A régebbi zenéket sokkal többen hallgatják – miért az újakra fókuszálnak a kiadók?

A Music Business Worldwide közölt néhány meglepő, sőt, megrázó adatot arról, hogy a régebbi zenéket mennyivel többet vásárolják, hallgatják (fogyasztják), mint az újakat. Bő egy éve nagy figyelmet keltett – mi is írtunk róla – az az adat a Nielsen jelentéséből, amely szerint 2015-ben először fordult elő, hogy a legalább másfél éves (ún. katalógus) zenék fizikai és digitális eladásai meghaladták az újabbakét. A stream oldalakon pedig a régebbiek kb. 70%-ot képviselnek.

A Nielsen 2016-ra vonatkozó jelentése érdekes módon nem közöl hasonló adatot. Viszont a rivális piackutató BuzzAngle igen, sőt, egy kicsit jobban felbontva: a „catalogue” nálunk a másfél évnél régebbi, három évesnél újabb kiadvány, és a „deep catalogue” a legalább hároméves. (Mint a MBW felhívja rá a figyelmet, a legnagyobb mai sztároknak mind vannak ilyen albumai, vagyis nem kell feltétlenül a Beatlesre gondolnunk.)

A BuzzAngle adatai szerint 2016-ban a másfél évnél régebbi zenék a fogyasztás 58,6%-át tették ki (beleérve a fizikai és digitális eladásokat és a streamet is). Ennek is a legalább hároméves zenék jelentik a több mint négyötödét (48,6%, a 1,5-3 éves albumok 11%-ával szemben). A fizikai eladásoknak egyenesen a fele (50,5%) három évnél régebbi. Az egyetlen platform, ahol az újabb zenék egészen kicsit növelni tudták az arányukat, a stream, de ez csak néhány százalékot jelent. Viszont az online videók terén (beleszámítva a hivatalos klipeket és a rajongók által feltöltött tartalmakat is), 60,6% a deep catalogue, 13,2% a catalogue – összesítve 73,8%, ami a legmagasabb arány minden platform közül.

Mi következik mindebből? A kérdésre határozott választ adott a Music Business Worldwide interjújában a BMG vezetője, Hartwig Masuch. Természetesen már nem egy olyan óriáscégről van szó, mint a Sony BMG volt, amelynek úgy lett vége, hogy a Sony megvásárolta a Bertelsmann AG 50%-os tulajdonrészét; ugyanakkor például olyan kiadók katalógusát kezelik, mint a Mute, a Sanctuary és a Vagrant; valamint olyan előadók új kiadványainak megjelentetésére készülnek, mint a Nickelback, a Blondie és Kylie Minogue.

Masuch szerint a kiadók a figyelmük és kiadásaik aránytalanul nagy részét fordítják „az üzletük egészen kis hányadára”, nevezetesen az új előadók felkutatására, befuttatására. (Ugyan nem említi, de idézhetjük itt a Befektetés a zenébe című IFPI-kiadványt, amely szerint nincs olyan iparág, amely a bevételek arányában ennyit fektetne kutatás-fejlesztésbe, mint amennyit a zeneipar költ A&R-ra és marketingre.) Ez egy „kihagyott lehetőség”, mi több, „bármelyik másik iparágban elképzelhetetlen volna” ilyen típusú aránytalanság az új, kipróbálatlan „termékek” és a közönség szeretetét bizonyíthatóan élvező „termékek” között.

Masuch szerint egyébként nemcsak a régebbi kiadványokra nem fordítanak elegendő figyelmet a kiadók, hanem a több évtizede pályán lévő előadók új albumai sem kapnak megfelelő támogatást, sőt, tiszteletet. „Persze valószínű, hogy a 35. lemez nem lesz olyan népszerű, mint a már klasszikussá nemesedett régiek. De ettől még legalább azt el kellene ismerni, hogy az alkotójuk ugyanaz, és nem érdemli meg, hogy alacsonyabb prioritásúként kezeljük.”

Mindez nem jelenti azt, hogy a BMG nem dolgozik új előadókkal. De nem az a céljuk, hogy bombasikereket találjanak, amelyekkel növelhetik a piaci részesedésüket (ez ugyanis nagyon kis találati aránnyal működő tevékenység), hanem hogy „hosszan tartó karriereket építsenek”.

A Blondie 11. albuma, a Pollinator a BMG-nél fog megjelenni



Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .