Sok év óta először érdeklődnek a befektetők a zeneipar iránt

A jelenlegi (főként amerikai) hangfelvételipar helyzetéről írt elemzést a Billboard (egy évente publikált jelentés apropóján), és ebben több érdekes felvetés is szerepelt. A kiindulópont jól ismert blogunk olvasói számára: a streamnek köszönhetően végre megindult a kiadók bevételeinek növekedése.

Az iparágban uralkodó általános (óvatos) optimizmus is ismerős lehet. Az már érdekesebb, hogy ez kifelé is egyre jobban látszik: „befektetési társaságok keresnek, hogy érdeklődjenek, milyen lehetőségek vannak a zeneiparban” – mondta a Billboardnak egy szórakoztatóipari ügyvéd. „Ilyesmi hat-nyolc éve nem fordult elő.”

Az iparágban úgy látják, hogy a stream növekedése a belátható jövőben folytatódni fog. A kérdés az, hogy hol van az elérhető felső határ, főleg a jóval jövedelmezőbb előfizetők számában. Ha azt nézzük, hogy az Egyesült Államokban 100 millióan fizetnek elő kábeltévére, a Netflixnek pedig 47 millió felhasználója van, akkor az ötvenmilliós bázis nem is tűnik lehetetlennek. „Nem az a kérdés, hogy elérjük-e ezt, hanem az, hogy mikor” – mondta erről egy elemző. Az utóbbi egy évben 42 millió amerikai töltött le legálisan zenét, fejenként átlagosan évi 50-60 dollárt költve erre. Ha ennél több előfizető lesz, akkor ráadásul ennek akár dupláját is elköltik zenére (a havi 10 dollár egy éven át ugyebár 120), akkor látszik, hogy a bevételek komoly növekedését lehet remélni.

Viszonylag ritkán esik szó arról, amit a Billboard kiemel: hogy a stream piacon van tényleges verseny, szemben a letöltésekkel – ebből csak azt az aspektust szokták hangsúlyozni, hogy a stream szolgáltatók között „öldöklő” verseny folyik. Lehet, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy csak 4-5 szolgáltatás marad talpon – mint az a Universal Music Group digitális stratégiáért felelős vezetője, Michael Nash jósolja -, de ez még mindig jobb, mint az Apple / iTunes majdnem teljes egyeduralma volt a letöltésekben. (Amúgy Kitzinger Dávid, az Artisjus online licensing vezetője a Recorder „jövőnéző” sorozatában megjelent cikkében arról ír, hogy szerinte csak két szolgáltató marad talpon.)

A verseny pedig innovációs kényszert szül. Nash szerint két fronton várható ez leginkább: a legfelső kategóriában (például a magasabb előfizetésért jobb hangminőséget kínáló szolgáltatások), és a legalsóban – vagyis az olcsóbb, de korlátozott opciókban. Utóbbit egyébként már évek óta sürgetik az elemzők, gyakran a kiadók rugalmatlanságát okolva azért, hogy nem születtek életképes alternatívák a 10 dollárért ugyanazt harmincvalahány milliós katalógust kínáló szolgáltatásokkal szemben.

A kiadóknak persze másként kell viselkedniük a streamre épülő piacon: az egyszeri, a slágerek által generált nagy eladási bevétel helyett egy időszakra lebontva alacsonyabb, de hosszabb távú jövedelmet hoz egy-egy, a hallgatók által visszatérően hallgatott felvétel. Emellett arra is vigyázniuk kell, hogy ne jöhessen létre az Apple-éhez hasonló monopólium ebben a szektorban; és hogy a szolgáltatók ne erősödjenek meg annyira, hogy átvegyék a kiadók szerepét (mint a Frank Ocean-lemez esetén az Apple tette).

Persze nem minden szempontból rózsás a helyzet: közismert, hogy a Spotify még mindig veszteséges, a Deezer lemondott arról, hogy tőzsdére menjen stb. – és ha a tech cégek nem lesznek előbb-utóbb nyereségesek, annak a zeneipar is kárát láthatja. Összességében azonban pozitív a cikkből kirajzolódó kép. „Nagyon kevés az olyan iparág, amely túl tudna élni egy 50%-os bevételcsökkenést. Nekünk ez sikerülhet” – mondja Michael Nash.



Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .