Mint arról beszámoltunk, Molnár Tamás első magyarként részt vehetett a Stockholm Songwriting Campen. A harmadik alkalommal megszervezett dalszerző táborba az Artisjus közvetítésével és támogatásával jutott el; a jelentkezők közül a szervezők választották őt. A Dal+Szerzőnek ottani tapasztalatairól mesélt: a profizmusról, a közös munka kultúrájáról és arról, mit tanulhatnánk a rendkívül sikeres svéd zeneipartól. Molnár Tamást a legtöbben az Anti Fitness Clubból és újabban a Jetlagből ismerik, emellett a legkeresettebb szövegírók közé tartozik, dolgozott szinte az összes popsztárral. Playlist rovatunkban itt mutattuk be; a Dal+Szerző magazin vele készült interjúja itt olvasható.
„Nyitottak és befogadóak voltak”
„Sokat tanultam, azt hiszem tovább látok most, hogy olyan kreatív szerzőkkel volt szerencsém együtt dolgozni a világ különböző pontjairól, akik hozzám hasonlóan hivatásukként élik meg a dalszerzést” – foglalta össze Molnár Tamás a Stockholm Songwriting Camp-en szerzett tapasztalatait. „Nyitottak és befogadóak voltak, inspiráltak és mindenki vérpofin állt az alkotáshoz”; annyira, hogy sokan el sem hagyták a szállodát a három aktív nap során, és sokszor vacsora után is a producer roomokban folytatták a dalokat, „bár nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz”.
„Elképesztően jó hangulatban folyt a munka” – mondta Molnár Tamás, aki mostantól keresni fogja a lehetőséget, hogy hasonló alkotóközösségekben folytassa. (Nemrég például a HOTS oldalán megjelent egy felhívás egy tallini dalszerző táborról.) „Könnyen beleszokik az ember a megszokott környezetébe”, az ilyen összejövetelek viszont alkalmat adnak arra, hogy az kilépjen a komfortzónájából.
„Sok dalt kell írni, és talán az egyik betalál”
A táborban 12 országból 45 szerző vett részt, köztük a szervezők kifejezett céljainak megfelelően nagyrészt nők. Három nap alatt mindenki más-más hármas csoportokban dolgozott egy-egy dalon. Molnár Tamás amerikai, brit, norvég és svéd társakat kapott. Megkérdeztük, hogy tapasztalatai alapján mik a fő jellemzők, esetleg a hazai helyzethez képest a különbségek.
Molnár Tamás hangsúlyozta mind a rendezők, mind a résztvevő dalszerzők profizmusát. A megközelítés az, hogy „sok dalt kell írni, és talán az egyik betalál”. Rengeteg szempont kell, hogy egy időben érvényesüljön ahhoz, hogy egy dal igazán nagyot szóljon, nincs konkrét recept. „Olyan ez, mint az aranyásás: sok földet kell megmozgatni néhány csillogó porszemért” – fogalmazott Molnár Tamás.
Az alkalmi együttműködésekből következett, hogy inkább a kreatív energiák szabad áramlása volt a cél, és nem egy-egy konkrét előadó számára írtak számokat. A cél az volt, hogy valami izgalmasat hozzanak létre. Ugyanakkor a jól sikerült szerzemények esetében később azon dolgoznak, hogy eljussanak a lehető legjobb, legnevesebb előadókhoz. Erre meg is van az esély. Ott volt például a Shy szerzőpáros (Shy Martin és Shy Nodi), akik az egyik legnépszerűbb, most már Grammy-díjas elektronikus formáció, a Chainsmokers új dalát írták, vagy olyanok, akik Katy Perry, Lorde, Craig David, Ed Sheeran, Rudimental, Sam Smith, Iggy Azealia, Zara Larsson, Chris Brown, Mary J. Blige, Jennifer Hudson, Steve Aoki, Adam Lambert vagy a Fall Out Boy dalaiban működtek közre. Ott volt Era Istrefi koszovói albán énekesnő is, aki a Bonbon című slágerével jutott tavaly a listák élére.
„Sok ember kreatív energiái összpontosulnak egy dalban”
További fontos jellemző, hogy mindenki birtokolja a dalszerzés minden fázisát: akik elsősorban szerzők, azok is kitűnően tudnak énekelni, hangszerelni; azok, akik előadók, használják a zeneszerkesztő programokat, és persze mindenki több hangszeren játszik. Az is alapvető, hogy dalszerző szöveget is ír (míg nálunk „sokszor megszületik a hangszerelés kamu angollal feldemózva”, aztán kapja meg egy szövegíró – nem egyszer Molnár Tamás).
Így amikor több ember együtt dolgozik – és a nemzetközi popzenében már ez az alap: a világslágereknél sokszor 5-8 szerző és 2-3 producer nevét olvashatjuk –, akkor nem az történik, hogy mindenki a maga leszűkített feladatát végzi, hanem „mindenki tud mindent, és akár 8-10 szerző kreatív energiái összpontosulnak egy dalban”.
Ebben a folyamatban segít a dalszerző tábor fő szponzora, a résztvevők által használt Auddly app, amelyben közös szerzeményeket lehet létrehozni úgy, hogy minden résztvevő beletehet szövegrészleteket, megjegyzéseket, hangfájlokat, és ezt a többiek valós időben látják. Így jól követhető, ki mivel járult hozzá, és az app-ban tárolt információk segítenek a szerzői százalékok későbbi megállapításában is.
„Az ABBA a kultúra része, amire nemzeti büszkeségként tekintenek”
A dalszerző táborban ugyan 12 országból voltak résztvevők, de azért a világsikerű svéd modellt is lehetett tanulmányozni. Svédország a harmadik legnagyobb zenei exportőr a világon az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után, és ha az egy főre eső vagy a GDP-hez viszonyított exportot nézzük, akkor első helyen van.
Molnár Tamás szerint ennek több oka lehet. Egyrészt az a tisztelet, amely a popzenét övezi. Az ABBA például a kultúra része, amire nemzeti büszkeségként tekintenek – ez jól látszott a dalszerző táborban is, hiszen a helyszínt adó Pop House Hotel alagsorában található az ABBA Múzeum, és az egyes szállodaszobák is a zenekar munkássága előtt tisztelegnek.
Molnár Tamás szerint ha lenne egy hazai világsztár előadó vagy szerző, az komoly hatással lehetne az egész magyar popzenére: a fiatalok szeme előtt lebegne a példa, ami „vonzóbbá tenné a szakmát” – sőt, egy világsikerű szerző nyomán láthatnák az emberek, hogy a dalszerzés ugyanannyira hivatás, mint művészet. „Volt aki az utazásom előtt úgy búcsúzott: jó szórakozást! Belátom, nem szomorkodtunk sokat, végtelenül jó hangulatban teltek a sessionök, de ez mégis egy szakmai találkozó volt, melynek középpontjában az alkotás állt” – mondta Molnár Tamás.
A popzenét – azon túl, hogy a művészet és a kultúra része – egy számottevő exportra képes iparágként tartják számon, így az oktatásra is különösen komoly hangsúlyt fektetnek. „Világos számukra, hogy a komolyzenével szemben a piacképesebb, befogadhatóbb könnyűzenével könnyedebben meg lehet szerettetni a zenét, így a dalszerzést is a fiatalokkal.”
„Folynak a tárgyalások a dal megjelenése kapcsán”
A tábor részben az ismerkedésről, kapcsolatépítésről szólt, részben a közös munkáról. Molnár Tamás az első napon a norvég Drew-val és az amerikai Ebonie Smith-szel, a másodikon a svéd FxM duóval dolgozott együtt (tagjai: Fanny Hultman, Madelene Eliasson). Ők a stockholmi dalszerző iskolában, a Musikmakarnában ismerkedtek meg, ami kifejezetten a pop dalszerzőket oktat. Velük egy melankolikusabb ötletből indultak ki, amitől a végére teljesen elrugaszkodtak: egy slágergyanús tropical house született. A két lány elképesztően lazán állt a dalszerzéshez: „hosszasan beszélgettünk közben, témákról, hangulatokról ment a megfejtés órákon át” – ám ezzel együtt estére elkészült a dal, mely azóta egy (egyelőre nem publikus) világsztár belga DJ-producernél landolt, akivel „e pillanatban is folynak a tárgyalások a dal megjelenése kapcsán”.
https://www.instagram.com/p/BP8pRgqAXP7/
A harmadik napon két londonival került össze: Sarah Close inkább előadónak vallja magát (de „teljesen természetes számára , hogy a dalszerző is egyben”); Raphaella pedig már olyan világsztár produkciókkal dolgozott együtt, mint a Rudimental, Wilkinson vagy a Gorgon City. A harmadik sessionön készült közös daluk egy Molnár Tamás által bedobott bassline-ra épült, és a refrént és a dalcímet is ő írta. Rajtuk kívül persze több olyan szerzővel is felvette a kapcsolatot, akikkel a későbbiekben alkalmuk nyílhat a közös munkára.
Categories: Dalszerző Táborok, Dalszerzőkről
Leave a Reply