Január végén hozta nyilvánosságra éves összefoglalóját a Bandcamp, a legnépszerűbb D2C, vagyis „közvetlenül a fogyasztónak” zenei platform. A Bandcamp blogján megjelent poszt címe: Minden csodás – és bár van ebben némi irónia, ők tényleg minden területen növekedni tudtak.
Nőttek az eladások a fizikai formátumokban (kazetta: 58% (!), vinyl: 48%, CD: 14%). Miközben a teljes zeneiparban a letöltések még a CD-knél is jobban zuhannak, a Bandcampen a digitális albumok (20%) és dalok (23%) eladásai is nőttek. A tág merch kategória 34%-kal emelkedett. Ráadásul a 2015-ről 2016-ra jobban nőttek a számok, mint az előző évben. „Több százezer” művész iratkozott fel a Bandcampre, és több mint kétezer független kiadó – köztük a független világ olyan meghatározó cégei, mint a legnagyobb indie-k közé tartozó Merge. A Bandcampen keresztül már majdnem 200 millió dollárért vásároltak. Ez persze szép (58 milliárd forint), de eltörpül a nagy szolgáltatók által közölt számok mellett – ám a Bandcamp nem is ugyanazon a pályán játszik.
A poszt nagy részét az teszi ki, hogy a Bandcamp a stream modellt kritizálja – amit „előfizetéses zenekölcsönzésnek” neveznek (utalva arra, hogy valójában a zene nem lesz a fogyasztóé, és csak addig hallgathatja korlátlanul a katalógust, amíg fizeti a havi díjat). Szerintük a zeneiparban egyre jobban tapasztalható optimizmus ellenére a művészek többsége számára nem jó hír a stream növekedése. Miközben az előfizetők száma nő, az egy-egy stream után a jogtulajdonosnak fizetett összeg csökken. Sokan mondják, hogy önmagában fenntarthatatlan a stream szolgáltatók üzleti modellje. Ez ahhoz vezethet, hogy csak két-három, egy-egy „nemzetállam méretű óriáscég” kezében lévő szolgáltatás marad meg; hiszen ezek kibírják, hogy a stream veszteséget termel, cserébe azért, hogy fogyasztókat vonz a nyereséges üzleteikhez. A zenei világnak azonban nem jó, ha ilyen mértékű hatalom összpontosul néhány kézben; a kicsiknek még kevesebb esélyük lesz a méltó kompenzációra, és egyáltalán arra, hogy eljussanak a közönséghez.
Lehet, hogy ezzel a sötét képpel nem mindenki ért egyet, a Bandcamp mindenesetre ezzel szemben határozza meg magát, „és az, hogy egyre gyorsabban növekszünk, azt jelenti, hogy sokan egyetértenek velünk.” Igaz, a Bandcampen is lehet streamelni, mégpedig ingyen, reklámok nélkül (sehol nincsenek reklámok az oldalon) – de a jogtulajdonosnak lehetősége van korlátozni ezt az opciót, mondjuk csak néhány számot streamelhetővé tenni, vagy beállítani, hogy valahány meghallgatás után szóljon a rendszer: „úgy tűnik, tetszik ez a zene, fizess érte” (ha nem fizet a hallgató, akkor beállítható, hogy ne hallgathassa tovább, vagy csak egy összetört szív figyelmeztet arra, hogy mit tettünk.)
A művészek fair kompenzálása is fontos cél: a digitális eladásokból 15%-ot, a fizikaiakból 10%-ot vonnak le, plusz a kezelési költség, a maradék 80-85% közvetlenül a művésznek vagy kiadónak megy. Közben a Bandcamp már több mint négy éve folyamatosan nyereséges. „Nagyon optimisták vagyunk 2017-tel kapcsolatban, már ha a közelgő termonukleáris apokalipszistől eltekintünk” – írják.
A posztban több lényeges fejlesztést is ígérnek. Az egyik azóta már meg is érkezett: a merch eladásokhoz ad az eddigieknél több eszközt a zenészek, kiadók kezébe. Mostantól akárhány országba lehet ezeket küldözgetni, külön-külön beállítva hozzájuk a rendszer által felszámítandó postaköltséget; és több különböző helyről is lehet indítani a szállításokat. Egy Merch Orders API is készült azoknak, akik tudják, mi ez és hogyan lehet használni.
A Bandcamp szintén tavaly megújult, kibővült blogja egyébként havonta válogat a legjobb és legőrültebb merch ötletekből. Az alábbi kép a legendás elektronikus zenei kiadó, a Planet E által árult zoknikat ábrázolja.
Categories: Hírek
Leave a Reply