Az International Music Summit, ami – semmitmondó neve ellenére – az elektronikus tánczenei (EDM) ipar egyik legfontosabb éves találkozója, szeptember végén Sanghajban már a harmadik alkalommal rendezte meg Asia-Pacific nevű keágazását, amely az ázsiai és csendes-óceáni térség piacával foglalkozik. Az eseményről beszámoló Billboard összefoglalja, mivel kecsegteti az EDM ipart a régió, és az akadályokat is sorra veszi.
A legfőbb vonzerő természetesen a piac nagysága: összesen 4 milliárd emberről van szó. Ráadásul az elektronikus zenéhez kapcsolódó stigmák, vagyis hogy sokak szemében ez „drogos” zene, itt nincsenek meg – már csak azért sem, mert a kábítószereket jóval nehezebb elérni, és használóik, terjesztőik nagyon kemény büntetésre számíthatnak. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb brandeknek sem kell aggódniuk, ha egy EDM eseményt szponzorálnának. Továbbá növekszik a piac; Kínában például egy év alatt 63,8%-kal ugrott meg a hangfelvétel-kiadók bevétele (mint arról részletesen itt írtunk, ez annak köszönhető, hogy a kormány úgy döntött: elég nagyok lettek a netes cégek a tartalomelőállítók jogainak semmibevételével, eljött az ideje, hogy fizessenek).
Azonban a nehézségek is számosak. Noha a „kábítószeres” stigma nem érte még el a műfajt, a drogfogyasztással szemben legnagyobb szigorral fellépő országokban (pl. Indonézia, Malajzia) így is nagyon szigorú ellenőrzéssel kell szembenézniük a szervezőknek. Vannak helyek, ahol a korrupció jelent komoly akadályt (például egy hivatalos engedély megadásáért cserébe több száz ingyenjegyet kérnek a hatóságok), és vannak, ahol a cenzúra jelentős. Például Kínában be van tiltva a Twitter, a Facebook, a YouTube és a Soundcloud – vagyis a legtöbb olyan nagy platform, amelyeken Európában és az Egyesült Államokban a rajongókat elérik a műfaj előadói. A helyi szcénák (és egyes esetekben a klubhálózat) fejletlensége ahhoz vezet, hogy a befutott nemzetközi sztárok sem tudnak mire támaszkodni a helyi bázis felépítésénél. (Az egyik kerekasztal-beszélgetés éppen arra vállalkozott, hogy a feljövőben lévő ázsiai sztárokra hívja fel a figyelmet.)
Ezzel együtt a legnagyobb cégek mind próbálkoznak az ázsiai térhódítással. Az Ultra 2012 óta rendez fesztiválokat a régióban, 2016-ban már nyolc országban; az Electric Zoo Kínában, az Electric Daisy Carneval Indiában tervez megjelenni; és helyi cégek is több éve igyekeznek felfuttatni a fesztiváljaikat. A cikk végkicsengése az, hogy bár az alapok nem túl szilárdak, sokan a következő két-három évre várják a nagy ázsiai EDM-robbanást.
A nemzetközi sikereket elérő magyar EDM-duó, a Stadiumx is többször járt már Ázsiában. Interjúnkban Dave Martin így jellemezte a régiót: „Ott most mindenhol ez szól, meg vannak őrülve az EDM-ért, az európai DJ-kért. Sok helyen voltunk már, de Ázsia nagyon speciális, ott úgy viselkednek velünk, mintha világsztárok lennénk. Külön testőrt adnak mellénk, sötétített kocsival szállítgatnak. De ez igaz egyébként Dél-Amerikára is: misztikus dolog, ha valaki Európából jött. És ami jó Ázsiában, hogy sokat költenek a klubokban az emberek, ezáltal sok pénzt vissza tudnak forgatni a hangtechnikára, a fellépőkre, és nagyon magas színvonalon vannak üzemeltetve kint a klubok, nagy fellépőkkel, hatalmas büdzsével.”
Categories: Hírek
Leave a Reply