A popzenei lemezkészítés végleg kiszökött a hagyományos stúdiókból. Azt szokás gondolni, hogy elég egy számítógép és pár alapvető eszköz, hogy bárki nekiláthasson a következő világslágernek. Szintén elterjedt nézet, hogy az internetnek hála, a bemutatkozás és terjesztés is végtelenül leegyszerűsödött, így minden tehetséges alkotó számára nyitva áll a Nagy Siker Aranykapuja. A valóságban persze mindez korántsem ennyire mesésen egyszerű. Kísérletezésről, trendkövetésről és a magyar popzene divathullámáról beszélgettünk Lotfi Begi producerrel.
Dal+Szerző: Hová helyezed el magad egy képzeletbeli zenész-producer skálán?
Lotfi Begi: Egyértelműen producer vagyok. Játszom hangszeren, tizenkét évig trombitáltam, de ezt a gyakorlati tudást most épp nem használom. A munkám legnagyobb részét számítógépen végzem. És tudom, hogy a hangszeres zenészek egy része nem is veszi jó néven, ha olyan valaki hívja magát zenésznek, aki nem hangszerrel dolgozik (nevet). De ez a matricaragasztgatás eleve értelmetlen. Zenével dolgozunk mindannyian.
D+SZ: Természetesnek gondolnánk, hogy egy produkció legalább nyomokban producert is tartalmaz. Mennyire evidens ez a gyakorlatban?
L.B.: Szerencsére egyre többeknek az. Ők azok, akik a producerben a siker lehetőségét látják. Amikor négy évvel ezelőtt a zenekarom mellett elkezdtem remixeket csinálni, amik végül a maguk piacán sikeresek lettek, nemsokára megkerestek olyan zenészek is, akik korábban nem is gondoltak producerre.
D+SZ: És el is fogadják, amit csinálsz? Ez elvben nélkülözhetetlen feltétel volna.
L.B.: Az egyik legelső felkérésem során Rúzsa Magdi egyik dalával dolgoztam, a Szerelemmel. Elég komolyan bele is nyúltam: egy teljes énekelt részt kivettem és tettem a helyére egy teljesen új motívumot. Miközben végig rettegtem tőle, hogy vajon mit fog hozzá szólni Magdi, vagy pláne Madi (Madarász Gábor, zeneszerző) (nevet). De végül, hál’ istennek, jól jött ki a dolog, és valahol ez hozta meg a sikert a dalnak, hogy egy másik szemszögből, más megközelítéssel nyúltam hozzá. Általánosságban is inkább azt látom, hogy a szerzők és az előadók egyre jobban elfogadják azt a helyzetet, hogy a produceri munka önálló feladatkör. Persze kellenek a csapatba a dalszerzők, a zenészek, a hangszerelők és mindenki más is. Nem is nagyon hiszek abban, hogy mindezt a sok feladatot egyetlen ember el tudná látni. Bár sokan állítják, hogy képesek rá (nevet).. De ezek mind külön szakmák. Nem várható el, és nem is kell tudni egy dalszerzőnek azt, hogy hogyan érje el, hogy a felvétel divatosan, az aktuális közönségízlésnek megfelelően szólaljon meg. Az elektronikus popzenében viszont alapkövetelmény, hogy legyen egy ember a csapatban, aki ezt naprakészen tudja, és meg is valósítja.
„A magyar dalszöveg az, amire mostanában a közönség különösen fogékony” – Lotfi Begi, producer (fotó: Nagyillés Szilárd / Dal+Szerző)
D+SZ: Ez a fajta naprakészség kötelező trendkövetést jelent, vagy nyílik mód fújni egy kis passzátszelet?
L.B.: A trendkövetés valamennyire szükségszerű. Nagyon sokan keresnek meg azzal, hogy rádióképes dalt várnak tőlem. Ennek eleve hangzásbeli feltétele az, hogy a dal a rádióban, vagy egy playlistben két aktuális külföldi sláger között megszólalva is megállja a helyét. Ez az alap. Ezt nagyon sokféleképpen el lehet érni, és pont az a feladat, hogy az előadó és a dal karakteréhez illeszkedő megoldást találjunk. És akkor máris jöhet a passzátszél (nevet)..
D+SZ: A számítógépes bíbelődés a maga szinte végtelen eszközrendszerével rengeteg kísérletezésre ad lehetőséget. Vevők erre az előadók?
L.B.: Valamennyire mindannyian szeretünk bevált receptekből főzni, de sokszor a kísérletezés, az addig ismeretlen megközelítés hoz eredményt. Kísérletező ötlet volt, hogy egy rockzenekar dalát ráültettem egy deep house-alapra, mégis óriásit ütött. Kísérletezés volt az is, hogy Mező Misivel csinálunk egy, az ő világától homlokegyenest eltérő dalt. Ugyanakkor a mainstream popzenében világmegváltó kísérletezésbe kezdeni kockázatos. Persze más, amikor ezt egy befutott amerikai producer, mondjuk Diplo csinálja. Az a fajta mainstream trendállítás a mellé tett promócióval és a nagy rajongótáborral már nagyot tud szólni, hamar elterjed. És akkor persze már mások meg merik csinálni ugyanazt, és elindulnak az új utakon. Az igazi, merész kísérletezés ebben a műfajban is az undergroundban zajlik, de a mainstremben is vannak meghatározó figurák, akik egészen megdöbbentő módon meg tudnak újulni, és alapvető trendeket indítanak el. Közben persze érvényesül a zenei divat szokásos ciklikus ismétlődése is, most például ahogy látom, az elektronikus tánczenében mindenki a kilencvenes évekhez nyúl vissza.
D+SZ.: Hol fogyasztja a közönség a mainsteam tánczenét? Leszámítva persze azokat az eseteket, amikor klubban táncol rá.
L.B.: Ez nagyon erősen eltolódott az internet irányába. Az otthoni rádióhallgatás ilyen értelemben már rég megszűnt, a közönség pedig fiatal és nincs autója, hogy ott hallgasson rádiót. Van viszont okostelefonja és számítógépe, az interneten pedig ott van a végtelen sok zene. Nyilván előny és ad egyfajta presztízst is, ha a rádió is játssza az ember dalait, de nagyon sok olyan előadó van, aki jól elvan enélkül, és rengeteg követőt, feliratkozót gyűjtött és ér el a dalaival. Az internet elhozta azt is, hogy a magyar hallgatók, de különösen a fiatalok, teljesen képben vannak a nemzetközi zenei divatokkal kapcsolatban, és egyre többeknek nagyon sokszínű az ízlésük.
D+SZ.: Tetten érhető valami olyan trend, amire a magyar közönség mostanában különösen fogékony?
L.B.: A magyar dalszöveg!
D+Sz.: Nocsak!
L.B.: Pedig tényleg. Nem olyan sok idővel ezelőtt bizonyos értelemben ciki volt magyarul énekelni, az angol szöveg sokkal menőbb volt. Mindenki próbált a külföldre hasonlítani, ezért aztán angol dalokkal állt elő. Mostanra ez nagyon megváltozott, hála az olyan zenekaroknak, mint például a Punnany Massif vagy a Wellhello. Most nagy divat magyarul énekelni, és persze a fiatalok körében menő magyar dalokat hallgatni. Nem csoda, mert hangzásukban a zenék végső soron ugyanúgy hangzanak, mint a külföldi dalok. De más pusztán ésszel tudni, hogy miről szól az angol szöveg, és megint más átélni egy dal magyar szövegét. A magyar szöveg a szívnek szól, és talán emiatt van, hogy manapság a szöveg az, ami igazából betalál.
D+SZ.: Mindezt örömmel hallom, de azonnal adódik az ellenérv, hogy a magyar szöveg bezárja az országba a dalt. Mi lesz a külföldre menéssel? A világpiac csak egy kattintásnyira van.
L.B.: Eredetileg a Compact Discót is úgymond a világpiacra csináltuk meg. De nem a nyelv volt az igazi akadály. Mert hiába játszotta a BBC rotációban a dalunkat, hiába pörgették neves DJ-k a lemezeinket, egy dal nem csinál nyarat. Kőkemény jelenlét kell, komoly menedzsment az ember háta mögé. Kell befektetett tőke, ami életben tartja addig a prudukciót, míg üzletileg lábra nem tud állni. Ott kell lenni a médiában, kapcsolatrendszert kell építeni. Valójában el kell indítani egy külföldi minivállalkozást, ami egyáltalán nem egyszerű feladat, és teljes odafigyelést kíván. Az persze mindig benne van a pakliban, hogy szerencséd lesz, és épp a te dalodat kapják fel az emberek az interneten annyira, hogy végül nemzetközi siker is lesz belőle. Nyilván magyar nyelvű dalokkal ez nagyon-nagyon valószínűtlen (nevet).. Ezzel együtt van olyan angol nyelvű dalom, ami hét és fél milliónál jár a Spotify-on, de egy dal önmagában nem tudja áttörni azt a határvonalat, ami mondjuk a rendszeres külföldi fellépésekhez szükséges. Azok a magyar DJ-k és producerek, akik tartósan sikeresek külföldön, úgy tudták elérni ezt, hogy arra a piacra koncentrálnak, azt a világot építették fel. De ez döntés kérdése, mert egy fenékkel két lovat megülni szerintem lehetetlen.
D+SZ: Te a hazai lovat választottad?
L.B.: Igen, a munka és a család most ideköt. Persze néha ott motoszkál bennem a gondolat, hogy rá kéne hajtani a külföldre, úgyhogy erről azért véglegesen még nem mondok le. De itthon nagyon izgalmas felkéréseket kapok, amiken öröm dolgozni, és pont a magyar szövegű dalok sikeressége miatt ez most nekem nagyon jó irány.
D+SZ: Mennyire globalizálták a magyar zenék megszólalását a nemzetközi divatok? Egykor volt egyfajta „közép-európai” sound, ami egyedi hangulatot kölcsönzött a daloknak, még akkor is, ha azok épp valami nagy divatot próbáltak követni.
L.B.: Most ez szerintem már nincs, és talán nem is baj. Az a sound és hangulat szerintem inkább a korlátozott lehetőségeket, a kevésbé korszerű eszközöket tükrözte. Ma én ugyanolyan minőségű hangminta-csomagokkal dolgozhatok, mint bármelyik másik producer Londonban vagy Berlinben. Ugyanolyan a laptopom is. A kész anyagomat pedig én is odaküldhetem utómunkára, masteringre a világon, ahová csak akarom. Ennek azért a pénztárca valamelyest határt szab, de takarékosan is lehet világszínvonalú szolgáltatást kapni. Úgyhogy én nem sajnálom, hogy az a régi közép-európai sound eltűnt. Ha viszont megfordítjuk a kérdést, akkor azért számomra van jellegzetesen magyar hangulatú elektronikus zene, és az a Žagar. Róluk mindig a régi magyar filmek zenéi jutnak az eszembe, szerintem nekik sikerült abból a hangulatból valami fontosat átültetni a hangzásukba. Ez akár lehetne is maga a „magyar sound”, de manapság inkább az jellemző, hogy a nemzetközi divatokat fordítjuk le magyarra.
interjú: Hegyi Gyöegy
fotó: Nagyillés Szilárd (dal+szerző)
LOTFI BEGI
Lotfi Begi 1982-ben született Teheránban, gyerekként költözött családjával Magyarországra. Első ízben 16 évesen próbálta ki magát dj-ként, 18 évesen már saját elektronikuszenei-műsort készített a gödöllői rádióban, első nemzetközi sikereit pedig Némethy Gábor dj-vel közös Collins & Benham nevű duójával érte el. A klubozásba 2008-ban fáradt bele, ekkor alapította meg Walkó Csaba énekessel és Pál Gábor billentyűssel közösen a máig aktív és népszerű Compact Discót.
A slágeres, angol nyelvű elektropopot játszó zenekar azóta négy nagylemezt jelentetett meg, 2011-ben Fonogram mellé megnyerte az MTV Europe Music Awards regionális díját is, 2012-ben pedig a Bakuban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon képviselhette Magyarországot. Lotfi Begi a zenekar mellett producerként, dalszerzőként és remixerként is rendkívül foglalkoztatott, olyan magyar zenekarokkal és előadókkal dolgozott már együtt, mint Rúzsa Magdi, Ivan & The Parazol, Margaret Island, ByeAlex, Ákos, Zséda, Mező Misi, Hooligans, Majka, Magashegyi Underground stb.
5 LEGTÖBBET JÁTSZOTT DAL
SOUND OF OUR HEARTS (COMPACT DISCO)
U MAKE THE RULES (COLLINS AND BENHAM)
FEEL THE RAIN (COMPACT DISCO)
POWER RECYCLING (COLLINS AND BENHAM)
I M IN LOVE (COMPACT DISCO)
Az interjú eredetileg a Dal+Szerző magazin 2016/03. számában jelent meg.
Categories: Dalszerzőkről