Mintha itthon sokan félnének a közös munkától – Závodi Marcel a nemzetközi dalszerző táborról

Závodi Marcel zeneszerző-szövegíró-producer első magyarként (egyben legfiatalabbként) vett részt a lengyel Janowicében egy nemzetközi dalszerző táborban, amelyet a lengyel közös jogkezelő, a ZAIKS szervezett. A Dal+Szerzőnek mesélt élményeiről, és arról, mik voltak a közös munkák legfőbb tanulságai.

Ismeretlen összetevők, kapcsolatok

Mint Marcel elmondta, hétfőtől péntekig, 11-től este 6-ig tartottak a közös stúdiómunkák. Ezekre a szervezők osztották be az ötven résztvevőt, párokba vagy triókba. „Eredetileg az volt a terv, hogy zeneszerző, producer, szövegíró, és ki kell kő-papír-ollózni, hogy ki lesz az énekes” – mondta Marcel, de aztán többnyire duóban dolgozott. Az esti bulikon alakuló kapcsolatok is befolyásolták, hogy ki kivel írt másnap dalt – a szervezők nyitottak voltak az ilyen kéréskre.

„Furcsa érzés volt elsőre” a közös, egy-egy napos dalírás, „de nagyon megszerettem, mert nagyon érdekes volt a különböző impulzusokat egymásba vegyíteni” – mondta Závodi Marcel, utalva édesapja, a neves zeneszerző Závodi Gábor hasonlatára, hogy a hangszerelés olyan, mint a főzés. Csak most olyan összetevőket kapott ehhez, amiket korábban nem ismert.

Összességében „tízezerszer jobb volt a tábor, mint előzetesen gondoltam” – mondta. Nagyon jó kapcsolatokat lehetett szerezni, és az ő tehetségére sokan felfigyeltek. Több, itt született dalt véglegesítenek majd, és a megjelenésére is lehet számítani (lásd alább). Egy lengyel előadón keresztül egy világsláger énekesnőjétől, Oceanától kapott felkérést hangszerelésre, és megkereste például egy nagy lengyel kiadó is. Ahogy az utazását támogató Zeneszöveg.hu vezetője, Csipai Roland mondta, ez tipikusan az a helyzet, amikor feltűnik egy új tehetség, és hirtelen mindenki vele akar dolgozni.

Nyitottság az együttműködésre, produceri fogásokra

Amikor az itthoni helyzethez képest a kint tapasztaltak különbségeiről kérdeztük Marcelt (aki ugyan 17 éves, de édesapja révén nagyon régóta ismeri a magyar zenei életet), két dolgot emelt ki. Az egyik az, hogy kint mindenki nagyon nyitott volt az együttműködésekre, míg itthon mintha sokan félnének a hasonló közös munkáktól – bár lehet, hogy ez nem annyira kulturális, talán inkább generációs különbség Závodi Marcel szerint. A közös munka „a legnagyobb lehetőség arra, hogy építkezzünk. Nem azt mondom, hogy életed végéig mindig te legyél a nyolcadik ember, aki beleírt egy szót. De ha végignézed, hogy az a másik hét ember hogyan írja meg a többi szót, abból te is fogsz épülni” – mondta. Kollaboráló producerek esetén „mindkettőjüknek megvannak az egyedi hangjai, a saját jellegzetes vonásai, és ha ezek összefonódnak, akkor lehet, hogy valami extra fog kisülni belőle”. Meg persze ott a közvetlen haszon: mindkettejük új közönség elé, a másik rajongói elé kerülhet.

A másik különbség, amit kiemelt, hogy azok, akikkel találkozott, nyitottak voltak a produceri munka apróságaira. Az egyik énekesnő, a lengyel Lanberry például elmondta neki, hogy a TR-808 dobgép hangja a kedvence, és hogy milyen effekteket szeretett más producerekkel közös munká során. Vagy ott volt egy jazz-zenész, aki „viccből beikszelte, hogy producer”, és ha technikailag nem is hibátlan, de profi számokat rakott össze első nekifutásra. Závodi Marcel azt mondta, hogy ezt a hozzáállást, a produceri munka iránti ilyen részletes érdeklődést nem látott itthon olyanok részéről, akik nem producerek és nem is akarnak azok lenni.

Abból lehet a legtöbbet tanulni, ha figyeled mások gesztusait

Závodi Marcel korábban YouTube-videók nézegetésével igyekezett fejleszteni magát, amik elmagyarázzák, hogy bizonyos trükköket, hangzásokat hogyan lehet létrehozni. „Szerencsére leszoktam erről. Azt tapasztaltam, hogy nem úgy lehet a legjobban tanulni, ha megnézel mást, hogy hogyan csinálja, hanem ha figyeled az emberek gesztikulációját, mimikáját, miközben te mutatod a saját zenédet. Ennek nyomán sok olyan – nem technikai, inkább hangszerelési – megoldást kezdtem egyre többet alkalmazni , amik mindenkinek egyre jobban tetszettek. Mondjuk betettem valahova egy dobfillt, és azt láttam, hogy azt gondolják: ’hú, de jó’, akkor többet fogom beletenni. És minél több ilyen részletesen kidolgozott, macerás megoldást tettem a zenémbe, annál jobban tetszettek az embereknek – és ez nemcsak a szakmabeliekre vonatkozik, hanem a nagyközönségre is” – foglalta össze a tanulságokat.

Közös munkák

Az egyik legizgalmasabb lehetőség nem a táborban alakult. Egy sikeres, fiatal lengyel rockzenekar énekese hozta össze Závodi Marcelt a 2008-as Cry, Cry című világsláger énekesnőjével, Oceanával, aki több munkáját is meghallgatta, és felkérte új számának hangszerelésére. Ebből egy demó verzió már aznap megszületett.

A táborbeli együttműködések között rögtön az elsőben Marcel egyik példaképével, Paul Whalleyvel dolgozhatott. együtt. „Ő inspirált arra, hogy elektronikus soulzenét csináljak. Nagy tisztelettel beszéltem vele, aztán szólt, hogy nem kéne, mert ő is ember – amire addig nem gondoltam” – mesélte nevetve Závodi Marcel.

A belga Sofia Anessiadisszel közös dal olyan jól sikerült, hogy az énekesnő Magyarországra jön befejezni a munkát. A holland rapper Brace MacDonald Marcellel és egy másik producerrel készített közös dalt, ennek véglegesítéséhez a magyar producer utazik majd Hollandiába. Az említett lengyel énekesnővel, Lanberryvel írt popos, befogadható daluk valószínűleg úgy jelenik majd meg, hogy mindkettejük előadói névvel szerepel benne.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: