A stream, ezen belül a playlistek előretörése megváltoztatta azt, ahogyan az emberek zenét hallgatnak – következésképpen azt is, ahogyan a zeneipar működik. A One Direction menedzsere, Will Bloomfield szerint ma elsősorban egyes dalok befuttatására koncentrálnak a kiadók, menedzsmentek – ám közben maguknak az előadóknak a befuttatása „a legnagyobb kihívás” a stream dominálta világban. A korábbi két-három évről ennek ideje öt-hat évre nőtt (miközben sokan mondják, például Virginie Berger lapunknak, hogy a kiadók egyre kevesebb időt és pénzt tudnak vagy akarnak a befuttatásra szánni).
Bloomfield szerint nagyobb a változás a letöltések és a stream kora között, mint ami a fizikai-digitális átállásnál volt. Korábban „a művészek alkotásait az ő ökoszisztémájukban fogyasztották”, ami azt jelenti, hogy az előadó lemezét, kislemezét tették fel – vagy az iTuneson „legalább az előadó oldalán járt a vásárló”. Ma viszont az „ökoszisztéma”, vagyis a környezet, ahol találkozik a fogyasztó a dallal, a playlist, és a nagy kérdés, hogy hogyan fog innen az előadóhoz továbblépni, más dalait meghallgatni, követni, aztán majd a koncertjére elmenni vagy vásárolni tőle valamit stb. Ez az, ami tovább tart, ha egyáltalán sikerül. (Arról, hogy milyen fontosak a hallgatók számára a playlistek, itt közöltünk adatokat.)
Bár más kontextusban, de nagyjából erről a problémáról beszélt a Budapest Showcase Hubon Simon Wheeler, a Beggars digitális vezetője is. Mint beszámolónkban írtuk, ő azt mondta, hogy akkor lehet egy dal befutattásával egyben a hosszú távú építkezést is megkezdeni, ha már készen áll a történet, ami megfogja és visszatérésre készteti a hallgatókat. Nemrég a Kobalt digitális terjesztő blogján szintén arról lehetett olvasni, hogy a kiadók egyre inkább úgy beszélnek magukról, mint akiknek a „történetmesélés” a fő feladatuk.
A témához kapcsolódik egy vitacikk, ami elég nagy figyelmet kapott a napokban: a zenei marketinggel foglalkozó Motive Unknown vezetője, Tom Packer a Spotify két újítását elemezte. Mostantól egy előadóra rákeresve egyrészt látható, hogy mely playlisteken szerepelnek a számai, másrészt a legnépszerűbbeknél egy This is: elnevezésű playlistet is találunk, amelyet a Spotify (algoritmusa) rak össze az előadó gyors megismerése céljából.
Mindez akár jó is lehetne – ám a Spotify e belső playlistjei jóval előkelőbb helyre kerültek a találati listákban, mint mondjuk az előadó számai, netán albumai, illetve az általa összeállított playlistek (ez főleg a mobilon probléma, ahol egyszerre kevesebb találat látható, mint a webalapú lejátszón). Mint Tom Packer írja, a stream szolgáltató egyre inkább a maga playlistjeire akarja terelni a hallgatókat az előadó aloldalai vagy tartalmai helyett (legyenek azok akár az általa összerakott playlistek). Még azokat is, akik direkt az előadóra kerestek rá, vagyis a lehető legközelebb állnak ahhoz, hogy tényleg őt hallgassák – ám „elég egyetlen kattintás, és máris egy olyan playlistnél találják magukat, ahol az előadó egy száma egy az ötven között”. „Valami nagyon nem jó itt. Ez nem egy művészközpontú platform; a Spotify inkább arra törekszik, hogy ő legyen a legfőbb kapuőr a zenész és a rajongó között, ami senkinek sem jó” – írja Packer.
Közben pedig a Spotify egyik vezetője arról beszélt, hogy a legnépszerűbb playlistjeik már olyan brandek, amelyeket „a Spotify határain kívülre” akarnak vinni, bár azt nem árulhatja el, hogy ez mit jelent.
A Spotify új, eddigi legnagyobb kampánya nagy sikert aratott
Categories: Hírek
Leave a Reply