Lehetséges-e nézhető, szórakoztató tévéműsort készíteni a dalszerzésről? És ha igen, akkor vajon érdekel-e ez valakit egyáltalán? Úgy tűnik, hogy a válasz mindkét kérdésre igen. Pedig a dalszerzés nem túl látványos, a legtöbbször cseppet sem drámai, és teljes mértékben nélkülözi mindazt a fajta szenzációt, amit a televíziózás elvben megkövetelne. A Dal+Szerző olvasóinak óriási szerencséjére szerepeltem az első adásban, így elmesélhetem, mi is ez az egész. Elfogult beszámoló következik!
A száraz tények: november közepén elindult a Dalfutár, Hajós András új műsora a Super TV2-n. Hajós ezúttal nem egyszerűen műsorvezető, de ő a műsor, a formátum feltalálója és kifejlesztője is. A koncepció egyszerű és világos: minden műsorban új dal születik, mindig más-más szerzőcsapattal. Persze van egy csavar is a történetben, mert a Zeneszerző, a Szövegíró, a Producer és az Énekes csak a folyamat legvégén találkoznak, és úgy kell a legjobbat nyújtaniuk, hogy közben egyikük sem tudja, kikkel dolgozik együtt. Az együttműködést Hajós, azaz maga a Dalfutár koordinálja. A négy alkotó a munka utolsó napján, a stúdióban szembesül egymással, ahol végül a dal is végső formát ölt.
Mindez persze csak elmesélve ennyire egyszerű. Az első széria hat adásában összesen huszonnégy alkotó szerepel, és ez komoly szerkesztői és logisztikai kihívás. Az alkotók nemcsak külön helyszíneket jelentenek, de mindegyikük egyedi felkészülést igényel a műsor látható és nem látható szereplőitől is.
Rengeteg a rögtönzés is, mert a műsor a valódi történetet mutatja: a tévétől szokatlan módon itt nincs csalás és ámítás. Valóban nem tudtam, hogy kikkel dolgozom, és hogy milyen formában valósul majd meg a dal, és csak remélhettem, hogy sikerül valami jót összerakni az utolsó nap.
A műsorkészítők kockázata is pont ugyanez, e tekintetben a műsor kifejezetten reality – ám azzal a csavarral, hogy a Dalfutár a szereplők kreatív képességeire épít, és nem a megszokott, borzongató defektusokra.
Maga a játék pedig magával ragadó és inspiráló, legalábbis én remekül szórakoztam. Pusztán annyi előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy előre tudtam a műsor születéséről, láttam a pilot adást, így nagyjából képben voltam. Viszont minden egyéb nekem is teljesen új volt – ahogy az első adás felvételekor még a teljes stábnak is. De mert mindenki igazán flottul dolgozott, és a biciklire sem fagytunk rá a Római-parton, végül megszületett egy dal is és egy műsor is.
Pedig amikor a zenét megkaptam, azt sem tudtam, hogy fiú leszek-e, vagy lány. Uniszex szöveget kellett írnom, magának az Általános Énekesnek. Se életkor, se karakter, semmi támpont: a Dalfutár Szövegírói vakrepülésben alkotnak. Bezzeg a Zeneszerzők: bár ők sem tudnak semmit a többiekről, ők kezdik a láncot, így keretek nélkül adhatnak bármit. A Producer szintén vakon repül, hogy formába öntse a dalt, de ő is teljes szabadságot élvez. A sor végén az Énekes ugyan elég konkrét feladatot kap, viszont azonnal a mélyvízbe kerül. A felvétel során a stúdióban összesen talán egy olyan óránk volt, amikor nem dolgoztak a kamerák, és énekesünkkel, Jónás Verával, valamit a zeneszerző Király Viktorral és a producer Závodi Marcival lehetőségünk nyílt a dalt egy kicsit gyúrogatni a feléneklés előtt.
A munka nagy részében az alkotóknak szerepelni is kell, ami minden kameratapintat és vágóasztali varázslat ellenére egy teljesen másfajta odafigyelést igényel. Szerencsére ebben Hajós elviszi a teher nagy részét. Hosszú barátságunk és a zenekari buszokban megtett milliónyi kilométerek alapján abban teljesen biztos voltam, hogy nemcsak a műsor, hanem a készítése is rendkívül szórakoztató lesz. Ráadásul András igazán elemében van ebben a közegben, teljes mélységében érti a folyamatot, amit vezetnie kell, ráadásul tényleg érdekli is ez az egész. Valószínűleg ez az amúgy ritka személyesség adja az egész formátum legnagyobb erejét, hisz nincs túl sok olyan műsorvezető, aki pont kellően tévés és zenész egyszerre ahhoz, hogy magabiztosan kézben tartson egy ilyen műsort.
Hazafelé a stúdióból arról beszélgettünk Jónás Verával – aki nem sokkal korábban prímán elénekelte a Dalfutár első dalát, az Őszi strandot –, hogy a zenefogyasztók vajon mennyire látnak a dalok mögé? Tudják-e, kik a háttérszereplők, értik-e és értékelik-e a befektetett munkát? Abban maradtunk, hogy talán mindez nem is fontos, de az biztosan nem baj, ha olykor benézhetnek a függöny mögé, és megismerik a dalszerzés folyamatát, az alkotókat – és közben sokat röhögnek.
Szöveg: Hegyi György
A cikk eredetileg a Dal+Szerző magazin 2016/04. lapszámában jelent meg.
Kapcsolódó anyagunk: Ki kicsoda a Dalfutárban?
Categories: Hírek
Leave a Reply