Ahol megoldások születhetnek Kelet-Európa zeneiparának problémáira – Budapest Showcase Hub

November 16. és 18. között rendezik meg Budapesten a Budapest Showcase Hub, röviden BuSH fesztivált, ami sok szempontból egy „rendes” showcase fesztivál, koncertekkel (27 előadó 14 országból, 4 helyszínen) és szakmai programmal – viszont egyedülálló amiatt, hogy a tágan értett kelet-európai régióra koncentrál, a Baltikumtól a Balkánig. A BuSH alapító-szevezői közül Kulcsár Andreával és Salamon Gergővel beszélgettünk arról, hogy mi a showcase célja, hogyan kívánja segíteni a régió belső piacának fejlesztését és nemzetközi felfutását; kik lesznek a szakmából a legnagyobb nevek; mik azok a problémák, amelyekkel a régió minden országa küzd. A BuSH honlapján böngészhető a konferencia- és koncertprogram, és itt lehet regisztrálni, jegyet vásárolni.

Közeg, ahol megoldások születhetnek, hálózatok keletkezhetnek

A BuSH egyszerre szól a nagyközönségnek és a szakmának; a szakmai cél is kettős: egyrészt a régión belüli együttműködést kívánja elindítani, másrészt pedig a régió megjelenését segíteni a globális piacon. Ez a két cél összefügg: a szervezők szerint az erős, együttműködő régió képes arra, hogy olyan hátteret nyújtson, amelyből aztán a nemzetközi piacon is sikeres előadók jöhetnek. Meggyőződésük, hogy – a korábbi próbálkozásokkal ellentétben – nem az egyes országokra vagy kisebb csoportokra (például a visegrádi négyekre) koncentráló, hanem az egész régióra kiterjedő megközelítés lehet eredményes; az egykori vasfüggöny mögötti országok együtt képviselhetnek olyan erőt, amely kellő súllyal meg tud jelenni a világpiacon.

Az ukrán Brunettes Shoot Blondes

 

A BuSH-nak nem az a célja, hogy azonnali megoldásokat nyújtson a problémákra, hanem hogy egy olyan fórumot, közeget hozzon létre, ahol a megoldások megszülethetnek. Remélik, hogy minden munkacsoportban, kerekasztal-beszélgetésen elindul valami, ami aztán tovább él, és rövidebb-hosszabb távon fenntartható lesz.

A szervezők szerint igen fontos az információáramlás, a hálózatosodás, és ezeknek az elindítására egy showcase a legjobb eszköz. A régióban szerzett tapasztalataik, a visszajelzések szerint komoly igény van ezekre, úgyhogy bizonyosan spontán is megindulnak folyamatok, de a szervezők rá is segítenének egy kicsit.

Így például nagy reményeket fűznek ahhoz a két munkacsoporthoz, amelyeket meghívásos alapon raktak össze. Ezek közül az egyik a régiós turné- és bookinglehetőségek témáját járja körül, a másik pedig a régió arculatát, a branding kérdéskörét – vagyis azt, hogy mik azok a közös vonások, amelyekre arculatot lehetne építeni, és ebből olyan „cool-faktort” teremteni, ami mind a régión belül, mind azon kívül segíti az előadók előrejutását. Az ugyanis nyilvánvalónak tűnik, hogy arra lesz kíváncsi a nagyvilág, akinek a zenéje egyfelől mindenhol működik, másfelől viszont van valami csak rá jellemző vonás – ám ezt nehéz meghatározni, még ha gyakran érezhető is, hogy az innen származó zenéknek van egyfajta sajátos „tónusa” (legyen az a melankólia vagy éppen az önirónia).

Ezek a munkacsoportok moderált, megoldásorientált megbeszélések lesznek, amelyekre a régió kiemelkedő szereplői mellett ezen kívüli, a témához hozzátenni képes szakembereket hívnak meg. A munkacsoportok eredményeit egy-egy kerekasztal-beszélgetésen mutatják be; valamint több más témában is lesznek ilyenek, szintén régiós és azon kívüli szaktekintélyekel.

Szintén a hálózatosodást erősíti majd a delegáltak adatbázisa, ahol a regisztráltak megnézhetik, hogy ki jön a BuSH-ra, és felvehetik egymással a kapcsolatot; ez egy éven keresztül él a regisztráció után. A szervezők arra bíztatják a magyar iparági szereplőket, hogy regisztráljanak, és már a fesztivál előtt keressék meg, hogy kivel szeretnének találkozni, és írjanak is nekik, hogy aztán a személyes találkozó minél gyümölcsözőbb lehessen.

A szlovén Koala Voice

Lelkes szakmai résztvevők 15 országból

 

A szakmai programban előadóként vagy más feladatkörben kb. 45-50 fő vesz részt. A nagyágyúk közé tartozik többek között két nagy független kiadószövetség küldötte. Tony Duckworth a [PIAS] 2015-ben indult lengyel és kelet-európai ágának vezetője (itt olvasható írása arról, hogy miért kellene a zeneiparnak odafigyelnie a régióra). Simon Wheeler a legfontosabb függetlenek közül többet (XL, Matador, 4AD, Rough Trade, Young Turks) tömörítő Beggars Group digitális és új üzleti vezetője, számos iparági szervezet vezetőségének tagja. Mindketten tartanak előadást, és koncerteket is terveznek nézni. Eljön az Eurosonic és a Tallin Music Week showcase-ek egy-egy alapítója; Dirk Edingloh a német Electronic Beatstől, Matias Lort a YouTube-tól (ő partner menedzser az EMEA régióban); Wesley A’Harrah a zeneipari kutatásokkal, promócióval foglalkozó Music Ally ügynökségtől (az egyik legjobb zeneipari lapot is ők működtetik).

Az előadókon kívül rengeteg klubvezető és fesztiválszervező érkezik majd; köztük különösen sokan képviselik Lengyelországot, Romániát, Szlovákiát és Csehországot, valamint a Baltikum országait. Több szakmai blogger, szakújságíró is érkezik. A zenekarokkal, menedzsmentekkel együtt 250-300 külföldről érkező résztvevőre számítanak a szervezők.

A BuSH-t nagy lelkesedéssel fogadják a szakmában, pedig rengeteg a showcase szerte Európában. Kulcsár Andrea szerint két dolog emeli ki a rendezvényüket a többi közül. Egyrészt Budapest nagyon vonzó célpont, és a régió iránt is megvan az érdeklődés. Másrészt a fellépők kiválasztásának módszere sokak figyelmét felkeltette, és nagyon jó visszhangja volt (még az is lehet, hogy máshol is átveszik). Minden országból 10-15 embert kértek meg, hogy jelöljön 5-5, szerinte bemutatásra érdemes zenekart; majd a kiválasztottakat más országbeli jelölők értékelték. A vártnál többen nagyon lelkesen részt vettek ebben a több lépcsős folyamatban. Így állt össze a 27 fellépő névsora.

A szerb Stray Dogg

Hosszú távú tervek

Akármilyen sűrűnek is látszik a BuSH, ez csak „pilot év”: „rengeteg dolgot belepakoltunk, de sok minden még így sem fért bele” – mondta Salamon Gergő. A következő három évre konkrét terveik vannak, hogy mit szeretnének csinálni; koncepcionálisan még tovább néznek. Egyrészt a részt vevő országok számát bővíteni, hogy a tágan értett régióból, vagyis „a Baltikumtól a Balkánig” minden ország képviseltesse magát. (Most sem kevés: 14 ország lesz jelen.) Másrészt az a cél, hogy a BuSH legyen a kiindulópontja a régiót érintő átfogó kezdeményezéseknek. Nagy hangsúly kívánnak fektetni az innovációra, legyen az akár olyan, ami több kreatív iparág összefogásából jön létre.

Nem az a lényeg, hogy rögtön kész megoldások szülessenek, hanem hogy elkezdjük az építkezést, és lépésről lépésre eljussunk oda, hogy a következő generációnak már nagyobb lehetőségei legyenek, és olyan hozzáállásuk, hogy ezeket ki is tudják használni – mondták a BuSH szervezői. A cél tehát nem közvetlenül egy világsztár kinevelése, hanem az, hogy olyan színtér épüljön fel, amely aztán akár világsztárt is tudna adni, és persze azoknak is kedvező, akiknek ez nem jön össze.

Mindenki hasonló problémákkal küzd

 

A BuSH fő szervezője az Eastaste ügynökség (ennek alapítója, kreatív igazgatója Salamon Gergő), ami a régiós zenék jogainak értékesítésével foglalkozik. Emiatt többször végigjárták már az ide tartozó országokat. Azt tapasztalták, hogy „mindenki azért küzd, hogy kijusson a saját piacáról” – mondta Salamon Gergő. A nagy belső piaccal bíró Lengyelországban, illetve a jól együttműködő balti országokban ezt nem olyan égető, de szintén meglévő kérdés. A kisebb piacokon kiélezettebb a probléma, hiszen itt a zenekarok saját hazájukban csak keveset tudnak fellépni, nem tudnak komoly turnékat csinálni. A „nagy álom” persze a betörés az angolszász világba, de közben gyakran elfelejtjük, hogy potenciális piac lehetne a régió többi országa is. Volt is erre példa: a KGST idejében a „keleti blokk” országai között elég jó volt a zenei együttműködés, egyes magyar zenekarok például tízezrek előtt léptek fel Lengyelországban.

Kulcsár Andrea korábban, a Gödör programszervezőjeként azt tapasztalta, hogy amikor különféle csereprogramok keretében nagyon jó zenekarok érkeztek a régióból, ezekre sokszor nem figyelt a magyar közönség; azonban néha csak egy kis támogatás is már elég volt ahhoz, hogy rájuk kapjanak. Azt remélik, hogy a BuSH ezt a támogatást tudja majd megadni a fellépőinek. Kulcsár Andrea tavaly a Womexen is dolgozott, ami szintén nagy lökést adott annak, hogy belevágtak egy showcase szervezésébe.

A bolgár Dena

Nemcsak az előadókra igaz, hogy sokszor nem vesszük észre, hogy milyen értékes produktumok vannak a közelünkben, hanem a régió zeneiparát is túl kevéssé ismerjük. Nem sokan tudják például, hogy a magyar piac sok szempontból fejlettnek számít a régióban. Nagyon erős fesztiválország vagyunk, nemcsak a nemzetközi hírű Sziget miatt: ritkaság, hogy egész nyáron minden hétre jut egy-egy fesztivál, és ez nemcsak a közönségnek, hanem a zenekaroknak is fontos lehetőség, amire a magyarok mellett már a régiós előadók is kezdenek felfigyelni. A BuSH szervezőinek tapasztalatai szerint a jogkezelésben is erős Magyarország. A magyar közönséget úgy jellemezték: nagyon hálás – pontosabban kritikus, de ha valamibe beleszeret, akkor azt nagyon tudja tolni.

Az utóbbi években több országban is kedvező változások indultak meg. Nálunk többek között a Cseh Tamás Program katalizálta ezt. Ettől függetlenül is komolyan átalakult a zenei élet: megszűnőben van a korábbi éles szétválás a kereskedelmi rádiós előadók és a klubokban, fesztiválokon játszó élőzenészek között, és egészségesebb struktúra kezd kialakulni Salamon Gergő szerint. A régió más országaiban is pozitív változásokat tapasztaltak; mindenhol élő a könnyűzene szcéna, másfelől viszont még nincs meg mögötte a teljesen kiépült, intézményesült iparági háttér.

Komoly, több országra is jellemző probléma még a megfelelő képzés hiánya. „A zeneipar akármelyik részét nézzük, nagyon nehéz a régióban megtalálni azokat a fórumokat, ahol az ember tanulhat; a külföldi oktatásért pedig horribilis összegeket kell fizetni” – mondta Kulcsár Andrea. Ezt sok helyen érzik, vannak is kezdeményezések (például Magyarországon is), de teljes körű képzés még nincs. Nemzetközi színvonalú, illetve a nemzetközi színtéren tapasztalt szakemberek vannak ugyan – bár nem elegendően, nem a „kritikus mennyiségben” –, de nincs elég lehetőség arra, hogy átadják a tudásukat. A BuSH nemcsak a workshopokkal, előadásokkal kíván segíteni ezen, hanem az oktatás területén is segítené a hálózatosodást; akár a régión belül átjárható képzésekben is lehetne gondolkodni hosszú távon, mondták a szervezők.

A Budapest Showcase Hub november 16. és 18. között lesz. A koncerteket a G3-ban, GMK-ban és a Kuplungban tartják, vagyis bejárható területen; a nyitóest az A38-on lesz. A szakmai programok helyszíne a Tesla. Részletes program a honlapon; érdemes figyelni a BuSH Facebook-profilját is, ahová folyamatosan kerülnek fel új információk.

 



Kategóriák:Hírek, Interjú

Címkék:, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: