Nem egyszerű betörni az európai zenébe, de nem is lehetetlen: a HOTS és a showcase-fesztiválok

Új brand jött létre a magyar zene exportjának segítésére, elsősorban a showcase-fesztiválokon való jelenlét összefogására. Idén már kettő meg is volt, jelentős magyar delegációval. A sajtóvisszhangot összefoglalva elmondjuk, mi az HOTS és mire jó, valamint hogyan látják a magyar zenei újságírók a zenei export segítésére tett erőfeszítéseket.

HOTS: összefogás, egységes arculat

Mint arról többször beszámoltunk, a mostanában határozottan megélénkülő zenei exporttörekvések egyik fókuszpontja a showcase-eken való részvétel. (Ha két fecske csinál nyarat, akkor a másik a nemzetközi dalszerző táborok – Molnár Tamás, Závodi Marcel is beszámolt nekünk tapasztalatairól.) A megújult Cseh Tamás Programirodának is ez az egyik fő törekvése, de már a korábban, tavaly novemberben kiírt meghívásos CSTP-pályázatokból három szintén erről szólt. A már lezajlott Eurosonic Noorderslagon, a legismertebb, legfontosabb európai showcase-en a Gold Record; a ljubljanai MENT-en a tavaly először megrendezett budapesti showcase-t, a BUSH mögött álló Eastaste szervezte a magyar jelenlétet; a március 27-től április 2-ig tartó Tallinn Music Weekre a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. viszi a magyarokat. Ez nem csak fellépőket jelent, hanem nagy számú szakmabelit is, hiszen a showcase-eknek az ő jelenlétük, üzleteik, kapcsolatépítésük is szerves része. A Nemzeti Kulturális Alap a jelenlétet Eurosonicon és a Tallinn Music Weeken 15-15 millió forinttal, a MENT-en 10 millióval támogatta.

A három szervezet létrehozott egy közös brandet HOTS – Hungarian Oncoming Tunes néven. A honlapon böngészhető a showcase-ekre vitt előadók listája és a résztvevő szakmabeliek névsora is. A Facebookon még több, a magyar zenei exporttal kapcsolatos hír és link található.

A HOTS playlistje a három showcase-en fellépő magyar előadókkal

A HOTS-ról a legtöbbet a Phenom’enon magazin a MENT után készült interjújából lehet megtudni, amelyben az ottani delegációt szervező Eastaste tagjai beszélnek arról, mi ez. “Eredetileg a három csapat – az Eastaste, a Gold Record és debreceni Campus – célja az volt, hogy egy olyan brand alapjait fektessük le, amin keresztül külföld felé is karakteresen, de könnyen befogadhatóan jelezzük, hogy a magyar zeneipar vállalhatóan részt tud venni ebben a nemzetközi játékban. Az első lépések alapján bizakodóak vagyunk, és rengeteg támogatást kaptunk a szakmától és a támogató szervezetektől is. Az egész még nagyon friss, de a legjobb, hogy ez egy olyan összefogás eredménye, amiben a közös cél mögé minden érintett profin fel tudott sorakozni” – mondta a lapnak Horváth Renátó. Salamon Gergő szerint már most “jól látható, hogy egy egységes branden keresztül könnyebb lesz csatornákat és platformot építeni a hazai zenéknek és a szakmának. Reméljük, hogy egy ilyesfajta tervezés mentén fogunk tudni egy hosszabb távú stratégiát is építeni.”

A HOTS eredetileg nem a Cseh Tamás Program égisze alatt jött létre, de támogatja a CSTP. Jelenleg zajlik egy konzultáció a szakma kb. 250 képviselőjének részvételével, amelynek alapján összeáll majd egy 15 előadóból lista. Ezt ajánlják majd a külföldi fesztivál- és showcase-szervezőknek, ügynököknek, promótereknek – a fellépőket mindig a showcase szervezői választják ki a jelentkezők közül. Mint az Index a Cseh Tamás Programiroda vezetőjével, Boross Zoltánnal, illetve az exportért felelős Bali Dáviddal készített interjújából kiderül, ezt a felmérést félévente tervezik megismételni. Ez az átláthatóság irányába tett lépések egyike, illetve “arra is figyelünk, hogy ne legyen belterjesség”. A HOTS-ról itt is elhangzik, hogy “szükséges egy egységes arculat, mert olyat nem lehet csinálni, hogy idén kimegyünk három showcase eseményre, és egy évvel később valami tök mással tűnünk fel, miközben a különböző kontaktjaink azt sem tudják, hogy kinek írjanak vagy kitől várjanak választ, ha valamit érdekesnek találnak. Muszáj felismerni, hogy az eredmények eléréséhez össze kell fogni a magyar zeneiparnak.”

Sajtóvisszhang

A nemzetközi sajtóban a Gustave Tiger MENT-fellépése eredményezte a legtöbb megjelenést. (Eleve a kisebb, de “egzotikus” régiót bemutató fesztivál több beszámolót hozott, mint a hatalmas, inkább a szakmának szóló Eurosonic). A zenekar Thermidor című számát dicsérő szavak kíséretében lejátszotta a skót BBC-n a neves rádiós, Vic Galloway. (Itt a műsor, a dal 1:27-nél jön.) Koncertjükről jónevű lapok írtak: a Clash (a cikk szól arról is, hogy “Magyarország nagyon jól szervezetten volt jelen a MENT-en, nagy támogató hálózattal, valamint fenséges rétesekkel és pálinkával!”); a Louder Than War (“úgy húzták végig a punk örökségét a klubon, mint egy pórázra kötött, csökönyös kutyát”) és az Under The Radar (“sikerült egyszerre művészinek és hangosnak lenniük”.)

A két showcase három-három fellépőjének többségét bemutattuk már Playlist rovatunkban: a Gustave Tigert és Jónás Verát itt, a Bohemian Betyarst és a Fran Palermót itt, Apeyt itt. Egyedül az Uffalo Steez maradt ki eddig.

Másfelől jelentős volt a showcase-ek magyar sajtóvisszhangja is, hiszen a delegációkban mindig jelen volt több magyar újságíró is. Így a zene iránt érdeklődő nagyközönség számára is egyre ismertebb lesz a showcase fesztiválok világa, jelentősége, a zeneipari háttérmunka fontossága, illetve a magyar zene exportjára tett erőfeszítések. Továbbá maguk a fellépők is, akik bár sikeres klubkoncerteket adnak, azért nem tartoznak a mainstreamhez (ugyan a legtöbbjük a kritikusok kedvencei közé tartozik, lásd e Playlistünket). Alább a magyar cikkek zeneipari tanulságait emeljük ki; előre bocsátva, hogy a magyarok koncertjeivel a kritikusok igencsak elégedettek voltak.

Sajó Dávid, az Index újságírója már több showcase fesztiválon járt (lásd a linkeket e cikk elején). Szerinte a Eurosonic fő tanulsága a külföldre vágyó, showcase-ekre eljutó magyar előadók számára, hogy “a semmiből idepottyanva semmi értelme az egésznek”. Vagyis “egy Eurosonichoz hasonló eseményre kizárólag akkor érdemes elmenni, ha az együttes és a menedzsment túl tud látni azon a terven, hogy majd játsszunk egy jót, aztán rommá szívjuk magunkat a coffee shop előtt [utóbbi kitétel Hollandia-specifikus]. Több száz koncert megy le pár nap alatt Groningenben, és egy feltörekvő magyar zenekar papíron pont annyira izgalmas, mint egy macedón, egy román vagy egy portugál. Ezért is állati fontos, hogy az itt fellépő együttesek menedzsmentje a fesztivál előtt kapcsolatba lépjen minden promóterrel, booking agenttel és újságíróval, hogy akadjon olyan szakmabeli is a közönségben, aki esetleg később előrelépést vagy koncertlehetőséget tud adni a produkciónak. A delegációs adatbázisnak hála, ha az ember elég rámenős, szinte bármelyik fontos zeneipari szereplővel le lehet beszélni egy találkozót.”

Tágabb zeneipari tanulságként pedig úgy látta, hogy a brexit miatt “egyre erőteljesebb az a folyamat, ami függetlenítené kicsit Európa kontinentális zenepiacát a brittől és az amerikaitól”, ez pedig Magyarország számára a lehetőségek növekedését jelenti. A MENT-ről szóló cikk elsősorban a helyszínnel, az “egyre vállalhatatlanabbá váló [budapesti] Bulinegyeddel” szembeállított, “félig legális kultúrközponttal”, a Metelkovával foglalkozik, illetve kevéssé ismert régiós előadókat mutat be. A magyarokról ez olvasható a cikkben: “A kevesebb fellépő közül talán kicsit könnyebb kitűnni, ahogy ez például a szép kis figyelmet kapó Gustave Tigernek is sikerült, de sokan voltak Apey, illetve az Uffalo Steez fellépésén is.” A Eurosonicon az Index videót is forgatott a fellépőkkel.

A Recordert Csada Gergely képviselte a Eurosonicon. Mint írja, a részvétel még csak annyi, “mintha mi is beneveztünk volna egy versenyszám előválogatójára. Az, hogy ebből mit tudunk kihozni, nagyban függ a kellő háttérintézmények meglététől, azok működésétől és persze a folyamatos jelenléttől.” Az intézmények (tehát pl. egy exportiroda) “létrehozásához és sikeres működtetéséhez például jó alkalom lehetett az ilyesmikkel már rendelkező Portugália küldötteivel való találkozás”, hiszen az Eurosonic idei fókuszországának zenei piaca sok szempontból hasonlít Magyarországra. Emellett az is fontos, hogy “minden egyes eseményen ott legyen egy hasonló magyar delegáció”.

Mint Csada Gergely írja, “egyszerre roppant izgalmas, ám kellően kijózanító is látni, hogy egy-egy előadó tehetsége és a zene önmagában jóval kisebb részét képezi a végeredménynek, mint annak romantikus elképzelések szerint lennie kellene.” Ami a showcase-fellépéseket illeti: a magyarok “a felhozatal felső harmadában voltak”, de “akármilyen jól is sikerült egy koncert, ez még csak az első lépés egy jóval hosszabb út elején, az igazi munka csak ezután kezdődik.” De jelen lehet lenni az európai zenei életben: ez “nem egyszerű, de az Eurosonic három napjának tapasztalatai alapján – látva a konkurenciát és az egyre épülő európai kezdeményezéseket – közel sem lehetetlen.” A Recorder.hu szerzője a szakmai rész számos fókuszpontja közül kiemelte még “az európai zenei élet még szorosabb együttműködésének” ösztönzését. Ezt szolgálja többek között a showcase-en bemutatkozott Europavox oldal, amely minden európai ország zenei életéből mutat izgalmas zenekarokat, vagy éppen követendő zeneipari példákat. (Magyar részről blogunk szerkesztője, Rónai András az Europavox munkatársa.)

A hvg.hu újságírója, Bicsérdi Ádám a zenei szempontból indult ki: a MENT-en látottakból azt a következtetést vonta le, hogy “a magyar könnyűzenéért dolgozóknak és a zenészeknek akkor érdemes a külföldi piacra lépniük, ha műfajukban valami szokatlant, különlegeset nyújtanak”. Egy, műfajában tisztességes, de csak átlagosan jó előadó már nem tud kitűnni a közegből akár csak a régión belül sem. Igaz, a magyar fellépők szerinte “átlag felettinek számítottak” a mezőnyben, amely néha “fájóan egysíkú” volt. Ha megvan a produkció, akkor elérheti az eredményt a látványos részvétel: “az is kiderült, hogy a régiós előretöréshez minden ilyen showcase feszten minimum hasonló jelenléttel lehet csak eredményt elérni. Nyilván nem a fogadásokon derül ki, ki lehet a következő nagy dobás, de legalább azt jó volt tapasztalni hosszú évek után, hogy a magyar zene egyáltalán témát szolgáltat egy ilyen rendezvényen.” (A Phenomen’on említett interjújában is elhangzik, hogy “sokan meglepődtek, hogy milyen erős a magyar jelenlét. Ennek megfelelően sokan beszéltek a magyar szakmáról, szempontokról és a zenekarokról.”)

A Magyar Nemzet Ígéretes titánok című rovatának vezetője, Balogh Roland többek között a MENT ljubljanai szervezőivel is interjút készített. Nagyon tanulságos egyikőjük gondolata: “Nagyon fontosnak tartom, hogy ne agyatlanul, gépiesen másolva vegyük át Nyugat-Európa zeneipari trendjeit, praktikáit és működési mechanizmusait, hanem okosan és figyelmesen azokat a dolgokat alkalmazzuk, amelyeknek van értelmük, tehát működőképesek lehetnek nálunk. Ne féljünk attól, ha a közép-európai zeneipar picit másképp fejlődik, mint a nyugat-európai. Ha nem tudsz nagy és erős játékosa lenni a szektornak, akkor próbálj meg a legokosabbá válni.”

A Keretblog a MENT-en fellépő zenekarok rövid ismertetése mellett megjegyzi, hogy “a nagyszámú delegáció egyik legnagyobb előnye, hogy kívülről nyilván csalogató a teltházérzés, amit ad”, de persze nem csak magyarok voltak a koncerteken. Stumpf András a Mandineren inkább a Eurosonicon látott koncertekről és például a kint dolgozó magyarokról írt élménybeszámolót, a szakmai részről keveset szólt. A Petőfi rövid beszámolót közölt a koncertekről és a magyar szakmai részvételről.

hots-ment-showcase-fogadas

Fotó: sinco / HOTS Facebook



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: