Esküdtek dönthetnek abban a kérdésben, hogy vajon a Warner az elmúlt években alkalmatlanná vált-e a rockzenekarok rendes promótálására – persze a jogi kérdés nem ez. Egy sikeres független kiadó szerint pedig általában a majorök nem tudnak mit kezdeni a hosszabb befuttatást igénylő rockzenekarokkal.
A Billboard írt részletesen az Avenged Sevenfold és a Warner közötti perről. A zenekar 2015-ben felmondta a kiadóval kötött szerződését, egy kaliforniai törvényre hivatkozva, amely lehetővé teszi, hogy hét év után a művészek kiléphetnek a stúdiókkal, kiadókkal kötött szerződésekből (főképp, ha azokat még befutásuk előtt, kedvezőtlen feltételekkel kötötték). Elsőként 1943-ban használta ezt Olivia de Havilland, hogy távozhasson a Warner stúdiótól, ezért Havilland Act néven is ismert. A törvény azt is kiköti, hogy ha a szerződésben foglalt kötelezettséget nem teljesítette az előadó, tehát zenekar esetében nem szállított megfelelő mennyiségű lemezt, akkor a kiadót vagy stúdiót kártérítés illeti.
Ilyenkor mindig peren kívüli megegyezés születik – az Avenged Sevenfold esetét éppen az teszi különlegessé, hogy ez nem történt meg, tehát bíróság elé kerül a dolog, és lehetséges, hogy esküdtszék fog dönteni. Többek között éppen azért kerülték eddig a pereket, írja a Billboard, mert mind a kiadók, mind a művészek menedzserei attól tartottak, hogy egy számukra kedvezőtlen döntés precedenst teremt, és a jövőbeli kialkudható összegeket is csökkenti. (Magyarán: mindkét oldal fél attól, hogy az esküdtszék a másiknak kedvez, vagyis nagyjából kiszámíthatatlannak látják az eredményt.)
A Warner a kárpótlás összegét a korábbi lemezek eladásai, illetve a szerződés felbontása után, a Universal kötelékébe tartozó Capitolnál kijött albumok számai alapján szeretné megállapítani. A másik oldal, vagyis az Avenged Sevenfold érvelése az igazán érdekes. Szerintük ugyanis a nagyon pozitívan indult kapcsolat – ami két egymillió fölötti és egy közel egymilliós példányszámú lemezt hozott 2005 és 2010 között – megromlott, amikor több, velük foglalkozó kiadói szakember távozott. „Ez már nem ugyanaz a kiadó volt, amelyhez leszerződtünk” – mondta a zenekar ügyvédje, aki szerint már „nem tudták rendesen promótálni a rockzenekarokat”. Vagyis a kiadót ért kár nem annyi, amennyit a Warnernél kérnek, hiszen „nem lettek volna képesek sikeresen levezényelni az album megjelentetését”.
A Billboard egy másik cikkében nemcsak a Warnerről, hanem általánosságban hangzik el, hogy „a major kiadók lemondtak a rockzenéről”. Ezt az Eleven Seven rendkívül sikeres független kiadó egyik vezetője, Allen Kovac mondja. Olyan, majoröktől távozott előadók vannak náluk, mint a Mötley Crüe, a Papa Roach, a Sixx:A.M és a Buckcherry; illetve egyik labeljüknél ők jelentetik meg például az Apocalyptica albumait is. Mindegyikükkel szép sikereket érnek el (az albumlista top 10-be is bekerült kiadványuk), és tervezik az európai és ausztrál terjeszkedést is.
Az ok egyszerű: a major kiadók a gyorsan megtérülő popzenére álltak rá, és a működésmódjukba nem férnek bele a lassabban felépítendő rockzenekarok. „A rockzenét nem lehet negyedévi elszámolási ciklusokkal mérni. Egy előadó felépítése általában két év, és piacról piacra haladva kell népszerűsíteni őket” – mondja Kovac.
Ugyanakkor a rock rajongóbázisa nagyon lojális és kifejezetten hálás. A műfaj több szempontból nagyon jól áll a Nielsen adatai szerint: 2016 első negyedévében a teljes zenei fogyasztás 26,8%-a rock volt az Egyesült Államokban. A fizikai kiadványokban pedig kimagaslóan első: a rockhoz sorolható az eladott hanghordozók 43%-a, ami több mint két és félszerese a második helyen álló R&B-hiphop részesedésének (16,3%). Ezzel együtt az Eleven Seven az digitális platformokat is nagyon fontosnak tartja: van zenekaruk, amelyet a stream tett naggyá, és a közösségi oldalakat még a rádióknál is fontosabbnak tartják, pedig egyébként az utóbbiakkal is jó a kapcsolatuk.
Categories: Hírek
Leave a Reply