Még mindig a kiadók fektetnek a leginkább a zenébe az IFPI jelentése szerint

“A zene nem csak egyszerűen megtörténik” – kezdődik az IFPI Befektetés a zenébe című, innen letölthető jelentése. A zenébe be kell fektetni, hogy létrejöjjön és eljusson a hallgatókhoz, és ezt még mindig leginkább a kiadók teszik meg – ez a lényegi üzenet; mint ahogy a 2014-ben kiadott, 2013-as adatokat összegző jelentésé is ez volt – sőt, az adatok túlnyomó része nem is változott két év alatt. Az IFPI, vagyis a hangfelvétel-kiadók nemzetközi szervezetének előző jelentését itt ismertettük részletesen.

Változatlan maradt az, hogy a kiadók a bevételeik 27%-át költik A&R-ra és marketingre; ha ez utóbbit kivesszük, az új előadók felkutatása és fejlesztése a bevételek 16,9%-át viszi el. (Ezt ismét más iparágak kutatás-fejlesztésével hasonlítják össze, bemutatva, hogy még a gyógyszeripar és biotechnológia 14,4%-ánál is magasabb az arány.) A kiadók bevételeinek enyhe emelkedése azt jelenti, hogy a 2013-as 4,3 milliárd dolláros A&R és marketing befektetés 2015-ben 4,5 milliárdra (1330 milliárd forintra) nőtt. Változatlan az az adat is, hogy egy új előadó befuttatása 0,5-2 millió dolláros befektetést igényel, amiben benne van az előlegtől a turnétámogatásig minden; a legnagyobb tétel továbbra is promóció.

A befektetés nem csak jelentős, hanem kockázatos is. A jelentés a korábbitól kissé eltérő becslést közöl: “egyes kiadók szerint a kereskedelmileg sikeres és a befektetést vissza nem hozó előadók aránya 1 a 4-hez; mások szerint az esélyek az 1:10-nél is alacsonyabbak. Ez olyan kockázat, amit kizárólag a kiadók állnak.” Ezzel együtt igen magas a szerződtetett előadók száma is: az IFPI becslése szerint a kiadóknál lévő “több tízezer” művész kb. egyötöde új, vagyis az utóbbi egy évben írt alá a kiadójához. (Érdekes viszont, hogy most nem közölnek olyan adatot, ami az előző jelentésben még szerepelt: egy kutatás szerint a szerződés nélküli brit zenészek 70%-a szeretne kiadóhoz kerülni.)

A jelentés új elemként, bár adatok nélkül ír arról, hogy a kiadók nemcsak az előadók karrierjébe fektetnek, hanem a “digitális piac fejlesztésébe” is. Közismert, hogy sok kritika éri azt a gyakorlatot, hogy új szolgáltatásoktól a major kiadók a katalógus jogosításáért cserébe többek között tulajdonrészt is kérnek rendszeresen (sokak szerint ez egyrészt azért gond, mert nem tudni, hogy ha ebből bevétel keletkezik, például tőzsdére megy a Spotify, akkor abból a zenészek hogyan részesednek, ha egyáltalán; másrészt mert a major kiadók itt visszaélnek erőfölényükkel). Az IFPI feltehetően itt ennek a vitatott eljárásnak kíván pozitív színezetet adni, piacfejlesztésként bemutatni. Továbbá kiemeli, hogy a kiadók befektetnek a menedzsmentek számára hasznos, a digitális világban keletkező temérdek adatot áttekinthető módon összefoglaló ún. portálok kifejlesztésébe is.

Míg az előző jelentés fókusza az A&R volt, most a marketing szerepéről van néhány korábban nem közölt adat. Egy globális marketingkampány, amelyben számos helyi, az adott piacra specializálódó partner is szerepel, akár 1500 főt is foglalkoztathat – igaz, ez a szám az egyik legnagyobb sztár, Justin Bieber legutóbbi lemezének kampányából jön. A stream térnyerésével ugyebár időben jobban eloszlanak az egy-egy felvételhez kapcsolódó bevételek. Az IFPI szerint kb. egyharmadával nőtt az az idő, ami alatt megtérül egy befektetés (a fizikai eladások ill. a letöltések uralta korhoz képest). Ennek az a következménye, hogy a kampányokat is hosszabb ideig kell folytatni.

A másik oldalon egyre fontosabbak a brandekkel kialakított partneri viszonyok. “Egy kiadó egyszerre akár 200 különböző branddel is állhat hosszú távú partneri kapcsolatban”, összesítve minden művésze összes szerződését. Az ebből származó bevételek egy művész jövedelmének akár 90%-át is kitehetik (ez egy maximum adat, átlagot nem közölnek).

A Music Ally elemzésében azt írja, hogy a jelentés nyilvánvalóan a régóta zajló “szükség van-e egyáltalán kiadókra a mai világban?” vitában igyekszik hatásos érvekkel előállni. A lap emlékeztet arra, hogy azért nem kizárólag a kiadók fektetnek a zenébe; igaz, ezt a jelentés sem állítja, csak azt, hogy “a zenei szektor egyetlen másik szegmense sem fektet a művészekbe akár csak megközelítő mértékben sem.”

A legnagyobb figyelem az időről időre egyes kiadványokba fektető stream szolgáltatókat övezi (például most jelentették be a Spotify Singles nevű sorozatot, amelyben neves művészek vesznek fel egy saját számot és egy feldolgozást a Spotify stúdiójában). Ez azonban messze nem éri el azt a szintet, amit mondjuk a sorozatok világában a Netflix és az Amazon saját gyártású műsorai. Ugyanakkor egy-egy előadó karrierjének kezdeti időszakában egyre inkább a menedzserek és a zeneműkiadók fektetnek be pénzt – írja a Music Ally; jellemzően hamarabb, mint ahogy az előadók kiadót keresnének. (Utóbbiak ugyanis egyre jellemzőbben már növekedő, rajongótáborral rendelkező előadókat szerződtetnek.) Nem szabad elfeledkezni a közösségi finanszírozásról és a brandek befektetéseiről sem (utóbbiról lásd a BuSH konferenciáról szóló összefoglalónkat). Ezeknek a mértékéről nincsenek összefoglaló adataink. A cikk azt is hozzáteszi, hogy a kiadók általában ezeknél nem versenytársai a befektetőknek, inkább együttműködő partnerek.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: