már jelentős kockázattal jár egy új fesztivál elindítása. Ilyen szempontból komoly versenyelőnyben vannak a fesztiváljaink, hiszen több évtized alatt fejlődtek, erősödtek, alakult ki belőlük egy ismert brand, folyamatosan formálódtak a piac, és a közönség igényei alapján.
Születésük idején, és az azt követő években nem volt akkora verseny a piacon, mint ma. Itthon a gombamód szaporodó fesztiválokat látva az az ember érzése, hogy ugyanazt a tortát próbálják tovább szeletelni a szervezők, és ebben a versenyben csak biztos alapokon álló, megfelelő gazdasági háttérrel, komoly szakmai tapasztalattal bíró, és egyértelmű és erős üzenettel, koncepcióval rendelkező fesztiválok maradnak meg hosszú távon.
Több példát sorolhatnék arra, milyen gyorsan és látványosan bukott meg egy-egy kezdeményezés azon, hogy a szervezők azt gondolták, elég néhány hangzatosabb nevet „bookolni” és a körítést megszervezni, és máris kész egy fesztivál.

D+SZ: Láttok még Európában és Magyarországon olyan célcsoportokat, akik új fogyasztóként valami új tematikával megnyerhetők?
FZ: Az európai piacban van még kiaknázható potenciál, ezt a Sziget és a Balaton Sound példája is mutatja, évről-évre nő a nemzetközi látogatók száma.
Magyarország, és főként Budapest a „buliturizmus” egyik fő célpontjává kezd válni Európában, az ebben rejlő szinergiákat érdemes kihasználni, hiszen ezek a tendenciák egymást erősíthetik.

FÜLÖP ZOLTÁN
A soproni születésű, történelem és művelődésszervező szakon végzett Fülöp Zoltán valóban kamatoztatta utóbbi szakon szerzett végzettségét is a gyakorlatban, hiszen igen fia­ta­lon, a kilencvenes évek elején a Micsoda buli! nevű helyi sorozattal került a klubéletbe, ahova négy év alatt számtalan kisebb és nagyobb magyar fellépőt mutathatott be a közönségnek. 1993-ban barátjával, Lobenwein Norberttel közösen hozta létre a VOLT Fesztivált, mely később csatlakozva a Sziget Kulturális Menedzserirodához, az elmúlt huszonhárom év alatt az ország egyik legerősebb feszti­vál­brandjévé nőtte ki magát. Az eltelt hosszú évek során számos nagy esemény és sorozat főszervezőjeként és projektvezetőjeként lett közismert, így a Szenvedélyek Napja, a Sport Szi­get, a Budapest Parádé Bónusz, a Félsziget, a Stargarden vagy a 2007-ben alapított Balaton Sound mind a nevéhez köthető.

Linkek
FESZTIVÁLIPAR EURÓPÁBAN
Európai Fesztivál Szövetség (EFA) EFFE
www.effe.eu
Central East European Talent Exchange
www.etep.nl

-AJM-
Fotó: Csudai Sándor, Mohai Balázs, Mózsi Gábor, Mudra László
(SZIGET.HU)

A cikk megjelent a Dal+Szerző magazin 2016/02. számában.



Categories: Dalszerzőkről

Tags: , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.